Zavarba ejtően sok gyöngyszem hever az USA-beli parkolókban. Sok-sok hat- és nyolchengeres csodagép van, amiket egytől egyig ki kellene próbálni, mielőtt elfogy a kőolaj, meg satöbbi. Útitársam ugyanúgy kék Dodge Charger volt, mint amilyet a múlt héten hajtottam, annyi különbséggel, hogy most a V8-as kivitelt választottam. Minek elaprózni? Los Angelestől éjjel, tiszta pályán több mint 4 óra Vegas.

Los Angelesről érdemes tudni, hogy ez az egyik városa az Államoknak, ahol piszkosul nagy dugók tudnak születni. Akár 6-8 sávon áll az egész forgalom, se előre, se hátra. Most ősszel kellemes 22 fok és nagyon finom meleg napsütés fogadott a homokos Venice Beach-en, de nyáron ezek megsülnek, ennek tetejébe a sok pöfögő konzervdoboz a forró aszfalton, még meleget kitoló klímával milyen kombó vajon? Fehérre festik az aszfaltot egyre több helyen, így nem issza annyira a napot, és nem forrósodik fel olyan nagy mértékben, hogy a hűvösebb éjszakák se legyenek képesek megtréfálni és visszahűteni. Mindezeket szem előtt tartva mennyire bölcs választás 5700 köbcentis V8-assal robogni?

Érdemes tehát úgy indulni Los Angelesből, hogy az esti csúcsot magunk mögött hagyva könnyen kijussunk a belvárosból, és hamar a pályán faljuk a kilométereket Vegas felé. Kezdetben ugye Kaliforniában autózunk, itt több (itt van) a rendőr, nagyobb a forgalom. Vannak városok az autópálya mellett, minden lehajtónál akad benzinkút, bolt, kajálda, egyszóval egész komfortosan érezhetjük magunkat.

Hanem aztán, amikor beköszönt a nevadai sivatag, megváltozik a helyzet. Máris jelez a guminyomás-érzékelő rendszer, mert a huszonpár fokok után fagypont alatt tanyázik a digitális kijelző ide vonatkozó száma. Nincs mese, a szép nagy felniken díszelgő, drága négyévszakosokat fel kell fújni. Van, ahol ingyen adják a levegőt, míg másutt akár másfél dollárt is elkérnek érte, és természetesen ostoba negyeddolláros érméket kell a masinába bedobni. Mert a kártyás megoldás túl modern lenne Nevadában? De legalább boldog voltam, hogy miután reszketősre fagyva abszolváltam a feladványt, még meg is tudtam tankolni. Ahogy korábban említettem, egy ponton túl már hálát kell adni a benzinkútnak, s viccen kívül, már fele tanknál is inkább kiálltam megitatni a lovakat egy kis prémium lötyivel.

A forgalom lényegesen lecsökkent Kalifornia végére. Korom sötét és 0-10 fok között intenzíven változó hőmérséklet kísért, miközben lelkesen dübörgött a Dodge harmadik és nyolcadik fokozat között, éppen kedvem szerint. A hétszázát, vajon tényleg kellet ez a nyolc henger nekem? Igen, mert úgy morog, csattog, prüszköl és durran, mint egy kanos bika, van benne sport mód, szépen eldobja a fenekét, ha megkérem, és olyan nyomatéka van, hogy fogoly módjára süppedsz bele a sportülésbe. A stopper, az olajhőfok és az egyéb beállítások között végre ráakadtam a fogyasztásjelzőre, ami nagyon ramaty számmal fogadott kezdetben, majd felfigyeltem az automatán aktiválódó négyhengeres üzemmódra is, amellyel akár 4 hengeres motorok étvágyát is meg lehetett közelíteni. Ez a böszme V8, sokat eszik, hülye amerikai benzingép, satöbbi, aztán kámforként tűntek el az előítéletek ezt meglátva. Piros pont a Chargernek, meglepődtem!

Egyre közeledett Vegas. Először csillogó-villogó, kaszinós pihenőhotelek ütik fel a fejüket a láthatáron, majd továbbra is még sokáig pusztaság, míg végre elhaladok a legendás Vegas-i üdvözlőtábla mellett. Tobzódik a sok taxi, bőven akad turista az éjszaka közepén is, lamborghinis felvonulást szemlélek épp a méregdrága hotelek előtt. Elhalad pár limó is. De akad pár egyszerű kajálda is a híres sugárúton, ahol meg lehet pihenni és le lehet parkolni. Nem volt bizalomgerjesztő a városhatárban, a pálya szélén magára hagyott Nissan GT-R, Dodge Challenger SRT és talán egy Aston Martin alkotta trió.

A visszaúton jobb lesz kicsit félrehúzódni, mert ugyan javarészt tök üres a pálya, azonban az alvó kaliforniai feleségek mellé reggel ártatlanul, még éppen visszabújó milliomos férjek alkotta vonat utat fog kérni a napfelkeltében. Jó néhány Lambóra, illetve Porschékra és AMG Mercikre számíts, természetesen csak lapos és kétszemélyes példányokra. Akad néhány komolyabb lejtő visszafelé, táblák is jelzik, de ügyelj a motorfékre!

Hogy hogyan is tudnám jellemezni eddig az amcsi autókat? Ez az 5.7-es Charger is megkapná, hogy az egyenesben gyors csak. Azonban olyan kezes és stabil volt a kanyarokban és a felhajtókon is, hogy már fel sem fogom venni a sok tapasztalatlan európai megjegyzéseit ezekről a láthatóan annyira nem is benzinfaló és nem is dülöngélős gépekről. Idejössz és kipróbálod, vagy inkább maradj csöndben. Ez a rövid válaszom az ítélkezőknek és kételkedőknek.

A visszaúton fedeztem csak fel a csodás csillagképeket, amelyek egyre csak halványodtak a hajnalban. Kirajzolódott a sok-sok gyönyörő domb és havas hegytető a háttérben, csupa homokos és kies pusztával egybekötve. Az első nevadai és egyben eddigi legszebb hajnalomat üdvözölhettem. Megint szétfagytam, de legalább megszülettek a fotók, ahogy együtt ébredt a mélyen morgó V8 a varázslatos tájjal.

Los Angeles-Las Vegas között van lehajtó a híres 66-os útra is, ha valaki szeretne még egy kicsit tekeregni a fotók kedvéért. Kaliforniában már nagyobb forgalom, több benzinkút és újfent a strand várt. Apropó, a híres Vegas-i üdvözlőtábla mellett van egy nagyjából 20 fős gyorsparkoló, illetve két U-kanyar is, szóval lesz alkalmad beállni alá egy fotó erejéig!

Mindenképpen ajánlom az alábbi túrát, ha van kedved összesen 8-9 órát krúzolni több száz lóerővel, sivatagos tájat nézni, koptatni a nevadai aszfaltot. Ja, és az autós/vezetős szempontokon felül elvégre az úticél nem más, mint Las Vegas. Éjjelre a hidegben felhúzod a kabrió tetejét, vagy bérelhetsz bármit, amit szeretnél, Beverly Hills-ben akár Aston Martin és Ferrari is rendelkezésre áll, igen, mint bérautó pár napra. Ha Los Angeles-ben jársz, ezt a Vegas-i kitérőt ne hagyd ki! ;)