Azt értem, hogy a polcon szalmából font lovashintó áll, de mit keres az íróasztalán Lehel kürtje?

Két évvel ezelőtt a jászberényi hagyományőrző huszár egyesület elnöke keresett meg. Üldözéses kocsitoló versenyt rendeztek, kocsikat kértek tőlünk és a mi csapatunkat is meghívták versenyezni. Tőlük kaptam ajándékba ezt a kürtöt.

Látok még egy furcsaságot: szokatlanul gazdag teakínálattal fogadja a vendégeit. A tea ugye nem a kocsi kocsisok itala volt?

Hát nem. Én a nagyanyámnál szerettem meg, reggelire kakaót főzött, a vacsorához mindig grúz teát készített. Azóta én is teázom, kávét csak akkor iszom, ha tudom, hogy a hosszú nap végén még sokat kell vezetnem.

Kocs múzeummal várja a látogatókat

Polgármester úr, ön is itt született, a kocsik szülőföldjén?

Az egyik testületi tagunk szerint az a kocsi ember, akinek legalább három generációja az itteni temetőben nyugszik. Én ezt a követelményt nem tudom felmutatni, azt szoktam mondani, Kocson lakom, de tatabányai vagyok. Az igazság persze az, hogy itt vagyok én otthon és a falu is befogadott.

Honnan származik a családja?

Családi körben a szülőkkel és az anyai nagyszülőkkel

Apám ősei a Zsil vidékéről, minden férfi bányász volt a családban. Apámat Tatabányán élő testvére hívta erre a vidékre, itt ismerte meg anyámat is. Volt egy Tizes körzet nevű szórakozóhely a ma már Tatabányához tartozó Felsőgallán, egy ottani bálban ismerkedtek össze.

Ön hogyan került Kocsra?

Amikor a szüleim nyugdíjba mentek szerettünk volna egy családi házat, nyakunkba vettük a környéket, hirdetéseket böngésztünk, aztán Kocson tetszett meg egy ingatlan, itt telepedtünk le. Azóta édesapám sajnos meghalt, édesanyám Esztergomba költözött, én meg a helyben lakó páromhoz.

A település tornyai

Mit tudott a faluról, mielőtt Kocsra költözött?

Az ég világon semmit. Zalaegerszegre jártam pénzügyi főiskolára, busszal sokszor átutaztam ugyan a falun, de többnyire végigaludtam az utat. Túl nagy híre nem is volt akkor a településnek, főleg a helyi lokálpatrióták tudták és terjesztették, hogy innen származik a kocsi. A kocsimúzeumunk csak 2006-ban nyílt meg, azóta az országban is egyre többen tudják, mi köze a településnek a kocsihoz. Mátyás korabeli helybeli, ötletes bognárok és kovácsok fordulékony,a kor viszonyaihoz képest kényelmes kocsit készítettek az addigi kényelmetlen szekérből. Ez a kocsi terjedt el Európában, sőt az egész világon. Először fejedelmi ajándékként IV. Kázmér lengyel királyküldött a francia udvarba ilyen kocsit, Mátyás pedig Velencébe. Természetesen nem véletlen az, hogy éppen Kocson fejlődött ki ez a kocsiszerkezet. A Buda és Bécs közötti Kocs községben fontos útvonal haladt át – például a mészárosok, az állathajtók útja - ennek a kiszolgálására alakulhatott ki egy olyan kocsikészítő műhely, ahol a régi magyar szekeret tovább fejlesztették- Feltételezhetően a királyi kocsikészítők is a településen működtek.

A múltat képek, metszetek is őrzik

Bognár vagy kovács él-e még a faluban?

A kocsimúzeum vezetője bognár, de ő nem a faluban lakik. Kovács is van, de ő meg átképezte magát lakatosnak. A régi mesterségek egyébként sem nagyon öröklődtek át, mert a török hódoltság idején elnéptelenedett a falu, a férfiakat elhurcolták, megölték, az asszonyok meg elköltöztek innen. A helyükre a Kunságból érkeztek letelepedők. Hozták a saját helyi viseleteiket, dalaikat, étkezési szokásaikat, de a régi kocsi mesterségeknek nemigen voltak folytatói. 

A kocsi kocsitolóverseny megnyitója. Balra Knezsik István, az ANK elnöke, akinek szívügye a kocsi mesterek emlékének őrzése.