Még be sem szálltam, az első pillantásra szerelem volt, ha az ember lehet szerelmes egyáltalán egy autóba. Szépsége, eleganciája, sportossága gyorsan megfogott.

A gyártó ígérete szerint az A4 Avant  „a sportosság, a minőség, a digitalizáció és a variálhatóság megtestesítője, amely új formai nyelvezetével egyértelműen eltér elődjétől. Iránymutató technikáinak köszönhetően Ön igényesen kialakított utasterében is zavartalanul folytathatja digitalizált mindennapjait, tágas csomagtartója pedig sokoldalú lehetőséget kínál a szállításra.” A gyártók túlozni szoktak, ha önmagukat akarják dicsérni. Az Audi azonban ezer százalékosan megmaradt a realitás talaján. Nem csak ígér, teljesít is.

Az Audi Hungariának hála, tele tankkal adták oda az autót. Az erőforrás egy 2 literes, dízeles motor, 150 kW teljesítménnyel. Régi fiú vagyok e földkerekségen, világéletemben lóerőben tudtam számolni, így aztán szégyen vagy nem, gyorsan beütöttem internetes egy számlálóba, hogy hány lóerő a 150 kilowatt. 201-et dobott ki. Ránézésre és első hallásra nem olyan sok, vezetés közben azonban folyamatosan azt éreztem, bőven elég a magyar utakra. Városban különösen, autópályán pedig egyáltalán nem éreztem azt, hogy híján lennék a lóerőknek.

Teli tankkal azt jelezte ki az autó, hogy a megtehető táv 980 kilométer. Bámulatos ettől a motortól, milyen alacsony a fogyasztása. 130 km/h-nál 1500-1700 között mozgott a fordulatszámmérő, ami autóályán hat vagy alatti, városban 7-7,5 literes fogyasztást jelzett. A motor Győrben készült, büszkék lehetne rá az Audi Hungariánál.

Önmagamat nem szívesen jelenteném fel sebesség túllépés miatt, maradjunk annyiban, hogy negyven évi vezetési tapasztalattal a hátam mögött annyit éreztem, hogy ha 130-nál beletapostam volna a gázba, az Audi kilőtt volna, vagyis a TDI meg a 201 lóerő azért varázslatos produkcióra képes.

A vezetések közötti szünetekben tanulmányoztam az autót. Hatalmas érintőképernyője segítségével ezer féle beállítás elvégezhető. Az Apple Car vezeték nélkül is csatlakozott, így navigációim, zenéim, s persze telefonszámaim azonnal tükröződtek az érintő képernyőn. Kíváncsi voltam arra, milyen az autó saját navigációja. Ez azonban nem volt benne. Nem hiányoltam, ki a fene használ már saját navit, amikor a telefonján válogathat legalább négyből.

Az Audi harminc évvel ezelőtti Győrbe települése óta dolgozom újságíróként az Audi AG-val és az Audi Hungariával. Három évtized alatt rengetek teszttúrán vettünk részt, némi nagyképűséggel állíthatom, egyik legjobb magyar ismerője vagyok az ingolstadti autógyárnak, legalábbis az újságíró között. Így pontosan tudom, hogy a minőség köbön az első számú elvárás az Audi autóval szemben. Ezt most ismét megtapasztalhattam az Audi A4 Avant volánja mögött. Kényelmes ülések, minőségi anyagok, kifogástalan illesztések az elegancia jegyében.

Esti vezetéskor úgy éreztem magam, mintha egy elegáns bárban ülnék, természetesen az italtartóban ásványvíz volt. A belső irányfények kékes csíkja azt az érzetet keltette, mintha egy ötcsillagos bárban élvezném az irányfények kellemes hangulatát.

Mindez csak fokozta, amikor sötétben leállítottam az autót. Egyéni és sportos megjelenésről gondoskodott a LED-technikájú beszállófény, amely az oldalsó ajtók nyitásakor Audi-emblémát vetítette a talajra.

Hosszasan lamentálhatnék még az autó további elragadó tulajdonságairól, a hatalmas csomagtérről, a tágas és kényelmes hátsó ülésekről, a tobzódó vezetői segédrendszerekről. Összefoglalva talán annyit: ez az autó mindent tud, amit egy autós a valóságban és álmában elképzel a kocsiról.

Keretbe foglalva: drágább tucatnyi, de inkább három tucatnyi autó van a magyar piacon is, az azonban már a fölösleges pénzkidobás kategória. Legalábbis nálam és szerintem.