Ilyen például a messze földön ismert brit Seahorse vállalat vízibusza (neve alapján nem kacsahajó, hanem „tengeri ló”). A cég több mint harmincéves tapasztalattal rendelkezik az ilyen járművek fejlesztésében.

Két éve kezdte pályafutását a Seahorse harmadik generációs modellje  a vállalat új maidenheadi üzemében. A kétéltű népszerűsége láttán a járműveket üzemeltető vállalat úgy döntött, hogy London után más brit városokban, Liverpoolban és Glasgowban is újtára indítják a vízibuszos szolgáltatást.

A harmadik generációs autóhajó innovatív dizájnt kapott. Teste üvegszállal erősített műanyagfajtából (GRP) készült, ami kiküszöböli az elődök korrózióval és túlsúllyal kapcsolatos problémáit. A busz több nyomástartályt használ a felhajtóerő növelésére. Az erős csőváz védi az utasokat a dőlés vagy – horribile dictu! - borulás esetén.  Vízi baleset esetén széthajtható mentőtutajok segítik a bajbajutottakat.

A kétéltűt 36 utasra és kétfős legénységre tervezték. Minden ülés biztonsági övvel van ellátva, a be- és kiszállást korlátokkal ellátott, visszahúzható létra könnyíti meg. A harmadik generációs Seahorse Mk III kétéltűt 6,7 literes DAF Paccar dízel-hidraulikus motor hajtja.Vizes jármű ide vagy oda, a villamosítási láz ebbe az iparágba is betörni látszik.  Az év végére a cég egy igazán forradalmi gondolattal rukkol elő, és bemutatja az első elektromos „tengeri lovát”.