Az inkák szent helye, a Pachacamac (amely a földrengés istenéről kapta a nevét) alig egyórányi autóút Lima belvárosából, s az Opel Dakar Team párosa úgy döntött, ha már itt van, megnézi. 

Annak idején ezen a helyen beszélték meg az inkák vezetői ügyes-bajos dolgaikat a jósokkal – szóval nagy dolgok dőltek el itt, s persze ide jöttek akkor is, ha támogatásra, felsőbb segítségre volt szükségük. 

Nos, „egy kis plusz támogatás sosem árt” alapon Szalayék is megsimogatták a megsimogatni való szobrot, hiszen nem akármilyen két hét vár rájuk – 9000 kilométer Perun, Bolívián és Argentínán keresztül a córdobai célig. Sivatag, magaslat, pampák – olyan nehéz terep, hogy még az igazán rutinos rókák is nehezen tudnak válaszolni a kérdésre, melyik lesz a vízválasztó szakasz. Egyszerűen azért, mert majdnem mind pokoli nehéz. 

„Megnéztem az első néhány szakasz pontos leírását, és az jutott eszembe, hogy baromira nem szeretem, amikor fenyegetnek” – foglalta össze a lényeget Bunkoczi. No igen, egy száz kilométeres dűnesor még leírva sem tűnik barátságosnak, hát még ha a közepén találja magát az ember... S alig néhány nap múlva ők bizony ott lesznek a kellős közepén. 

De visszatérve a Pachacamacra, amikor azt kérdezték tőlük, vajon mit kérnének az istenektől, a navigátor azt mondta, nem mást, mint hogy segítsen mindig jó döntéseket hozni és jó irányt választani. Utóbbi ugyanis kulcskérdés a Dakaron. Egy rossz irányból megkerült dűne megpecsételheti a versenyzők sorsát, míg egy jó döntés sokat hozhat a konyhára. 

„Az autónk jó, a kedvünk jó, csak most már rajtolhatnánk, mert bizsereg a talpam, jó lenne már nyomni a gázt” – mondta Szalay Balázs, aki egy vadonatúj Opel Crossland X-szel vág neki a versenytávnak. 

Ennek szellemében tértek nyugovóra a versenyzők, akik szombaton az ünnepélyes rajtceremónia után Pisco felé veszik az irányt, ahol megtartják a Dakar első szakaszát, amely a hírek szerint rövid lesz, de velős...