Azt szoktuk megkérdezni a vezetőktől az előadásokon, hogy mit gondolnak, melyik a jármű elsődleges energiaforrása? A válasz az esetek 99%-ban (és nagyon gyorsan) az, hogy az akkumulátor. Ez nem így van, mert az elsődleges energiaforrásunk, a motor, illetve a tüzelőanyag, de ez csak a beugratás része volt, azt el kell ismerni, hogy amikor még nem jár a motor, akkor csak az akkura támaszkodhatunk.

Két fajta autós létezik: akit hagyott már cserben az akkumulátora és akit majd fog.

Sajnos nem örök életű ez az alkatrész sem. Ez még nem is lenne baj, csak hogy aksi hiányában – vagy gyenge, lemerült akkumulátorral – mai járművek egyre nehezebben indíthatók. (A behúzásos módszer nem is minden típusnál működik: automata váltónál pl. kizárt, és a katalizátoros járművünkben károsodhat a katalizátor, ha nem indul be egyből a jószág.)

Aki a fenti felosztásban az első csoportba tartozik, az jó tudja: ha azzal indul a napunk, hogy az akku úgy le van merülve, hogy James Cameron expedíciót indítana a felkutatására, akkor tanácstalanságunkban állunk mint Bálám szamara. Most következő sorozatunkban átvesszük, hogy mi ilyenkor a teendő.

Előjelek

A legjobb itt is a megelőzés: amikor azt kezdjük érezni, hogy szokásosnál nehezebben indul a motor, no akkor már kezdhetünk gyanakodni, hogy gyengül az áramforrásunk. A korszerű járművek elektromos szabályzása, ha azt észleli, hogy nincs meg a kellő feszültség, illetve áramerősség az akkuban, akkor egy relével "letiltja" az indítózást. Azt egyszerűség kedvéért fogalmazzunk úgy, hogy elöl kattan egyet 'azt jónapot! (Általában ez a mondat hangzik el az akkusegély vonalak telefonján.)

De egyből azért ne telefonálunk: indítás előtt győződjünk meg róla, hogy nem hagytunk semmilyen fogyasztót bekapcsolva: ülésfűtés, ablak- és tükörfűtés, világítás, de még a klíma, fűtőventilátor is mind-mind hátráltatja az indítást! Ha így sem megy, jöhet a második lépés.

Külső elektromos táplálás – ejtsd: bikázás

Megint elő kell egy kicsit vennünk a fizikatudásunkat, de hál' Istennek megint elég lesz a középiskolás szint. A külső elektromos táplálás nem más, mint a jármű akkumulátorának egy másik akkumulátorral való párhuzamos kapcsolása. (Plusz pontért várjuk a megfejtéseket: mi van ha sorosan kötjük az aksikat?) Szóval pozitívot a pozitívval, negatívat a negatívval kell összekötnünk.

A saruk (így hívják az akkumulátor pólusainak kivezetését, ólomból vannak, és még a formájuk is más, a pozitív saru kicsit kúpos kialakítású.) Ezen kívül más a színük, a pozitív piros, míg a negatív fekete színű jelölést kap. (Ja a + és a - jelek is fel vannak ám rajzolva.) Szóval többféle képpen megállapíthatjuk, hogy melyik-melyik, fontos, hogy ne tévesszük össze!

Érdemes lesz a fenti folyamatra a kellő figyelmet fordítani, mert ellentétes kapcsolás esetén, a régebbi járművekben zárlatot okozhatunk. Az újabbak védettek ilyen ellen, de ott is bukunk egy biztosítékot... (...amit aztán keresni kell, nincs pótbizti, stb stb...).

Ugorjunk a 2. részre, amelyben megnézzük, hogy hogyan kössük össze bikázáskor a két jármű akkumulátorát!