A KMAC panoptikuma

A cikksorozat korábbi részeiben megismerkedtünk a KMAC első negyed évszázadának történetével. Az alapítók és az elnökök mellett mások is fontos szerepet játszottak a klub működésében. Ismerkedjünk meg közülük néhány jelentősebb személlyel.

Idősb Krisztinkovich Béla

Id. Krisztinkovich Béla (1860-1929) Budapest székesfőváros közlekedési ügyosztályának műszaki főtanácsosa volt. Közvetlen közelről figyelte az automobil térhódítását, s 1900. végén részt vett az Automobil Club alapításában. Később titkári, majd ügyvezetői igazgatói minőségben az egylet mindennapjait irányította. Részben neki köszönhető, hogy a FIA előde, az AIACR (Elismert Automobilklubok Nemzetközi Szövetsége) a hazai klubot felvette tagjai sorába. Ezen kívül ő volt az, aki az első automobilkiállításokat megszervezte, s a hazai motorsport megteremtésén is munkálkodott.

Lindner Ernő

(Forrás: Takács János)

Lindner Ernő (1879-1953) évtizedeken át, mint újságíró szolgálta az Autóklubot. Fiatal korában aktív sportoló volt – középtávúszóként még Hajós Alfrédot is legyőzte! Édesapja más tevékenységei mellett a Pester Lloyd német nyelvű napilap munkatársa volt. Fia miután befejezte sportolói pályafutását gépészmérnökként diplomázott, és a MÁV alkalmazottjaként helyezkedett el. Emellett folytatta a családi hivatást: cikkeket írt. 1907-től a Nemzeti Sport autórovatát vezette, amelyből az évek során a Magyar Automobil és Aviatikai Szemle fejlődött ki. 1913-tól a német mintára létrehozott Motor című hetilap szerkesztőjeként tevékenykedett, amely idővel a KMAC hivatalos lapja lett. Az első világháború után, 1922-ben a Motor beolvadt Illés István Auto című kétheti magazinjába. Illés és Lindner 1931-ig közösen szerkesztették a lapot. Szintén az ő munkájuk volt a KMAC Jubiláris Aranykönyve is.

Illés István

Sir Malcolm Campbell autó- és motorcsónak sebessegi rekorder Budapesten 1933-ban. A hátsó ülésen Campbell mellett Illés István. Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum

Lindnerhez hasonlóan Illés István (1883-1968) is újságíróként kapcsolódott a KMAC működéséhez. Illés fiatalon Ady Endrével és Karinthy Frigyessel dolgozott együtt. Később színházi riportokat készített. 1906-ban meginterjúvolta Szisz Ferenc testvérét, Szisz Gábort. Ekkor ismerkedett meg az automobillal. Öt évvel később már saját újságot alapított, ez lett az Auto, amely 1911-1914 között működött, majd 1922-ben immár a KMAC hivatalos lapjaként indult újra. Illés 16 éven át, a lap 1938-as beszűntetéséig maradt szerkesztő. A második világháború után Illés visszatért a művészvilághoz: a Fészek Klub háznagya lett. Az 1950-es években részt vett a Közlekedési Múzeum gépjárműközlekedési részlegét létrehozó bizottság munkájában.

Szelnár Aladár (1884-1971)

Szelnár Aladár, Ulrich Kinsky gróf és id. Krisztinkovich Béla kb 1927-ben egy verseny közben. Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum

A XIX. század végén a Szelnár család Budapest egyik legismertebb virágkereskedését működtette. A mai Ferenciek terén található üzlet még az udvari beszállítói címet is megkapta. Szelnár Aladár azonban kitért a sors elől, s az egyetemen jogtudományt tanult. Később azonban beadta derekát, s virágkereskedő lett. 1912-ben vette át a Királyi Magyar Automobil Club főtitkári pozícióját, amelyet 1928-ig töltött be. Mindenütt ott volt, mindenkivel szót értett. Legyen szó túratérképekről, a svábhegyi versenyről vagy külföldi látogatókról akiknek gépkocsiigazolvány (tripyque) kellett mindent meg tudott oldani. 1928-ban azonban pénzügyi zavarba került, kétes manőverekhez folyamodott, amelyhez a klub pénzét is felhasználta. Éppen ezért távozása dicstelenre sikeredett.

Dr Landauer Eduárd (1898-1950)

Dr Landauer Eduárd polgári foglalkozását tekintve ügyvéd volt. 1934-ben lett a KMAC hivatalos ügyésze, majd egy évvel később megválasztották főtitkárnak. Ezzel lezárult a Szelnár dicstelen távozását követő átmeneti időszak, amelynek során dr Déghy Ödön a klub korábbi ügyésze próbálta kézben tartani a dolgokat 1934-es öngyilkosságáig.

Landauer koordinálta a sportrendezvényeket, irányítása alatt az autós turizmus is fejlődött, rendszeresen egyeztetett a Belügyminisztériummal baleset-megelőzés céljából.

A második világháborút követően az immár Központi majd Köztársasági Magyar Automobil Club titkára volt. 1950-ben koholt vádakkal letartóztatták és kivégezték.

Delmár Walter (1893-1949)

Fotó: Karl Zapletal/ forrás: Martin Pfundner

Delmár Walter papíron a családi hajókotró vállalat alkalmazottja volt, ám a munka dandárját testvérei végezték. Így Walternek jóval több ideje jutott sportolásra: többszörös autó- és motorkerékpárbajnok volt, továbbá síversenyzőként is sikereket ért el.

Édesapja, dr Delmár Tivadar a Magyar Automobil Club sportbizottságának tagjaként a korai versenyek szabályzatait dolgozta ki. Walter az első világháború után belépett a sportbizottságba. Működésének egyik kiemelkedő eredménye, hogy az AIACR engedélyével Magyarországon is Nagydíj-futamot tartottak 1936-ban. A második világháború után Walter megpróbálta a családi vállalatot működtetni, s a hazai motorsport újjászervezésében is szerepet vállalt. Az államosítást követően Svájcba távozott.

A KMAC Jubiláris Aranykönyvét eredetileg az egylet 25. jubileumára szánták. A 332 oldalas mű azonban anyagi okok miatt 1925 helyett végül csak 1930-ban jelent meg. Előnye, hogy átfogó hátránya, hogy hemzseg a tévedésektől. Maguk a szerzők, Illés István és Lindner Ernő is tudták, hogy nincs minden rendben. Ez abból tudható, hogy fennmaradt olyan példány, amelyben egyes bekezdéseket átragasztottak, s új szöveget írtak be.

A KMAC mindennapjai (1925-1938)

Útjelző táblák 1935-ben (Fortepan)

A jubileumot követő évek során a felszínen minden rendben volt. Lassan a vidéki automobilizmus is fejlődésnek indult, s a KMAC ernyőszervezetként fogta össze a vidéki klubokat. 1929-ben Horthy Miklós kormányzó elvállalta a klub fővédnökségét – valószínűleg nem függetlenül attól, hogy mindkét gyermeke belekósolt a versenyzésbe motorral, majd autóval.

A KMAC már megalakulásától kezdve lobbiszervezetként is tevékenykedett. Ennek egyik eleme volt minél több útjelző tábla felállítása, amely az 1920-as években kapott lendületet. Ráadásul a klub 1926-ban megbízást kapott veszélyjelző táblák készítésére is – három év alatt több, mint 4000 darabot készítettek az államépítészeti hivataloknak.

Mint a cikksorozat első részében említettük az autós túrizmus elősegítése is a klub célkitűzése volt. A KMAC turisztikai irodája Magyarországon és szerte Európában számos hotellel létesített együttműködési szerződést, azaz a klubtagok kedvezményesen szállhattak meg ezeken a helyeken.

Ám egy dolog nem változott: dacára annak, hogy az Autó hasábjain rendszeresen kihangsúlyozták: az autó többé nem luxuscikk, a valóság ezzel szemben az volt, hogy a gépkocsi kevesek kiváltsága volt, s ehhez igazodtak a kapcsolódó adótételek is. Így a KMAC tulajdonképpen egy elit egyesületnek volt tekinthető, s ez a második világháború után visszaütött.

Veterán Túraút

Magyarországon az 1927-es Autókiállításon berendezett történeti sarokkal indult a „veteránozás”. A következő fontos lépést nem a KMAC, hanem annak hivatalos lapja az Autó tette meg: 1935-ben a lap 25 éves jubileumának ünnepe alkalmából legalább 25 éves autók azaz „tragacsok” számára hirdetett túrautat Budapest-Siófok között. Összesen 8 személy- és teherautó jelent meg, ezek közül öt Csonka János tervei alapján készült. Ezeken kívül a ma a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményébe tartozó Oldsmobile Curved Dash és Opel Darracq, továbbá egy öreg Panhard teherautó vettek részt a kiránduláson.

Tagklubok

Bár a KMAC gyakorolta a felügyeleti jogokat az 1920-as évek közepén más sportegyesületek, így a Terézvárosi Torna Club (TTC), a Budapesti Sport Egyesület (BSE) és a Magyar Athlétikai Club is bekapcsolódtak a rendezvényszervezésbe. Az automobilizmus vidéken is fejlődésnek indult: 1925 végén Nyíregyházán megalakult a Tiszántúli Automobil Club, majd 1926-ban Miskolcon az Északmagyarországi Automobil Club. 1929-re az országban több, mint 20 hasonló baráti társaság alakult, akik kirándulásokat, túrákat szerveztek. A Királyi Magyar Automobil Club befogadta a társszervezeteket, amelyek kartellklubok lettek. 1937-ben egy új szerződés született: a vidéki klubok fokozatosan beolvadtak a KMAC-ba. Alighogy beindult az országos szervezet működése, elkezdődtek a sorozások, melyeken mind aszemélyautókat, mind a teherautókat a honvédségszámára nyilvántartásba vették, majd a másodikvilágháborúkitörését követően ezeket a hadseregrövidebb-hosszabb időre lefoglalta.

A Győri Automobil és Motor Club (GyAMC) egyik kirándulása. A GyAMC 1929-1938 közötti történetét elmesélő három fotóalbumot ma Győr Város Levéltára őrzi.

1938-ban, az utolsó békeévben 15746 darab személygépkocsiból állt a hazai állomány, s ehhez 2200 fős taglétszám tartozott.

A második világháború után

A Királyi Magyar Automobil Club működése 1944-ben véget ért Meg nem erősített visszaemlékezések szerint a klub iratait és az Auto szerkesztőségi iratanyagát Déván István egykori szakújságíró vitte magával Németországba.

1946-ban azonban újjáalakult a KMAC, immár, mint Központi Magyar Automobil Club. Dr Landauer Eduárd ennek az egyletnek is főtitkára lett. 1947-ben a név Köztársasági Magyar Automobil Clubra változott. Rövid ideig dr Szent-Györgyi Albert állt a klub élére, ő azonban még 1947-ben Amerikába emigrált.

Az 1950-ben rendezett sikeres Balesetelhárítási Kiállítás sem tudta elfeledni a tényt, hogy a gépjárműközlekedés radikálisan átalakuló funkciójában az Egyesületnek nem jutott hely.

1950. végén a magántulajdonú autóhasználatot rendeleti úton szinte teljesen betiltották, s a társadalmi egyesületek működését is szigorították. A KMAC hivatalosan nem szűnt meg, ám működését néhány évre befejezte.