A német ipar teljesítménye két éve csökken, átlagosan hat százalékkal ment lejjebb, de az energiaigényes szektorban hússzal. Oka elsősorban, hogy kormányuk döntőbírónak nevezte ki magát az egyébként esztelen orosz-ukrán háborúban, „erkölcsi” alapon az utóbbit támogatja, fegyverrel és csillagászati összegekkel. Sikerült magukat levágni az olcsó, és megbízhatóan szállított orosz energiahordozókról, rá vannak utalva a sokkal drágább amerikai palagázra, és egyéb, szintén költséges forrásokra. Mióta a zöldek leállítatták az atomerőműveket, négyszeresére nőtt a villanyáram ára. Kénytelenek újraindítani füstölgő szénerőműveiket, közben, álságosan a kis fogyasztású dízelautókat kiáltják ki a klíma tönkretevőinek. A német kormány valójában az Ukrajnában nagy érdekeltségeket szerzett Egyesült Államok érdekeit képviseli, saját lakosságával szemben. 

A zöldpárti, eszelős Annalena Baerbock nem járt egyetemre, annál inkább járt atomerőművek ellen tüntetni. Önmagában skandalum, hogy ő lehet az ország külügyminisztere. Azt találta mondani, hogy háborúban állunk Oroszországgal. Ha ezt Putyin netán komolyan veszi, Berlin ma már romhalmaz, és ez a felelőtlen nő holtan fekszik az omladék alatt.   

Vessünk egy pillantást Robert Habeckre, a zöldek gazdasági miniszterére, aki a német gazdaság versenyképességéért felelős. Szakmája szerint filológus, költő, verselemző. Tanult ember, de filozófiából és filológiából képezte magát, tehát gazdaságban laikus. Világképében a farkasok megmentése előbbre való, mint mondjuk a német gázellátás vagy az elektromos áram előállításának költsége. Erről eszembe jut a „szocialista” Magyarország káderpolitikája: ugyanaz az elvtárs „alkalmas” nagyvállalat vezetésére, megyei első titkárnak, és nagykövetnek. A hozzáértés, végzettség nem számít, csak az elvhűség. Minket anno a háborúban vesztes, megszállott országunkban kényszerítettek ezt elfogadni. A németek saját maguk ellen háborúznak, engedik gyarmatosítani országukat, és saját érdekeik ellen cselekednek.

A németeknek elegük van a migrációból, évente 350 ezer eltérő gyökerű és felfogású idegen befogadásából. Lakást, ellátást és zsebpénzt kapnak, az őshonosok terhére. Ráadásul leromlott a közbiztonság, bárki, bármikor áldozata lehet egy iszlamista terrorcselekménynek. Országukkal nyíltan ellenséges személyektől sem képesek megszabadulni. A Rajnától az Oderáig nincsenek elragadtatva az emberek a gendermániától sem. Lesújtó a véleményük a háborús inflációról, magánemberek és cégek visszafogják kiadásaikat, spórolni kényszerülnek. Évtizedeket végigdolgozott nyugdíjasok már kukázásra fanyalodnak. A középosztály tagjait lecsúszás fenyegeti. Van más baj is, sokan inkább segélyt vesznek igénybe, mintsem dolgozni menjenek. Ha egy országban nem éri meg állást vállalni, az tragikus szimptóma.

Lehetne mondani, hogy szándékosan szedtem össze negatív jelenségeket, hogy befeketítsem Európa egyik vezető hatalmát. Úgy tűnik, hogy a németeknek hozzám hasonlók a nézetei. Sztrájkolnak a vasutasok, ami nagyon súlyos gondokat, veszteségeket okoz. A mezőgazdák is elégedetlenek, traktoraikkal felvonulva eltorlaszolnak közutakat, még jobban megbénítva országukat. Talán egy kis túlzással lehet mondani, hogy Németország anarchiában van, vagy legalábbis a küszöbén. Magukra vessenek, ők szavazták be a hatalomba a „haladó” liberálisokat, a sötétzöldeket. Önként, és dalolva.  

„Kockán forog a Volkswagen márka jövője, ég a tető” − mondta Thomas Schäfer, a márka vezetője, amikor július elején eligazítást tartott cégvezető csapatának. Nagyok a bajok: az uniós bürokrácia irreális átállási tervei az elektromos mobilitásra, de ezért nem mutogathatnak Brüsszelre, hiszen az EU-ban is döntő szava van a német politikának. Nem fogy annyi villanyautó, amennyit Brüsszel elvárna, és amennyit az autógyártók beterveztek. Közben jön a korántsem piaci alapon felfuttatott kínai gépkocsigyártás, ezt a konkurenciát nehéz legyőzni, különösen a megnövekedett energiaárakkal. Németország egyik legfontosabb iparágáról van szó, közel egymillió munkavállalóval, zömük az autógyáraknál dolgozik, kisebb részük a beszállítóknál. Azok is rogyadoznak. 

Hazánk iparának koronaékszere a német márkák itteni autógyártása. Ha ezek bajba kerülnek, az súlyosan hat egész gazdaságunkra. A németek és mások bolond beszállása az orosz-ukrán háborúba, erős hátszelet fúj az inflációnak. Egyre drágább autózni nálunk, hamarosan bekövetkezhet egy olyan helyzet, amikor sokan kénytelenek elengedni, vagy otthon hagyni kocsijukat. A gáz, a benzin és a gázolaj ára nem tőlünk függ, hanem újabban a Vörös-tengeri csatározásoktól is. Irán abszolúte kulcsjátékos, ha elzárja a Hormuzi-szorost, sokszorosára, elviselhetetlenné emelkedhet a tankolás ára. 

Ha valaki ellehetetlenítve érzi magát, és utcára menne tüntetni, mint a németek, egyetlen demonstrálási helyszínt javasolhatok: vonuljon gyalog, vagy járművével a német nagykövetséghez (természetesen csakis engedéllyel, erőszak nélkül)… Európa egy hatalmas család, ha a családfő a nyakába kötött kővel készül vízbe ugrani, mielőtt megfullad, figyelmeztessük, hogy nem akarunk osztozni sorsában.