Amikor az Ausztráliában, Queensland állam délnyugati részén, a semmi peremén működő Stonehenge általános iskolájában háromra csökkent a tanulók száma, a vezetőség és a közösség azonnal elkezdett kidolgozni egy mentési tervet. Önkéntes alapon, kisbusszal kezdték el a városkába szállítani a környező farmokon élő apróságokat. Miután egyértelművé vált, hogy valós igény van a programra, a közlekedési minisztériumhoz fordultak segítségért, és az innen kapott támogatást felhasználva vásároltak egy Toyoga Hiace kisbuszt.

A következő nagy kihívás az volt, hogy megfelelő sofőrt találjanak – ez a legkevésbé sem egyszerű egy olyan településen, ahol nem egészen ötvenen élnek. A megoldás végül több mint ezer kilométeres távolságból: az ország legsűrűbben lakott vidékén fekvő Warwick városából érkezett. A 66 éves Deb Porter számára kapóra jött az álláslehetőség – egyrészt, mert így nyugdíjasként is aktív maradhatott, másrészt így közel lehetett vidéken élő unokáihoz, akik maguk is ennek a programnak köszönhetően jutnak el nap mint nap az iskolába.

Deb Porter korán reggel begyűjti apró utasait. A teljes utazás egy bő órát vesz igénybe, majd ugyanennyit a visszaút, amikor este hazaviszi családjaikhoz a gyermekeket. A négy éve jóformán üresen kongó iskolaépületet ma már tizenhét gyermek ricsaja tölti meg – ebből tizenegyen érkeznek a Toyotával, a többiek helybeliek. Ez jól érzékelteti, hogy a program saját magán túlmutató jelentőséggel bír: az iskolai élet felpezsdítésével beindult egy olyan folyamat, ami hosszú távon stabilizálhatja a tanintézmény működését.

A környékbeli családok olyannyira hálásak Deb Porternek ezért a szolgálatért, hogy idén márciusban nevezték őt az Év Iskolabusz-sofőrje szavazásra, ahol egészen a döntőig jutott el. Ő maga ugyanakkor a legkevésbé sem vár hálát a munkájáért: ellenkezőleg, úgy érzi, szellemileg és fizikailag is jót tesz számára a feladat.

A Toyota Hiace és pilótája a mai napig több mint 100 ezer kilométert tettek meg „értékes rakományukkal”, ahogy a buszvezető a gyermekeket nevezni szokta. Azt nem lehet tudni, Deb Porter meddig ül még a volán mögé, ahhoz azonban kétség sem férhet, hogy az autó akár évtizedeken át bírni fogja még a strapát. Az Európában 2012-ig forgalmazott modellszéria (a típust ezután a Toyota ProAce váltotta) az ázsiai és óceániai piacok egyik legmegbízhatóbb, legstrapapbíróbb könnyű haszonjárműveként szerzett nevet magának.

A 2019-ben bevezetett, hatodik generációs modellt eredetileg két motorral kínálták, ám a 2022-es modellévre törölték a programból a 3.5 V6-os benzines változatot, így a típus jelenleg csak azzal a 2,8 literes, soros négyhengeres dízelmotorral elérhető, amit Európában a Toyota Hilux pickupból, illetve a Toyota Land Cruiser terepjáróból ismerünk. Korábban egy plug-in hibrid hajtáslánc beépítése is szóba került, ez az elképzelése azonban a mai napig nem valósult meg.