Az 1924-ben alapított, azaz csaknem 100 éves szakmai tapasztalattal rendelkező Ward’s Auto World szerkesztői 1995 óta rangsorolják és díjazzák az adott év tíz legkiválóbbnak ítélt hajtásláncát. A megmérettetésen azok a vadonatúj vagy érdemben átdolgozott hajtásláncok vehetnek részt, amelyek az adott időszakban sorozatgyártásban elérhetők az észak-amerikai piacon. Nincsenek teljesítmény-, lökettérfogat- vagy árkategóriák, minden hajtáslánc azonos esélyekkel indul a címért. A minősítés során a szerkesztők alapos teszteknek vetik alá a címért induló összes motort, megvizsgálva azok teljesítményjellemzőit és -leadását, valamint a zajok és rezgések minőségét, illetve szintjét (NVH). Emellett figyelembe veszik, hogy az adott hajtáslánc milyen innovatív tartalmat képvisel, illetve mennyire releváns az adott piacon.

A szervezők 2020-ban Ward’s 10 Best Engines & Propulsion Systems-re bővítették ki a díj nevét, igazodva ahhoz a piaci realitáshoz, hogy egyre csökken a kizárólag belső égésű erőforrást alkalmazó hajtásláncok aránya. Ez igaz az idei válogatásra is: az első körben tesztre bocsátott huszonkilenc hajtási rendszer közül tizenhét valamilyen formában villanymotort is (vagy kizárólag azt) alkalmazott. A fennmaradó tizenkét jelölt között mindössze két szívómotor szerepelt, a többibe feltöltő (turbó vagy kompresszor) juttatott többletlevegőt, jól érzékeltetve az autóipar aktuális trendjeit.

Ugyanezek az arányok a végső győztesek körében is érvényesültek. A tíz legjobbnak kikiáltott hajtáslánc közül mindössze három nem alkalmazott villanymotort; a fennmaradó hét közül pedig öt tisztán elektromos hajtású volt. Fontos megjegyezni, hogy a huszonkilenc eredeti nevező között szereplő mindkét hibrid hajtáslánc felkerült a Top 10-es listára, érzékletesen szemléltetve, hogy a tisztán belső égésű motorok már nem, az akkumulátoros elektromos hajtásláncok pedig még nem képesek maradéktalanul kielégíteni a szakemberek és a fogyasztók elvárásait.

A két győztes hibrid modell egyike a Toyota Tundra pickup fedélzetén debütált i-FORCE MAX egység, amely a mezőny egyetlen öntöltő hibridjeként érdemelte ki a szakma legmagasabb rangú elismerését.

A 3,5 literes, ikerturbós V6-os benzinmotort különleges villanymotor/generátor egységgel és tízfokozatú automata sebességváltóval társító i-FORCE MAX hajtáslánc 49 lóerős villanymotorja rövid ideig képes önállóan is mozgatni a gépkocsit. A 443 lóerő kombinált rendszerteljesítményű, 790 Nm maximális forgatónyomatékú hajtáslánc nem csak a 740 kg hasznos terhelhetőségű, 5 tonna vontatására hitelesített Toyota Tundra pickupban, hanem a Toyota Sequoia alvázas szabadidőjárműben, valamint a Lexus LX 600 luxusterepjáróban is megtalálható.

A Toyota idén tizenkettedik alkalommal került fel a nagy presztízsű listára. 1996-ban a Toyota Avalon 3,0 literes V6-osa (1MZ-FE), 1998 és 2000 között három alkalommal 4.0 V8-as 1UZ-FE erőforrás bizonyult méltónak a címre. 2001-ben, majd 2004-ben a Toyota Prius 1NZ-FXE kódjelű, 1,5 literes négyhengeresének korszakalkotó képességeit ismerte el a szerkesztőség. 2006-tól 2009-ig minden évben díjat nyert a Lexus IS350-ben szolgálatot teljesítő, 3,5 literes V6-os 2GR-FSE erőforrás. 2010-ben ismét egy hibrid: az új Toyota Prius 1,8 literes 2ZR-FXE Dual VVT-i soros négyhengerese képviselte a gyártót a legjobb tíz között; ez a blokk 2016-ban megismételte diadalát.

2018-ban és 2019-ben ugyancsak hibrid rendszereket ünnepelt a világ: előbb az új generációs Toyota Camry A25A-FXS kódjelű, 2,5 literes erőforrását, utóbb a Lexus UX 250h-ban szolgálatot teljesítő, kétliteres M20A-FXS érdemelte ki az elismerést. Az idei, ismételt hibridgyőzelmet megelőzően pedig 2021-ben a második generációs Toyota Mirai hibrid üzemanyagcellás szedán 4JM villanymotorja, illetve a jármű komplett hajtáskoncepciója nyűgözte le a Ward’s Auto szerkesztőit.

Fotó:  Toyota, Wardsauto.com

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!