Nem egyszerű a közlekedés (Forrás: AI generált illusztráció)

Az autósok fújnak a biciklisekre, a biciklisek fújnak a gyalogosokra, a gyalogosok fújnak mindenkire, a biciklisek fújnak a buszvezetőkre. Senkinek sincs igaza, egyszerűen arról van szó, hogy a hazai közlekedési morál kissé balkáni. Az viszont nem kérdés, hogy a biciklista húzza a rövidebbet egy baleset esetén, így érdemes a következő gondolattal nyeregbe szállni: minden autós meg akar ölni, és minden gyalogos süket és vak. Ez persze erős túlzás, de a túléléshez jó szempont. Ha ezt tudatosítottuk magunkban, érdemes végignézni szeretett biciklinken. Remélhetőleg nem egy roncs. A felszerelés lényege röviden: lámpák, fékek, prizma, csengő legyenek, a bukósisak pedig erősen javallott.

Miután átnéztük a bringát, nem árt az önvizsgálat sem. Mit vettünk fel? Vegyünk fel valami gyorsan száradó anyagból készült sportos szerelést! A pamut nem jó: lassan szárad, garantált megfázás estefelé. Ha semmiképp sem vagyunk hajlandóak lemondani stílusos összeállításunkról, legalább a nadrágszárunkat/szoknyánkat tűzzük fel, nehogy bekapja a lánc vagy a küllők. A csúnya olajfoltokat is elkerüljük így, hacsak nem egy Stringbike van alattunk, mert akkor eleve fel sem merül a probléma.

Tegyünk meg mindent a biztonságért! (kép: bikemag.hu)

Ha ez megvolt, vegyük a hátunkra a hátizsákunk! Nem oldaltáska, nem szütyő, hátizsák, mindkét pántjával a vállunkon! Ebbe belefér a vaskos lakat, a szelepátalakító, a tartalék belső vagy javítókészlet egy apró pumpával, a svájci bicska, ha esetleg kilazul egy csavar, az imbuszkulcs-szett, és még egy törülköző is. Jól jöhet a menet végén. Indulás előtt érdemes átgondolni az útvonalat. Nem mindig a legrövidebb a leggyorsabb, és nem mindig a bicikliút a legbiztonságosabb. Ha kezdők vagyunk a terepen, járjunk csoportosan, ha pedig nincsenek bringás barátaink, kövessük a legjobb fenekűt. Valószínűleg tudja, merre érdemes menni. Ha mégsem, akkor is jól mulatunk.

A buszsávokat csak akkor használhatjuk, ha erre külön tábla ad engedélyt, a KRESZ-alkotók biztonságosabbnak gondolják, ha balról az autók, jobbról a buszok, taxik és a motorosok suhannak. Ha pedig a biciklisávon kívül tekerünk, simán megbüntethetnek itthon is.A kilométereket falva hamar ráébredünk, hogy a gyalogosok akkor sem hagynak helyet, ha ötven méterenként világít az orruk előtt a sárga piktogram. Nem rosszindulatból, hanem mert pár éve a bicikliutat még úgy hívták, hogy a járda jobb vagy bal oldala. Sebaj, ezért van a csengő. Nem kell villamosként csörömpölni, főleg nem kell anyázni, hiszen a cél a békés együttélés.

Ha van biciklisáv, az sem életbiztosítás (kép: welovebudapest.hu)

Ha a bicikliút az úttesten vezet, gondoljunk rá, hogy a legfontosabb szempont, hogy lássanak. A nagyobb járművek holtterében haladva életveszélyben vagyunk. Van aztán a KRESZ, és van a valóság. Azt várni, hogy megadják az elsőbbséget ott, ahol jár, a naivitás csúcsa, és egyenesen az intenzív osztályra vezet.

Az okos biciklis türelmes és előrelátó. Megvárja, míg békés szemkontaktus igazolja az elsőbbségét, és nem kerülget tolató autót még nagy ívben sem. Azonban még ennél is jobban ügyel a parkoló autók ajtóira. A vezető ugyanis még csak-csak belenéz a tükörbe az ajtó nyitása előtt, de az utasoldalon ez a lépés szinte biztosan kimarad. Ha nem kalkulálunk vele, a kívántnál drasztikusabb megállás lehet a vége. A legkeskenyebbre vágott kormánnyal sem érdemes a kocsisorok között lavírozni. Bármelyik autó sávot válthat hirtelen, másrészt elég egy apró hiba, és már végig is húztuk a fényezést, vagy levertünk egy tükröt. Ha ezek után még el is menekülünk a helyszínről, végképp szégyelljük magunkat. A bunkóság nem kifizetődő.

(kép: 24.hu)

A képek illusztrációk, egyes esetekben mesterséges intelligencia által generáltak.