Ha már körbejártuk, hogy hogyan fékez, min gurul, hogyan rugózik az autónk, érdemes megnézni, hogy a sebességváltó-kuplung párosra milyen meghibásodások jellemzőek.

Sebváltó – ami valójában nyomatékváltó

Hát persze, hiszen nem a sebességet változtatjuk vele, hanem a motor által leadott nyomatékot módosítjuk, de ha már a köznyelv sebességváltónak hívja, hát mi is maradjunk ennél a szóhasználatnál. A motorok néhány százas fordulattól néhány ezerig tudnak forogni. Ezt az adatot számunkra a fordulatszámmérő mutatja. Ha csak egy sebességi fokozat lenne a járműben – pl. az 1. fokozat – akkor az autónkkal jó magas fordulaton és legfeljebb 50-60 km/h sebességgel tudnánk utazni, markáns motorzaj mellett. Ha nem lenne sebességváltó az autóban és a motor közvetlenül hajtaná a kereket, akkor pedig az elindulás lenne problémás.

Egy 6 előremeneti sebességi fokozattal rendelkező nyomatékváltó karja (vagy rövidebben egy 6-os váltó)

Van tehát egy sebességváltónk, ami – kézi váltók esetén – legtöbbször 5, vagy 6 sebességes. Maga a váltómű egy viszonylag bonyolult szerkezet, amely többek között fogaskerekekből és tengelyekből áll, igazából mindegy is, hogy mi történik odabent, a lényeg, hogy van neki egy be- és egy kihajtási oldala. A kihajtási oldalon - egyszerűen fogalmazva - már az a fordulatszám jelenik meg, ami a hajtott kerekekhez megy . Befelé elvileg az a fordulatszám és nyomaték jelenik meg, amelyik fordulatszámon a motor éppen működik.

Mi romlik el egy váltóban?

Magában a váltóban általában semmi. Ha nem távozik belőle valamilyen módon az olaj, akkor a fogaskerekek és egyéb kapcsolóelemek általában nem kopnak el olyan gyorsan. Amíg nem halljuk, hogy recseg-ropog, esetleg „kidobja” a sebességet, addig a váltómű miatt nem kell aggódnunk. Az erőátviteli rendszer egyik legfontosabb eleme azonban még hátra van.

A leggyengébb láncszem

Ahhoz, hogy váltani tudjunk, ki kell nyomni a kuplungot, ezt mindenki tudja. A kuplungpedállal valójában a tengelykapcsolót működtetjük, aminek az a feladata, hogy szétválassza a motor főtengelyét és a váltó bementeni tengelyének forgását. Mindezt úgy kellett azonban megvalósítani, hogy a váltásokkor, a két tengely eltérő fordulatszáma esetén is össze tudjuk kapcsolni őket. Ez úgy van megoldva, hogy egymáson súrlódni képes felületeket „engedünk össze” fokozatosan. (Ez történik, amikor felfelé engedjük a pedált.)

Ez a súrlódó felület nem más, mint a kuplungtárcsa. Sokszor beszéltünk már itt is (pl. a gumiabroncsoknál) arról, hogy ami súrlódik, az kopik is. Idővel a kuplungtárcsák súrlódó felületei szépen elkopnak, mígnem a kuplung csúszni kezd, vagyis azt érezzük, hogy a motor felpörög, miközben a jármű egyáltalán nem, vagy csak alig gyorsul.

A kuplung tudatosan a hajtáslánc leggyengébb és magas ára ellenére is a legolcsóbb eleme. Úgy védi a drágább rendszereket, mint egy biztosíték az áramköröket. Ha elkopik, cserélni kell.

De meddig bírja egy kuplungtárcsa?

Az attól függ. Aki minden indulásnál 3000-ig felbőgeti a motort és viszonylag hirtelen kuplungol, annak sokkal hamarabb fog elkopni a kuplungtárcsája, mint annak, aki csak a minimális gázt adagolja az induláshoz. Ahogyan az autós iskolában is tanították: előbb gázadás nélkül célszerű felengedni a kuplungot, majd amikor érzem, hogy „fogni kezd”, akkor adok még gázt. Minden egyes kipörgő kerekekkel, nagy gázzal való indulás előrébb hozza a kuplungcserét, ami közben nem a "Kétforintos dal" fog eszünkbe jutni.

Balra a rugótányéros szerkezet, jobbra a súrlódó tárcsa: kelleni fog még egy kinyomócsapágy is

Sokan vezetnek úgy, hogy a bal lábukat folyamatosan a kuplungpedál felett tartják. Ez nem csak azért helytelen, mert baromi kényelmetlen, hanem mert akaratlanul is kissé benyomhatjuk a pedált, tehát a kuplungszerkezet által biztosított összenyomó erőt csökkentjük – ergo a kuplung ebben az esetben is gyorsabban kopik. Váltás után dobjuk félre a bal lábunkat és pihentessük inkább a taposón.

Végső stádium

A kuplung állapotáról úgy a legkönnyebb meggyőződni, hogy álló helyzetben a legmagasabb sebességi fokozatba kapcsolva – akár gázadással is – megpróbálunk elindulni. (Biztos ami biztos a kéziféket húzzuk be, mielőtt kísérletezünk!) Ha a motor azonnal lefullad, akkor még jó a tárcsa. Ha ez nem történik meg szinte rögtön, és mellé égett szagot is érzünk, akkor hívhatjuk a papot. Ne várjuk meg, amíg a kocsi feladja a harcot az érdi emelkedőn!

Egy átlagos autó utángyártott, de jó minőségű kuplungtárcsája kb. 40 ezer forintnál kezdődik. Ehhez vegyük még, hogy a legtöbbször érdemes a kinyomó csapágyat és a szerkezetet is cserélni (legalább még egy húszas), és persze ne feledjük el, hogy beletelik néhány munkaórába, amíg kicseréli a szerviz. Máris a százezer forint körüli összegnél tartunk, úgyhogy jusson ez eszünkbe, amikor legközelebb túlpörgetett motorral indulunk.

Ha azt mondom: "kettős tömegű lendítőkerék" , és az olvasónak nem ugrik össze a gyomra, akkor a jövő hét keddi rész után, majd össze fog. Várunk vissza mindenkit!

Addig is óvatosan! A kuplunggal is!