1947-ben, az államosítás után, a részvénytársaság vezetőjét, Burián Gézát hamarosan leváltották. Helyére – valószínűleg már március végén – a MOGÜRT egyik igazgatóját, Fónagy Ernőt nevezték ki. Galambos Lajos műszaki tanácsos a vállalatnál maradt.

Ekkor némi jogi aggály merült felt a MOGÜRT megalapításával kapcsolatban. Az rt. 1948 januárjában jelezte a Közlekedésügyi Minisztériumnak, hogy a közhasznú közlekedési vállalatokra vonatkozó 1930-as XVI. tc. 7. §-a megtiltja, hogy az ilyen vállatok igazgatóságában, felügyelő-bizottságában a felügyeletet gyakorló minisztérium, jelen esetben a Közlekedésügyi Minisztérium részt vegyen. Miután a MOGÜRT, ezen keresztül a magyar állam részvénytulajdonosa volt az Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt.-nek, a Budapest-vidéki Autóbusz Közlekedési Rt.-nek, és az Általános Gépkocsi Közlekedési Rt.-nek is, kérték az Igazságügyi Minisztériumot, hogy az adott jogszabályt változtassa meg, ami hamarosan meg is történt.

Közben méltatlanul elbántak az Autótaxi korábbi vezetőjével, Haltenberger Samuval. A postai szolgálatban eltöltött másfél évtizede után járó nyugdíjának a folyósítását 1946 decemberében beszüntették. 1948 augusztusában Haltenberger a posta vezérigazgatójához fordult és kérte, hogy nyugdíját ismét folyósítsák. Leírta, hogy a tulajdonában lévő Autótaxi vállalatot 1947. február 1-től a MOGÜRT átvette, és tulajdonrésze ellenértékéül életjáradék folyósításában állapodtak meg, azonban azt 1948. június 1-től beszüntették. Haltenberger a Közlekedésügyi Minisztériumból kapott választ, ebben arról tájékoztatták, hogy nyugdíja folyósítását nem azért szüntették be, mert a MOGÜRT életjáradékot állapított meg neki, hanem mert a 6800/1946. ME. rendelet alapján alakult bizottság a nyugdíja megvonását rendelte el, így annak újbóli folyósításra sem tarthat igényt. A MOGÜRT által megállapított életjáradékát pedig a magántulajdonban lévő, száz főnél több dolgozót foglalkoztató cégek államosításra vonatkozó 1948. évi XXV. tc. 14. § alapján szüntették be 1948. június 1-jével. A jogszabály kimondta, hogy ha az állam, vagy a megbízásából eljáró szerv olyan vállalatrészt vett meg korábban, amely a törvény alapján állami tulajdonba kerülne, a vételárra vonatkozó igényt csak kártalanítási eljárás során lehetett volna érvényesíteni. Különösen méltányos esetben, ha az állami tulajdonba vétel a volt tulajdonos megélhetését, vagy hozzátartozóinak tartását veszélyeztette, a Gazdasági Főtanács előleg folyósítását engedélyezhette volna. A törvény 47 budapesti vállalatot sorolt fel: Haltenberger esetét nem találták méltánylandónak. 1948 decemberében Haltenberger Samu még egy kísérletet tett járandóságának visszaszerzésére. A miniszterelnökhöz fordult és részletesen leírta kálváriáját. A nyugdíját megszüntető rendelet ellen jogorvoslattal nem élhetett, ám miután a Népbíróságon az ellene folytatott ügy számára kedvezően fejeződött be, kérte ügye felülvizsgálatát. Haltenbergert egyébként éppen azzal vádolták (amerikai típusok beszerzése, és hogy a Yellow Cab amerikai taxivállalatnak akarta átjátszani az Autótaxi tulajdonjogát), amivel a MOGÜRT is foglalkozott. Végül hetvennégy évesen, betegen mindenféle ellátás nélkül maradt, s valószínűleg „kényelmetlen” ügyei miatt 1950-ben kitelepítették. Lányai Budapesten maradhattak, ők azonban már nem kérték a Teleki téri garázs visszaadását, amit korábban szerződésben megígértek nekik.

Az Autótaxi az állami kézben lévő MOGÜRT tulajdonában volt, így tulajdonképpen nem volt szükség külön az államosítására. A kormány az 1949. február 4-én 73/1949.sz. alatt hozott minisztertanácsi rendelettel egyszerűen megalapította az Autótaxi Nemzeti Vállalatot mint a MOGÜRT, az Autótaxi Rt. és az Autóbusz Közlekedési Rt. jogutódját. Az Általános Gépkocsi Közlekedési Rt.
a Teleki téri épületével együtt a belügyminisztérium kezelésbe került. Az új cég tevékenységeként „a közterületről, vagy telephelyről való géperejű fuvarozást” jelölte meg Nagy-Budapesten és az ország nagyobb városaiban, illetve környékükön. A határozatlan időtartamra létrehozott új vállalat felügyeletét közvetlenül a közlekedésügyi miniszter gyakorolta.

Budapest felszabadulása után szinte azonnal megkezdték a fuvarozást a magántaxisok, a kéktaxisok is. 1947-ben már 450 kocsijuk közlekedett; csaknem annyi járta az utcákat, mint szürketaxi. A háborúból hazatért engedélytulajdonosok, ha gépkocsijuk megfelelő állapotban maradt, hamarosan munkába álltak, miközben nem is alaptalanul, aggódva figyelték az ipari üzemek államosítását. 1949 januárjában Budapest polgármestere értesítette a kéktaxisokat, hogy engedélyüket bevonja, egyben felszólította őket, hogy gépkocsijaikat február 2-ig vonják ki a forgalomból;
a MOGÜRT autóbontó telepe felvásárolta őket. Akinek jobb állapotú járműve volt, vagy megtartotta magának, vagy civileknek igyekezett eladni. Sokan kivártak, abban reménykedve, hogy az Autótaxi alkalmazásába állhatnak. A magántaxisok nagy részét egybefogó Budapesti Géperejű Bérkocsi Társulat 1949. március 9-én hívta össze utolsó közgyűlését, ahol bejelentették a társaság feloszlását. Az ingó és ingatlan vagyont, a készpénzt leltározták, júliusban pedig a belügyminiszter a közlekedés- és postaügyi miniszterrel egyetértésben azt az összes jogokkal és kötelezettségekkel együtt az Autótaxi Nemzeti Vállalatnak juttatta, a társaság tulajdonában lévő részjegyeket és a VIII. Tűzoltó utca 29. sz. alatti garázst pedig a Garázsipari Nemzeti Vállalat kezelésébe adta.

Az Autótaxi Nemzeti Vállalat 1949. július 31-én a kéktaxisoktól összesen 82 kocsit vett át. Arra vonatkozóan, viszont, hogy velük együtt a tulajdonosok is az Autótaxi állományába kerültek-e, eddig nem került elő adat. Megszűnt az Autótaxi-fuvarozók Szövetkezete, a másik magántaxisokat tömörítő társaság is, így szeptember 4-én az Autótaxi 13 939 forintért alkatrészeket vett át annak lényegesen nagyobb értéken nyilvántartott raktárkészletéből, amire nem volt szükség, azt a MOGÜRT civileknek értékesítette.

Érdekes, hogy az Autótaxi közületektől és magánszemélyektől is vásárolt használt gépkocsikat. 1948. június 26-án például Fehér Mátyás szegedi magánvállalkozótól egy öttonnás Renault tehergépkocsit vásárolt 43 500 forintért. 1949-ben a MOGÜRT-Taxibuszként feltüntetett vállalat több állami hivataltól vett Renault Juvaquatre személykocsikat: az Államvédelmi Osztálytól négy-öt darabot, 4 200-8 000 forint közötti áron, az Áttelepítési Kormánybizottságtól Jeepet 4 415 forintért és Renault-kat.