Valaha úgy volt, hogy minden gyerek biciklizett, aztán sokaknak jött Verhovina vagy Simson moped, majd igazi motorkerékpár, végül autó. Így, mire volán mögé ült valaki, már tudta, hogy milyen kétkerekűt vezetni, alkalmazkodhatott a közlekedés legvédtelenebb, legveszélyeztetettebb résztvevőihez. Ma már más a helyzet, sokan a kocsi hátsó üléséből telepednek át a bal egyesre, fogalmuk sincs, miféle igényeik vannak motorosoknak, milyen veszélyeket kell elkerülni. Függetlenül attól, hogy mekkora szív dobog valakiben motorosok iránt, saját érdekében is hasznos megtanulni, milyen hozzáállással előzhet meg konfliktust, hiszen neki sem érdeke egy baleset, annak esetleges felelősségével, hercehurcájával, az autó javításával.

Jellegzetes szituáció: az autós meglát maga mögött egy motorkerékpárt, amely hamarosan megelőzi, visszasorol eléje, de nem gyorsít, nem húz el, ugyanolyan sebességgel halad tovább. E viselkedés idegesítheti a sofőrt, minek előzött meg, ha nem sietős neki, miért marad látóteremben, és minek zavar? Mostantól figyelhetek, vigyázhatok rá… Szinte hasonló helyzet, mint mikor valaki előzés után büntetőfékez, durva, veszélyes szabálysértéssel jelezve, hogy „lassú vagy, akadályozol”! Most abszolúte másról van szó, nincs benne semmi agresszivitás, annál több józan önvédelem.

Miért is akart előrejutni a motoros? Nem illegális versenyre akarja kihívni az autóst, csak biztonságra vágyik. Azért nem akar gépkocsi mögött menni, mert több szempontból is veszélyes. Lehet, hogy vakítja a hátsó szélvédőből visszatükröződő napsütés, neki nincs lehajtható napellenzője. A bukósisakon ablaktörlő és szélvédőmosó sincs – a kocsi kerekei felcsapják a korábbi eső sáros vizét, koszos permetfelhőt húznak maguk után. Egy idő után átlátszatlanná válik a sisakplexi, a motoros ruházata pedig úgy néz ki, mintha pocsolyában hemperegtek volna vele.

A kocsi kavicsokat verhet fel az útról, autósunk is hallott már koppanásokat karosszériáján, netán kellett szélvédőt javíttatnia, tehát ismeri a jelenséget, de a motornak nincs zárt utastere, az embert találják el a lövedékek. Egy motorosnak nagyon alaposan kell megfigyelnie az út felszínét, hever-e ott valami tárgy, például jókora kő, van-e kátyú, vagy nedves, csúszós folt, kanyarban a padkáról beszóródott murva. Mindezek kellemetlenséget, sőt akár bukást eredményezhetnek. Autó mögött haladva nem látszanak, csak az utolsó pillanatban, mikor már késő reagálni. Az autós kerekei közé veszi az úthibákat, kocsija meg sem rezdül, de a motoros éppen beletrafál.   

Ezek még látható dolgok, de van láthatatlan is. Az autó légörvénye erős turbulenciát hoz létre, a kocsi sebességétől, áramvonalasságától függő mértékben, rázza az egész motorkerékpárt, cibálja a motoros fejét, nagyon kellemetlen, és elvonja figyelmét fontos dolgoktól.

Van egy emberi tényező is. Hátulról a kétkerekű vezetője látja a négykerekűét, észreveszi, ha hevesen gesztikulálva társalog útitársával, hátrafordulgat gyerekéhez, vagy magányában telefonját, műszerfali érintőképernyőjét nyomogatja, tehát lélekben, tudatával nincs jelen, vagy csak félig, a rutin vezet, ami kiszámíthatatlan, veszélyes, és veszélyeztetheti a mögötte haladót is.

Elegendő ennyi érvelés megmagyarázni, hogy motorosok miért nem autók mögött akarnak menni, hanem előttük? Senkit sem akarnak legyőzni, „lenyomni”, nem bunkóságból, kivagyiságból, idióta versenyszellemből előznek, hanem mindenki biztonságáért, beleértve úrvezetőt vagy hivatásos gépkocsivezetőt is. Persze, mint autósból, motorosból is van felelőtlen száguldozó, néhány ilyen miatt ne általánosítsunk, mindig jó szándékot tételezzünk fel.

A kétkerekű motorizált közlekedőre empátiával tekintő gépkocsivezetők figyelmébe ajánlok még valamit. Vegyék figyelembe, hogy motorral nem lehet megcsinálni bizonyos manővereket, amelyek autóval egyszerűek. Például lehúzódni a padkára – könnyelmű előzéssel sohase kényszerítsünk valakit ilyesmire. Van a kétkerekűnek egy jellegzetessége: kanyarban be kell dönteni, és ez a motorozás kvintesszenciája, szerpentinen nyesni az íveket. Csakhogy míg egy egyenesen haladó motorkerékpár keskeny, karcsú jármű, kanyarban, szemből nézve sokkal szélesebb lesz. Ezt elsősorban a motorosnak kell bekalkulálni (mindig gondolva egy „szellembuszra”), hogy össze ne akadjon szembejövővel, de autósok is vigyázhatnak, hogy véletlenül, egy kicsivel se lógjanak át a másik oldalra!

Zárszóként: ne csináljunk presztízskérdést abból, hogy ki megy elöl, hiszen nem versenypályán vagyunk. Ha megelőz egy motoros, azzal nem megaláz, hanem biztonságosabb helyzetbe juttatja magát és utasát. Ne csak tűrjük, hanem aktívan, jobbra indexelve, kissé lehúzódva segítsük manőverét, és vegyük észre, hogy nem is olyan zavaró követni őt. Közös a közút, használjuk okosan, jóindulatúan, szó szerint előzékenyen!