A közgazdaságtanon belül is George Akerlof-ot hívjuk segítségül, aki a The Market for Lemons: Quality Uncertainty and the Market Mechanism (magyarul kb. A tragacsok piaca: minőségi bizonytalanság és a piaci mechanizmus) című munkájáért egyébként Nobel-díjat is kapott 2001-ben.

De hogy is néz ki Akerlof tragacspiaca? Ebben az elméleti világban kétféle autó van: “citrom”, amit mindenki el akar kerülni, ezek a megbízhatatlan, úgy alapvetően rossz használt autók. Citromok helyett mindenki barackokat akar, megbízható, szervizelt, jó állapotú autókat.

A probléma ott kezdődik, hogy a vásárlók valójában nem tudják, hogy mit vásárolnak. A hirdetésekben és az elmondottak alapján minden használtautó a barack kategóriába sorolandó, ugyanakkor tudjuk, hogy a helyzet közel így fest és a barackoskosár olykor citromokkal van tele. De mit tesz az ember, ha nem biztos abban, hogy valóban jó minőségű terméket vásárol? Megpróbál kevesebbet fizetni érte. Emiatt a jó terméket áruló kereskedők közül sokan felhagynak az üzlettel, így arányaiban még több citrom lesz a piacon, ami tovább csökkenti a vevők által fizetett összegeket, így végül lehetetlen lesz egy “barackot” mindenki számára jó áron eladni.

Ez a példa persze nem teljesen életszerű, a használtautó-piacról nem tudnak csak úgy kiszállni a jó minőségű autókat árusító kereskedők. Épp ezért a University College of London kutatói megpróbálták kideríteni, mennyit is veszít egy autó a valódi értékéhez képest azért, mert a vásárlók nem tudják, milyen autót is vásárolnak és ezért az autók ára alacsonyabb a reálisnál.

Az ő vizsgálatuk során ez újkori eladási árak leértékelésével becsülték meg az autó értékét, majd megvizsgálták, hogy az adott autó mennyivel a becsült érték alatt találnak gazdára. Az eredmény egyértelmű, Akerlof nem véletlenül lett Nobel-díjas: az első évben a valós érték alatt 18%-kal alacsonyabb áron keltek el a “barackok” a “citromok” keltette bizonytalanság miatt, a második évben pedig 8%-ot jelentettek a vásárlókban felmerülő kétségek. Az ő modelljuk alapján egészen az autó kilencedik évéig igaz, hogy a jó autókat alacsonyabb áron árulják, mint amennyit elméletileg érniük kellene és csak a kilencedik év után kérhetik el a reális árat az autóért.

Fontos megjegyezni, hogy a kutatás Dánia autóipiacát vizsgálta, így ezek az értékek nem feltélenül érvényesek mindenhol, ugyanakkor érdekes elgondolkodni, hogy az autók elképesztő iramú értéktelenedése mögött a rossz autókat tökéletes gépként áruló eladók tevékenysége áll.