A Green Chemistry című folyóiratban publikált cikkben a Durham kutatói elmagyarázzák, hogyan működik a folyamat és hogyan lehet használni a módszert ezentúl például az autógumik, a latex kesztyűk és a többi polimer alapú termék újrahasznosításánál, melyekből évente több millió tonnányit állít elő az ipar. A hosszú molekulaláncú hidrokarbon molekulákat és a telítetlen karbonokat ezekben az anyagokban hagyományosan nagyon nehéz újrahasznosítani vagy újra előállítani, különösen igaz ez az autógumik esetében.

A gumi újrafeldolgozásának tradicionális módszere arra alapul, hogy drasztikusan megváltoztatják a vegyületek hőmérsékletét, így azok lebomlanak. Jellemzően hevítéssel vagy fagyasztással érik ezt el. Hátránya ennek az eljárásnak, hogy sok energiát igényel, valamint a kapott anyag morzsalékos lesz, melyet ugyan elasztomerrel keverve fel lehet még használni új anyag létrehozására, ám az így már veszít szilárdságából és alakíthatóságából is.
Ezek a veszteségek annyit jelentenek, hogy az újrahasznosított gumikat nem tudják ugyanazokra a célokra felhasználni, tehát a használati lánc egy alacsonyabb fokán helyezkednek majd el, így az eljárás kevésbé költséghatékony.

A Durham kutatói szerint az ő módszerükkel viszont az eredeti minőségben lehetne ezeket az anyagokat újra felhasználni, tehát egy autógumiból lehetnek újra autógumit előállítani. Az ő kereszt-cserebomlásos reakciójuk lebontja a gumi polimereket viszkózus folyadékra, melyet bomlás nélkül lehetne aztán újraalakítani.
A folyamat lényege, hogy Grubbs katalizátort használnak, hogy lebontsák a polibutadién hálózatot CM reakció által, s így az eredmény egy könnyen oldható molekula lesz. Ahogy a láncok széttörnek, úgy az anyag szobahőmérsékleten szétesik gumi morzsákra