- Szerencsés korszakban dolgozhattál, sikeres lettél, többször csábítottak más márkákhoz, mégis maradtál az Opelnél…

-Volt könnyebb és nehezebb időszak, hullámvölgy, hullámhegy, de mindig megmaradt a márka presztízse, huszonöt éve vagyok itt, többek között azért is, mert kevés cégnél látom ezt a folytonosságot, ezért is maradtam eddig, pedig sokszor megkörnyékeztek, különösen az első évtizedben. Jó volt az is, hogy hagytak dolgozni, szerencsés módon én válogathattam össze a PR csapatot, és munkatársaimat is hagytam dolgozni, hiszen fontosabb az önállóság meg a kreativitás, mint a heti riportolás a hierarchiában, ami sokszor kimerülhet az önfényezésben. Azért vagyok itt, mert élvezem, mert a termék is fontos, az autó jó műfaj, olyan, ami óriási szabadságot ad a kreativitásunknak. Főnökeim hagytak bizonyítani, a bizalmat jelzi, hogy világpremier is jutott a magyar csapatnak az egykor még virágzó budapesti autószalonon.

Egykori kollégájának, Róna Áginak búcsúztatóján, Dános András és Fodor Zsolt

- Volt néhány konfliktushelyzet is a márkánál, ezeket is kezelned kellett, hogy sikerült, ez az első hazai autós kommunikációs igazgatónak?

-Alapszabály, hogy a kommunikációnak mindig hitelesnek kell lenni, mert különben elveszted a sajtó és ezáltal a publikum, a vevők és a piac bizalmát, ezt a nyugati piacokon tapasztalatot szerzett főnökeim már tudták, és segítettek is a gyors és korrekt tájékoztatásban. Volt ebben bizonyos rutinom, mert rádiósként megtanultam, hogy minden kimondott vagy leírt szónak milyen nagy súlya van és azt is, hogy lehet lényegre törően és pontosan fogalmazni. Én most is mindig csak annyit kérdezek, ha az orrom alá dugnak egy mikrofont, hogy mennyi időm van, és annak megfelelően 30 másodpercbe, vagy negyedórába sűrítettem a mondandót.

- Negyedszázad alatt jelentősen megváltozott a médiavilág, amikor sajtósként dolgozni kezdtél Magyarországon működöt néhány tv, napilap, és autósújság, akkoriban talán húsz nevet tartalmazott a címlista, napjainkban milyen terjedelmű?

- Szinte minden megváltozott: természetesen nagy előny volt az újságírói tapasztalat, mert tudtam, hogy mi az, ami olvasói szempontból könnyen emészthető és azt is mi az, amivel legjobban segíthetem az újságírók munkáját. Akkoriban két kilós volt egy A4-es méretű Astra sajtóanyag szövege és papírkép kollekciója, ma mindez a múlté, elektronikus levél, pendrive és persze több száz médiumot tartalmazó lista, ami ezernél több újságírót, szerkesztőt jelent. Továbbra is sokat számítanak a személyes kapcsolatok, melyek a nehezebb pillanatokban, különösen a negatív híreknél értékelődnek fel igazán. Fontos a kölcsönös respekt, amit azzal is sikerült kiérdemelni, hogy nem bombáztam rózsaszín céges hírekkel a sajtót, tudni kell fajsúlyozni, mert elvész a lényeg. És persze meg kell válogatni a partnereket is, folyamatosan szűrni kell az internetes publikációkat, amelyek gombamód szaporodnak.

-Mi volt életed első autója és mivel hajtasz mostanság?

- Szüleim korábban használt öt éves Trabantja volt az első, ami akkor 26 lóerőt jelentett, a mostani Insignia 250 lóerős, de nem annyira a motor teljesítménye, mint inkább az autó minősége jelenti a hatalmas és minőségi változást.

Szörényi András, Várkonyi Gábor és Simon Sára újságíró Dános Andrással az Opel napon

Utóirat, némi személyes felhanggal:

Munkakapcsolatunk majd negyedszázados, sok közös élményünk volt: repülés és fotózás a szentgotthárdi gyár felett, helikopteres landolás a herendi kézilabdapályán, autó-összeszerelő üzem és motorgyár avatás, tesztvezetések és szakmai látogatások a nagyvilágban. Amikor megjelent újságíró csapatunk Detroitban, Zürichben vagy Rüsselsheimben, mindig érezhető volt, hogy főnökei is tisztelik és elismerik Dános tudását.  Hátha még tudná, hogy miket mondanak róla vetélytárs márkáknál dolgozó kollégái...

Hát én most elárulom: etalonnak számít a szakmában, és hiába próbálkoznak ellesni titkait, kevesen. versenyezhetnek vele. Hogy miért: András attól jó, hogy tudja és ismeri az újságíró szakmát, érti a piacot, szereti az autókat, és amilyen szerencsés, azt is, hogyan készülnek, mert részese volt jármű és motorgyár építésének is.

Sok mindent átélt, és nemcsak ünnepi ceremóniákat, ha kellett, kezelte a konfliktusokat is.

Akkor is felvette a telefont, amikor tudta, hogy a tankolásnál lángra kapó Astrák miatt hívják a hiéna hírlapírók. Jól kommunikált, és az sem kis dolog, hogy főnökeivel is meg tudta értetni: a struccpolitika rövid távon sem működik. Na ez az a tudás és képesség, amit a pr-esek többsége nem birtokol, legfeljebb jól beszéli az angolt, de nem képes megértetni magát az újságírókkal, és ami fontosabb, a nyilvánossággal.

Életrajz

Dános András Budapesten született 1952-ben

Nemzetközi kapcsolatok szakon végzett a Budapest Közgazdaságtudományi Egyetemen

1975 és 1990 között dolgozott a Magyar Rádiónál, szabadúszókét a Magyar Televíziónál és az első magyarországi kereskedelmi rádiónál, a Danubiusnál.

1987-1988-ben média ösztöndíjasként töltött 11 hónapot Párizsban.

1990-től a General Motors alkalmazottja

Nős, két gyermeke van

Kedvenc hobbija a síelés, szörfözés, utazás és szereti a kutyákat.