Ön a Jaguár márkanagykövete, és a hírek szerint nem csak hivatalból szereti ezeket az autókat.

Több szálon kötődöm a márkához, a feleségem például rögtön az egyetem után a Jaguárnál kezdett dolgozni, én pedig már fiatalon rajongtam ezekért az autókért. Tizennégy évvel ezelőtt vásároltunk is egy új Jaguárt, egy X-Type-ot. A választásunk miatt akkoriban még elég sokan furcsán néztek ránk, mert ugyan a klasszikus british racing green fényezés és bézs belső mellett tettük le a voksunkat, de a márkától akkor még újdonságnak számító dízelmotorral szerelt kombi kivitelt választottuk. Az évek igazolták, hogy jó döntés volt: az autó ma is kifogástalan állapotban van, igaz, vigyázunk is rá, esőben már ki sem hozzuk a garázsból.

Ma is a kombi és a dízelmotor passzol inkább a stílusához?

Szeretem, ha van tér a kocsiban, kényelmes az utazás, ugyanakkor fontos az alacsony fogyasztás is, hiszen sokat autózom. Ebben partner az a kocsi is, amit most használok. Az F-Pace óriási, a dízelmotor pedig, noha közel kétszáz lóerős, rendkívül takarékos. Rendszeresen járunk Andalúziába vitorlázni, és a kutyánk miatt gyakorta autóval megyek. Ekkora úton mindkét szempont felértékelődik. Fontos, hogy ezer-ezerötszáz kilométer után sem érzem fáradtnak magam.

Mindig jó kocsikat hajtott?

Esetemben erősen viszonylagos, mi számít jónak. Az első autóm, talán 1986-ban, egy 504-es Peugeot volt, ami erős kezdésnek tűnik. Ez azonban már akkor is öreg, lerobbant kocsi volt, ezért sokkal több gondom volt vele, mint a második autómmal: az általában sokat szidott kispolski engem soha nem hagyott cserben.

Ahogy a vízen úgy az úton is szereti a sebességet?

A kocsim mögött gyakran ott egy utánfutó, azon pedig egy vitorláshajó, szóval nincs mód száguldozásra. De amúgy sem taposom nagyon a gázt. Épp ezért volt számomra is kicsit meglepő, hogy a közelmúltban megbüntettek gyorshajtásért. Igaz, a sebességtúllépés mértéke azért jelzi, hogy nem őrült módjára hajtok: Szlovéniában 60 helyett 64-el mértek be. Nemrégiben egyébként egy barátomat 1-2 kilométeres sebességtúllépésért büntették meg. Szóval ez is jelzi: nem csak a biztonság miatt érdemes lassan menni, hanem azért is, mert egyre könnyebben osztják a 40-50 eurós bírságokat.

Ha már a balesetveszélyt említette: gyakran vitorláznak laikusok számára elképzelhetetlenül erős szélben, óriási hullámok között. Hol érzi magát nagyobb biztonságban, a viharos vizeken vagy a sokszor még ma is kaotikus közlekedésben?

Azért ma már sokkal kevésbé kockázatos a tengeri és óceáni vitorlázás, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt. Ha ma valaki betartja a vízen érvényes írott és íratlan szabályokat, akkor minimalizálható a kockázat. A meteorológiai előrejelzések, a vitorlázókat segítő különféle programok ma már olyan fejlettek, hogy elkerülhetők a veszélyes ciklonok. Ehhez képest sokkal kiszámíthatatlanabb az, hogy kikkel akad össze az ember az utakon. Sajnos én még mindig azt tapasztalom, hogy a magyar közlekedési kultúra nagy általánosságban elmarad a nyugat-európaitól. Ha például Németországban vontatok hajót, és a belső sávba kényszerülök, akkor a gyorsabban érkezők lelassítanak. Magyarországon viszont inkább gázt adnak. Nem tudom az okát, de valamiért itthon önzőbbé, agresszívabbá válnak az emberek, amikor autóba ülnek. Meg kellene tanulnunk figyelni a másikra, udvariasnak lenni egymással. Minderről sokat elárul a motorosok helyzete is. Ma is vonz a gondolat, hogy motorra üljek, de visszatart, hogy a motorozó barátaimnak kivétel nélkül volt már sérüléssel járó balesete. Szóval inkább maradok a négy keréknél meg a vitorlásnál.