Az elektromos járművek iránti növekvő érdeklődés következtében emelkedett a lítium-ion akkumulátorokat előállító gyárak szerepe, így a nyersanyagellátást és a fenntarthatóságot érintő kérdések is előtérbe kerültek. A Roland Berger megállapítása szerint a zöld szabályozások és irányelvek kulcsszerepet játszhatnak az akkumulátorpiac fenntarthatóságában és sikerében, a gyártóknak és az OEM-eknek a biztonságos nyersanyagellátás érdekében pedig minél előbb lépniük kell.

„A nyersanyagok egyre nehezebben beszerezhetők és a környezetvédelmi szabályozások is egyre szigorúbbá válnak, ezért számos kihívással kell szembenéznie az akkumulátoriparnak. A Roland Berger egyetemi kutatókkal együttműködve értékelte a helyzetet és felvázolta, hogy mit hoz a jövő az értéklánc szereplői számára” – mondta Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi partnere.

Az európai értékláncra hatással lesznek a klímatörekvések

A fenntarthatósági szempontok előtérbe kerülésével mára a piaci szereplők igényei is megváltoztak. Az akkumulátorokra vonatkozó szabályozások szigorodnak, különösen Európában, ahol a gyártás során kibocsátott széndioxid csökkentését, és az újrahasznosított anyagok felhasználási arányának növelését szorgalmazzák. Az Európai Unió irányelveinek megfelelően 2035-ig fokozatosan kell emelni bizonyos újrahasznosítható anyagok arányát az előállításhoz, például a nikkelt 12 százalékra.

Az uniós klímacélok elérése érdekében az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus (CBAM) keretében 2023 októberétől úgynevezett „karbonvámot” kellene fizetniük az EU-n kívüli gyártóknak. A rendelet kezdetben a legszennyezőbb ágazatokra (pl. vas és acél, cement, műtrágya, alumínium, hidrogénfejlesztés és villamos energia) vonatkozna. Amennyiben az akkumulátorok iparára is kiterjed, a CBAM akár 1,60 USD/kg árral emelheti meg a katódaktív anyagok árát.

Technológiai teljesítmény: speciális termékek

A fokozatosan fejlődő piac mostanra már erősebb platformot biztosít az új és meglévő felhasználási célokra szánt modern rendszerek költséghatékony előállításához. Jó példák erre a függőleges fel- és leszálló (eVTOL) elektromos repülőgépiparban használt akkumulátorok. A korábbi fogyasztói cellák már nem bírták az újabb modellek teljesítményigényét, ezért kifejezetten olyan nagy kapacitású cellákat kezdtek el gyártani a cégek, melyek az eVTOL-rendszerek igényeivel kompatibilisek.

Az erőforrások drágasága miatt egy másik általános tendencia a piacok azon törekvése, hogy biztosítsák az anyagellátásukat, így a helyben rendelkezésre álló nyersanyagot csak az adott ország dolgozza fel. Európa és Észak-Amerika például jelenleg a nikkelalapú anyagokra összpontosít, és az akkumulátorgyártók hosszú távú megállapodások vagy közvetlen beruházások révén biztosítják ezt az anyagot, így valószínűleg ragaszkodni fognak ehhez a technológiához, mivel tudják, hogy a nikkelt a jövőben újrahasznosíthatják.

A felhalmozás veszélye

A gyártók a kapacitásuk határaihoz közelednek, miközben az elektromos járművek iránti kereslet kielégíthetetlennek tűnik. A Roland Berger előrejelzései szerint 2030-ban a globális akkumulátor-kereslet 90 százalékát az EV-ipar fogja kitenni. A becsült keresletet folyamatosan magasabb számokhoz igazítják, mely kezdetben a túlkapacitás alacsony kihasználtságához és végső soron alacsony vagy negatív nyereséghez fog vezetni.

További kihívás lesz bizonyos nyersanyagok beszerzése, például a nikkelé. Kína régóta világelső a finomításban, a lítium 70 százalékát és a nikkel 30 százalékát ott dolgozzák fel, ami jelentős versenyelőnyt jelent az országnak. Ennek ellensúlyozásaként a kormányok próbálják lokalizálni a feldolgozást, hogy enyhítsék az akkumulátorgyártók Kínától való függőségét.