Ki volt jó gyerek? (kép: hecolumbusteam.com)

Tóbiás és Balambér már mindketten otthon üldögéltek, egy hosszú iskolai nap után, és fülig érő szájjal karácsonyi zenehallgatás közben tisztogatták cipőjüket.

- Hát ti meg mit csináltok kis drágáim? – kérdezte érdeklődve az édesanyjuk miután belépett a gyerekek szobájába.

- Hát nem tudod anya? – kérdeztek vissza értetlenkedve a fiúk – Holnap van december 6-a, és ez azt jelenti, hogy jön a Mikulás, és ha szép tiszta lesz a cipőnk, akkor kapunk finom csokikat. – válaszolták a kiskutyák.

- Nagyon rendesek vagytok drágáim, biztos sok-sok finomságot fogtok kapni tőle. Na és mennyire ismeritek a Mikulást? Szeretnétek egy kis mesét hallgatni a Mikulásról, mielőtt álomra hajtjátok a fejeteket? – kérdezte az édesanya.

- Igen, és szeretnék. – válaszolta Tóbiás.

- Én is, mesélj nekünk anya! – kérte Balambér édesanyját.

- Na jó, elmesélek nektek egy csodás történetet a Mikulásról, de amint vége a mesének alvás, hogy miközben szundikáltok tudjon dolgozni a Mikulás.

Te mit kaptál Mikulásra? (kép: femina.hu)

„ A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos bácsi haladt lefelé. Az út szélén álldogáló, hólepte fák összesúgtak mögötte:

- Viszi már a jó öreg Mikulás a sok ajándékot!

     Mert bizony ő volt az, a jó gyerekek öreg barátja, aki akkorákat lépdel csizmáiban, hogy egyetlen éjszaka bejárja a világ összes városait és falvait. S akinek puttonyából sohasem fogy ki az édesség, jut abból minden jó gyerek cipőjébe.

     Most is alig lépett hármat-négyet, már lent volt a földön, és körülnézett, hogy melyik ablakban talál gyerekcipőt. Ahogy nézdegélt, észrevette, hogy valaki alszik az utcai padon. Odament hát hozzá, hogy megnézze, ki lehet az a szegény, aki ilyen hideg téli éjszakán az utcán húzza meg magát. Egészen föléje hajolt, és bizony majdnem elsírta magát a jóságos öreg. Megismerte az alvót. Sok-sok évvel ezelőtt cukrot és csokoládét vitt neki, s másnap még az égbe is fölhallatszott, ahogy nevetett örömében. De ez már régen volt, azóta felnőtt ember lett barátjából, s íme, most itt fekszik a hideg, decemberi éjszakában.

     Nem sokáig gondolkodott Mikulás bácsi, levette puttonyát, és megtöltötte az alvó zsebeit csokoládéval és mogyoróval. Aztán piros köpenyét is ráterítette, hogy ne fázzon, s mikor észrevette, hogy milyen rosszak a cipői, levette mérföldjáró csizmáit, és ráhúzta a szegény ember lábára. Aztán szomorúan és mezítláb ment tovább, hogy elvigye ajándékait a gyerekeknek.

     S míg a jó öreg Mikulás vándorolt a messzi városokban, az alvó ember álmodni kezdett a piros köpeny alatt. Azt álmodta, hogy ismét gyermek lett, puha paplan alatt alszik, s cipői cukorral telerakva ott állnak az ablakban. S míg álmodott, az útszéli, kopár fák föléje hajoltak, és megvédték a széltől, a csillagok pedig egészen föléje szálltak, és simogatva melegítették az arcát.

– Álmodj, csak álmodj! – susogták a fák, zizegték a csillagok.

     S ő álmodott. Álmában elmúlt az éjszaka, szép, világos reggel lett, s annyi cukor és csokoládé került elő a cipőből, hogy az asztalt is telerakhatta volna vele. Milyen boldog volt álmában, istenem, milyen boldog! A fák és a csillagok mondogatták is egymásnak:

– Csak föl ne ébredjen, míg ki nem tavaszodik…

     De véget ért az álom, és véget ért az éjszaka, s a szegény ember csodálkozva látta magán a köpenyt és a csizmát. S mikor zsebébe nyúlt, azt hitte, a tündérek játszanak vele, azok töltötték meg ennyi jóval a zsebeit. Hát még mekkora lett csodálkozása, mikor a cukor és a mogyoró mind pénzzé változott zsebeiben. Csengő aranypénz lett valamennyiből, s most már vehetett házat, ruhát magának, s olyan lett az egész élete, mint egy álom. Úgy nevetett megint, mint gyerekkorában.  Mikulás bácsi boldogan hallgatta a nevetést. S a tündérek a jó öreget, miért jött vissza mezítláb a földről. Mikulás bácsi nem felelt, csak szelíden belemosolygott hófehér szakállába.”

Tóbiás és Balambér el is aludtak ez után a szép mese után, és várt rájuk álomország. Édesanyjuk betakargatta öket, mindkté buksira nyomott egy-egy jóéjt puszit, majd hagyta aludni a kis csöpségeket.

Vajon mit fog kapni a két kutyakölyök? (kép: turnulsfatului.ro)

Másnap, már nagyon korán felkeltek, szinte kiugrottak az ágyból, mintha valami rugóra léptek volna, egy-két másodperc és már a nappali ablakánál voltak, ahol előző este hagyták a szép bakancsaikat, és megpillantották a jó kövér piros színű Mikulás csomagot, amiben minden földi jó megtalálható volt. Gyorsan megkóstoltak egy-két finomságot, mielőtt felöltöztek volna, és az iskolában elújságolták volna, hogy milyen ajándékokat kaptak a Mikulástól. 

Te milyen Mikulás verset ismersz? (kép: images.qwqw.hu)

Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történtünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!