Az 1968-ban alapított Mitsuoka Motor egyike Japán legrégebbi autóipari vállalkozásainak. Az évtizedek során számos saját, eredeti – többnyire meglehetősen szokatlan – típust is terveztek, a Bubu kockaautótól kezdve az Orochi szupersportkocsin át számos otthon összeszerelhető Kei Carig, hírnevüket mégis retro stílusú átépítéseiknek köszönhetik.

Habár az utóbbi időben észak-amerikai ihletésű munkákat is bemutattak (ilyen a Buddy, amely egy Toyota RAV4 és egy Chevrolet Blazer képzeletbeli románcának váratlanul jóképű gyermeke), termelésük túlnyomó többségét olyan típusok teszik ki, amelyek a hatvanas évek brit autógyártásának jellegzetes stílusával fűszerezik a kortárs japán autóipari aktuálisan elérhető gyártmányait.

A cég egyik első típusa volt az 1993-ban bemutatott Viewt (a név talán a view és a newt – azaz kilátás és tarajos gőte – szavak összevonásából született), amely a Japánban és Európában egyaránt az Év Autójának frissen megválasztott, 37 méteres Nissan Micra jelentős átalakításával született. Az még hagyján, hogy az autócska hosszabb és magasabb orrészt kapott, hatalmas krómozott hűtőmaszkkal és kerek fényszórókkal, amik az 1959 és 1967 között gyártott, majd egy méterrel hosszabb Jaguar Mark II-eshez tette hasonlatossá.

A tervezők azonban a minél nagyobb egyezés érdekében fix hátsó szélvédőt és klasszikus csomagtartót szerkesztettek a kisautóra. A receptet három évtizeden és három Micra-generáción át tartotta életben jóformán változatlanul a Mitsuoka. Az egyetlen érdemi újdonság a Viewt Nadeshiko változat 2015-ös bevezetése volt: ennél lemondtak a lépcsős hátú csomagtartóról, és megtartották a donorjármű eredeti farát.

2023-tól viszont radikális váltásra szánta rá magát a Mitsuoka: a Viewt frissen bemutatott, negyedik kiadása már napjaink egyik legmodernebb kisautójára, a szintén Európai Év Autója-díjas Toyota Yarisra épül. Oldalnézetből azonnal felismerhető a modell jellegzetes sziluettje, még azzal együtt is, hogy az orr ebben az esetben is úgy néz ki, mintha darázscsípéstől puffadt volna fel. A lökhárítóktól a fényszórók keretéig, a hűtőmaszktól a dísztárcsákig mindent vastag krómozás díszít – ugyanakkor az új idők hírnöke az elöl elhelyezett radaregység, amelyet a függőleges hűtőrácsozatot idéző mintájával majdnem sikerült eltüntetni.

Hátul köztes megoldást alkalmaztak a dizájnerek: a klasszikus szedánfarról lemondtak, ugyanakkor a gyári hátfal stílusidegen lett volna. Ezért egyedi ferde hátat rajzoltak az autónak, kerek lámpatestekkel és – mondani sem kell – rengeteg krómmal.

A módosított Viewt Story 70 mm-rel hosszabb a Toyota Yarisnál, szélessége és magassága viszont nem változott. Belül még könnyebb felismerni a Yarist, annak ellenére, hogy a kormányon lecserélték az emblémát, az ülések pedig archaizáló kárpitozást kaptak. Funkcionálisan a Viewt Story megegyezik a kiindulási alappal, a vezetőtámogató és kommunikációs technológiáktól kezdve a motorkínálatig, amely a japán belpiacon 1,0 és 1,5 literes benzinmotorokból, valamint 1,5 literes hibridből áll.

A sebességváltó kézi vagy fokozatmentes automata, felárért pedig összkerékhajtás is választható. A legnagyobb dobás egy Mitsuoka GR Viewt – azaz a Yaris közúti versenyváltozatából átalakított, neo-retro városi sportautó – volna, ám ennek jóformán nulla az esélye.

A műszaki azonosság dacára meglehetősen költséges móka egy Mitsuoka Viewt Story. 3 millió jen (8 millió Ft) körüli alapára kicsivel több mint duplája annak, amennyiért Japánban beülhetünk egy Toyota Yarisba, a leggazdagabb kivitel pedig már 4,2 millió jenbe (11,2 millió Ft) kerül – de persze a stílust meg kell fizetni, akár a miénk, akár másé.