Mindenki szeretné, hogy segítségére siessenek, ha bajba jut. Ennek szellemében bárkitől elvárható, hogy tőle telhetően maximálisan elősegítse az önfeláldozó, veszélyes tevékenységet élethivatásként gyakorló emberek munkáját. Biztos vagyok, hogy elenyésző, homo sapiensnek csak jóindulatú túlzással nevezhető kisebbséget leszámítva, mindenki így is áll hozzá a dologhoz. Tehát nem hiányzik a jóindulat, de akkor miért ütköznek mások hibáiból sok-sok akadályba a szirénázó autók vezetői? Gondolkozzunk el együtt!

Ákos szerint a fő probléma, hogy megannyi autós azért nem tud helyesen viselkedni egy helyzetben, mert egyáltalán észre se veszi, hogy helyzet van. Gubbaszt a volán mögött, nagy hangerővel bömbölteti a zenét, egyáltalán nem hallja a szirénát, de a többiek viselkedését sem észleli, mert éppen telefonál, magába vagy az internetbe temetkezik, kizárja a külvilágot. Csak ő számít, mindenki más csak zavarja, hátráltatja haladását. Lelkileg, szellemileg egyszerűen nincs jelen a forgalomban, ami egyébként is veszélyes, mert túl későn vagy egyáltalán nem reagál szituációkra – hány karambolnak, tömegbalesetnek lehet ez a fő oka? Tudomásul kell vennünk, hogy a gépkocsik jelentős részét nem intelligensen vezetik, hanem sokkal alacsonyabb színvonalon.

A zombik mellett közlekednek éber sofőrök is, korán észlelik a szirénázást, körülnéznek, honnan jön, és ha hátulról, leveszik a gázt, netán figyelmeztetésül bekapcsolják a vészvillogót, és készülnek szabad utat adni. Ilyenkor a mentőautó többnyire a sávelválasztó szaggatott vonalon igyekszik előre, autópályán, városban is. Ám gyakran akad egy jó szándékú, de balfácán egyén, aki mindenáron jobbra akar lehúzódni. Tele van a jobb oldali forgalmi sáv, jó ideig eltart, míg beengedik, addig körmét rágja mögötte a mentő.

A pozitív érzésű, de buta segítőkészség másik példája országúton fordul gyakran elő. Padlógázzal robog a mentőautó, autósok két kerekükkel lemennek a padkára, és hogy ott ne okozzon kárt a futóműben, kerékben, egy mélyebb kátyú, vagy nagy kődarab, meg is állnak. Helyes! De ha két szembejövő egymással szemben áll meg, a jókora furgonnyi mentő, vagy teherautónyi tűzoltóautó nem fér el biztonságosan közöttük, éleset fékezhet, akár megállni kényszerül. Tessék átlátni az egész területet, helyzetet, és ésszerű megoldást találni!

És itt vannak a közlekedési jelzőlámpák! Bizonyos városokban a szirénások jeleit veszi a vezérlőrendszer, és automatikusan zöldet ad nekik. Ez még kivételes innováció, nálunk még várni kell rá. Mi van, ha pirosat kap a kéklámpás? Természetesen áthaladhat rajta, ha vezetője megbizonyosodott, hogy mindenki megállt, megadja neki az elsőbbséget. Ám erős forgalomban nem ilyen egyszerű a művelet, mert mindegyik forgalmi sávban több autó vár szabad jelzésre, és beszorul mögéjük a megkülönböztetett jármű, ott szirénázik állva, miközben értékes másodpercek telnek el, később kerül kórházba a beteg, vagy érnek oda a tűzoltók az égő lakáshoz. Ilyenkor nemcsak szabad, hanem egyenesen kötelező az elöl állóknak, nagyfokú óvatossággal, a biztonságos helyzetről meggyőződve, a piros lámpa vonalán áthaladva behajtani a kereszteződésbe. Ez nem szabálysértés, hanem kötelesség, elképzelhetetlen, hogy valaki büntetést kapjon érte. Nagyon fontos, hogy ne fokozzuk a bajt egy összecsattanással, ha valaki mégis berobog a most nem szabad jelzésnek számító zöldbe! Ilyenkor kell maximális figyelem és intelligencia!

Miért írja elő a KRESZ, hogy nem szabad megelőzni, megkülönböztető jelzést használó járművet? Lehet, hogy lassan megy a mentőautó, mögötte türelmetlen sofőrökkel. Több nyomós oka is lehet döcögésének: a beteg vagy a sérült állapotát ronthatja erős zötykölődés úthibákon, de előfordulhat, hogy az orvos vagy a mentőápoló éppen életmentő művelettel van elfoglalva, nem mindegy hogy hová szúrja az injekciós tűt. De miért nem szabad megelőzni? Logikus oka van! A mentőgépkocsi-vezető nagyobb követési távolságot tart, ahová könnyű beszúrni, de ha a következő pillanatban lassít a járműsor, akkor vészfékezésre kényszerülhet, ami nem esne jól egy baleset sokszoros csonttöréssel szállított áldozatának…

Van még egy érdekes tényező. Ákos sok külföldi nagyvárosban járt, és úgy tapasztalta, hogy másutt ritkább a szirénaszó, mint nálunk, ahol egyedül Budapesten naponta több százszor vonulnak ki mentők, tűzoltók, rendőrök, és a sok szirénázás hozzátartozik a közlekedés hangkörnyezetéhez, hozzászoknak az emberek, nem számít semmi különösnek, aligha kapják fel tőle a fejüket. Akárhogy is van, ragadjunk meg minden alkalmat, hogy segíthessünk segítőknek!

Érthetően kelt közfelháborodást, ha támadás éri a helyszínre érkező mentőket, vagy lopnak tőlük, miközben teljes figyelmüket a segítségnyújtásra szentelik. Ezek megbocsáthatatlan bűnök, az átlagember jogérzése szerint sokkal szigorúbban, sőt brutálisan kellene büntetni. Miközben elítéljük az ilyen gazembereket, ne feledjük, hogy sokan mások is hibásak mentő, tűzoltó, rendőr hátráltatásában, akár figyelmetlenségből, vagy félresikerült jó szándékból. Gondoljuk jól át a kérdést, beszéljük meg családtagokkal, barátokkal, hogy tiszta lehessen lelkiismeretünk!