A nemzetközi egészségügyi határérték 20-25 mikrogramm, ezzel szemben a mongol fővárosban mértek már 1000 mikrogramm fölötti értékeket is. Cahiagín Elbegdordzs köztársasági elnök "nemzeti katasztrófának" nevezte a kialakult helyzetet, az UNICEF adatai szerint Ulánbátor a világ 10 legszmogosabb városa közé tartozik.

A drámai helyzet fő oka az, hogy a világ egyik leghidegebb fővárosának számító Ulánbátorban a szegénynegyedek vidékről beáramló lakói nem tudnak mással fűteni és főzni a mínusz 40 fokot is elérő téli hidegben, mint olcsó, de erősen szennyező feldolgozatlan szénnel, fával, szeméttel, benne műanyaghulladékkal és gumiabronccsal. A hatalmas területű, de gyéren lakott Mongólia hárommilliós lakosságából 1,3 millió fő él a fővárosban, és a népesség fele lakik a várost körülkerítő, a közműrendszerhez nem csatlakozó sátortáborokban, viskókban vagy a hagyományos jurtában.

A szegénynegyedek lakói közül sokan egykori pásztorok, akik a klímaváltozás miatt egyre gyakrabban extrém hideggé váló téli időszakban vagy az egyre súlyosabb nyári aszályban veszítette el állatait, és nem talál megélhetést vidéken. Becslések szerint a légszennyezés 80 százaléka a fővárost gyűrűbe szorító, "bevándorlók" lakta jurtanegyedek tűzhelyeiből, műanyag- és gumiégetésekből származik.

A légszennyezés csökkentése céljából a mongol nemzetbiztonsági tanács január elején kezdetnek egy évre megtiltotta a vidéki lakosság bevándorlását Ulánbátorba, bár sokan kétlik, hogy a hatóságok érvényt tudnak szerezni a jogszabálynak. Mindenesetre a kemény télben a helyzet nem javul, az ulánbátoriak ezen a télen már kétszer is tüntettek a szmog ellen, legutóbb január végén, mínusz 20 fokban gyűltek össze a főtéren mintegy hétezren fekete ballonokkal és transzparensekkel, és gyűjtöttek aláírásokat fogcsikorgató hidegben a kormány tétlensége ellen.