Talán a legkeserűbb amikor 1999 (!)-ben látványosan felborította a Hondát. A családi vállalkozás által épített autón csak a hajtásban változtattak, rövid végáttétel került bele, mint ahogy megfogalmazták, a hangja által adott „feeling miatt”.

A jó csapaton ne változtass elv alapján ismét az oroszlányi Bosch műhely háza tájáról érkezett a háttércsapat, az immár házasember testvére Jenő volt a szervizcsapat mindenese, az itinert a Mecseken először navigáló Vojnár Matyi olvasta.

A versenyen két remek pálya várt a másodosztállyal kiegészült száz feletti versenyzőre, a Nyárásvölgy-Hetvenhely szakaszt négyszer, a Remeterét Árpádtető klasszikus szakaszt pedig háromszor kellett teljesíteni.

A versenyt megelőzte a szombati esti show-elem a komló belvárosában tartott néző kiszolgáló prológ, de innen a szó a versenyzőé.

ifj. Spindler Tibor: szokásos módon minden rendben volt a versenyen, Matyi ült mellettem, én pedig mentem a kis tempómat, jelenleg ennyi fér bele, két versenyt terveztük, ez volt a második. A prológra feltettem egy 10 éves kopott Barum gumit, amit a selejtraktárból  mentettem ki, na ez olyat csúszott, hogy amikor meghúztam a kéziféket akkor nem elfordult, hanem rögtön 360 fokot pördültünk, ezt a figurát kétszer is megmutattuk a nézőknek. A tempót a gyorsokon vállaltuk, de a historic rali alapjaiban nem az eszeveszett száguldásról szól, hanem hogy a régmúlt autóinak tudását – szépségét megmutassuk a nézőknek.

Ennek megfelelően a fékutak hosszabbak, és kevésbé forgatom a motort, mintha éles lenne. Nálunk nincsenek kalandok, egyedül az utolsó gyorson mentünk bele egy kátyúba ami elhajtotta a hőn szeretett régi felninket, azóta is kapom az ívet az öcsémtől, „hogy azt nem lehet amúgy elhajtani”.

Az Árpádtetőn vizen óvatoskodni kellett, a helyi vagányok, a sok téli kocsizás miatt azért ezt bátrabban vállalták el.

Nem panaszkodhatunk, az autó, és a saját tudásunk 80%-ával hoztuk a kitűzött célt, a korcsoport, és kategória első helyét, abszolút sorrendben másodikak lettünk, jó volt újra versenyezni, átérezni a hangulatot.  

Fotók: Galadriel Sportfotó