A pénzügyi csomag a havi 2 milliós alapbért, a félmillió eurós nyugdíj utáni juttatást, továbbá a korábbi üzleti eredményekért kalkulált 20 millió eurót tartalmazza. A részvényesek döntését heves vita kísérte, többen érdemtelennek tartják a csillagászati nagyságú kompenzációt, legfőképpen a cégcsoport mélyrepülése és Tavares zsákutcás menedzsmentje miatt. A Stellantis, amely 2021-ben alakult a Fiat-Chrysler és a Peugeot Citroen csoporthoz tartozó márkákból a világ negyedik legnagyobb autógyártójává lépett elő. 

A konglomerátum élére a csodamenedzser hírében álló Tavarest nevezték ki, aki főként kíméletlen költségcsökkentő módszereiről vált világszerte ismerté. Kezdetben még jól húzott a szekér, de tavaly már csőstül jött a baj: kiütköztek a Stellantishoz tartozó márkák versenyképességének gyengeségei. Tavaly a részvények értéke 40 százalékkal zuhant, hegyekben sorakoztak az eladhatatlan autók, leginkább a Fiat, az Alfa Romeo és a Dodge típusai. Nem igazán sikerült az elektromos átállás sem: így például a túlárazott Fiat 500e gyártását a feltorlódott készletek miatt több hétre le kellett állítani. Mindennek tetejébe a „könyörtelen” Tavares egyre másra összerúgta a port, hol a kormányokkal, hol a szakszervezetekkel, tavaly év végén pedig végleg vezetőtársaival. Ma még nem tudni, hogy a portugál születésű cégvezér hogyan folytatja, de a sajtóbeszámolók megjegyzik: ha nem kap új állást, a végkielégítésből kényelmesen hódolhat szenvedélyének, az autóversenyzésnek is. Amatőr pilótaként többször részt vett a Monte-Carlói és a Le Mans-i futamokon. Saját versenycsapata is van, és emellett még elütheti az időt a veterán autókat restauráló manufaktúrájánál is.