A márka történelmét ápoló és múzeumát gondozó Aston Martin Heritage Trust alapítvány arról tájékoztatott, hogy a keresik az autót, és nem adják fel a reményt.

Az elsőnek minősíthető modellt 1914-ben fejlesztette ki egy kis mérnökcsapat élén Lionel Martinnal és Robert Bamforddal. Ők előtte a Singer márkánál dolgoztak, de otthagyták a céget, hogy sajátot alapítsanak Bamford&Martin néven, és versenyautót fejlesszenek, amely az autós köztudatba berobbanó Bugatti majdani versenytársa lenne. Első autójuknak Bamfordék nem adtak nevet, de kissé bumfordira sikeredett külseje miatt Coal Scuttle-nak, vagyis „szenesvödörnek” becézték, amely akkoriban minden háztartás elengedhetetlen kelléke volt.

A prototípust csak a rá következő évben, 1915-ben regisztrálták. A Bamford&Martin több autót épített. Az „elsőszülött” alvázszáma alapján A1-es volt. A jelenleg is létező legrégebbi Aston Martin az A3-as, vagyis harmadik a sorban, amelyet 1921-ben gyártottak, és amelyet 81 évvel később, 2002-ben vásárolt meg az Aston Martin alapítvány.

Az első világháború keresztbe tett a márka indulásának, Robert Bamford bevonult katonának, Franciaországban harcolt, és a háború után kilépett a cégből, tulajdonrészét pedig eladta alapító társa feleségének, Kate Martinnak, így a Martin család tulajdona lett a vállalat. Bamford távozása után a „szenesvödör” fejlesztése folytatódott, az autó, születése után öt évvel, 1919-ben részt vett a London és Edinburgh közötti versenyen.

A járműipar történészei szerint az autót az 1920-as évek elején folyamatosan tesztelték és tökéletesítették, az autó részt vett a brooklandsi versenyeken, bejárta az Egyesült Királyságot. Gyakran készült róla fotó, például érkezéskor a vasútállomásokon, és akkor is lefotózták, amikor lazacra mentek vele horgászni a skóciai Loch Ness-i tóra.

A folytonos korszerűsítés miatt a „szenesvödör” formája állandóan változott az évek során. A korabeli képeken jól látszik, hogy legalább két különböző első sárvédője volt, fényszórói sem voltak mindig ugyanazok, de a kürtök sem. Ezek a változások megnehezítik az autó azonosítását és felkutatását. Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy az autón nincsen semmilyen embléma – mondta Steve Waddingham, az Aston Martin történelmének kutatója.

Az elsőszülött jelentősége a márka történelmében kétségbevonhatatlan, az autót mégis 50 fontért adták el, tízévesen, 1924-ben. Mai áron átszámítva ez egymillió forintnál kisebb összeget jelent, de az alapítvány szerint a 20-as évek közepén ez ésszerű pénzösszeg volt egy ilyen autóért, páratlansága ellenére. A cégnek közben komoly pénzügyi nehézségei támadtak, így Lionel Martin eladta, az új tulajdonosok pedig Aston Martinra keresztelték át a vállalatot. Az „Aston” a névben az Aston Clinton falucska nevéből származik, ahova a vállalat emberei rendszeresen jártak hegyet mászni, természetesen, céges autóikkal.

Mindenesetre az A1-es eladásával az autónak nyoma veszett, és azóta se tudja senki, hogy hol van, és létezik-e egyáltalán.  De az Aston Martin Heritage Trust történészei nem adták fel a reményt, hogy valahol, talán egy elhagyatott garázsban vagy pajtában megtalálják a márka első autóját, talán új karosszériával. Az sem kizárt, hogy a Coal Scuttle-t leselejtezték, de egyes részei megmaradtak, és ki lehetnek állítani őket a múzeumban, de egyelőre se híre, se hamva az autónak.

Hogy miként alakult az „elsőszülött” óta eltelt száz évben a nemes utódok a sorsa, az már közismert. Ma az Aston Martin a brit autóipar egyik ikonja. Ritka, de globális autómárka, több mint ötven országban forgalmazzák, és jelenleg a DB12-nél tart a számozás a tavaly modell megjelenésével. A cég története során hétszer jelentett csődöt, de mindig talpraállt, és gyártotta a szebbnél szebb luxusmodelljeit és sportautóit, egy ideig a Forma-1 versenyeken is jelen volt.

A márka tekintélyét növeli, hogy a brit uralkodói család hivatalos beszállítója 1982 óta, no meg az, hogy összenőtt a neve James Bond karakterével, amióta az 1964-es Goldfinger című filmben a 007-es egy DB5-ös Aston Martinnal hozta ellenfelei tudomására, hogy ki a legény a gáton.