Bár a rendőr büntet érte, legtöbben kézben tartva telefonálunk vezetés közben

Hajó... hajó... ha jól játom, cápák! Kezdjük ezt a posztot ezzel a nagyon szakállas viccel. Olyan szakállas, mint a lakatlan szigeten éveket töltő matróz, aki kommunikációs zavart okozott beszédhibájával. Mert a hajózás, meg persze az autózás, biciklizés, de még a gyaloglás is alapjában véve folyamatos kommunikáció. Jeleket adunk és jeleket veszünk, még ha nem is füstjeleket, mint a Robinson-szigeteken járja. Inkább fény- és hangjeleket, és a mozgás dinamikájával fejezünk ki sok mindent. Aki ráront egy kereszteződésre, helyzetre, attól aligha várhatjuk, hogy előzékeny lesz. És aki tétován kóvályog a sávjában, indokolatlanul lassít, de nem fékez, ide-odahúz, de nem kanyarodik? Nos, az illető valószínűleg telefonál. Nem, kilenc az korai lesz, legyen inkább fél tíz – mondja, és a Föld nevű bolygó egy távoli pontján az adminisztrátor beír valamit az excel tábla megfelelő rovatába. Ez is kommunikáció, csak éppen nem a közlekedésben részt vevők között zajlik, hanem kifelé, valahová máshová. A telefonáló csak testében – és járművében – van jelen, a Józan Ész elhagyta trónusát, a hajó gazdátlanul sodródik, se kapitánya, se kormányosa.

Habár a szabályok tiltják, a rendőrök büntetik – hányszor mondta beszélgetőtársam akár interjú közben, hogy várj, most leteszlek, aztán ha túlmegyek ezen a járőrön, folytatjuk – mindannyian telefonálunk, ha vaki fontos ügyben ránk csörög. Vannak azonban szenvedélyes telefonálók, akik számára nem az a cél, hogy egy jól körülhatárolt üzenetet átadjanak vagy valami életbe vágó infót megtudjanak, hanem maga a beszélgetés a lételemük. Leginkább női mobilügyfelekről van szó, akik a maguk teremtette pici színpadon vállalnak fellépéseket. Ha ez az alkalom vezetés közben adódik, az sem jelent számukra akadályt. A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl... csak fecseg. Ezek az autók nem fenyegetik társaikat, nem vágnak be mások elé, jól nevelten fékeznek, ha fékez a sor, legfeljebb akkor lepődnek meg, ha valami váratlan helyzet adódik az úton.

De nem csak a hölgyek képesek elvarázsolni magukat a volánnál. A kütyüáradat, a szélessávú mobilinternet egy józan családapa számára is lehetővé teszi a 24/24-es online adatkapcsolatot. A mobil a zsebben, a mobil a műszerfalra csippentve, és csak egy mozdulat rábökni az új posztra, üzenetre, zeneszámra, videoklipre. Van aki egész estés filmet sztrímel a mobilján, néha felpillant, de gyakorlatilag mozizik vezetés közben. Isten óvja azt a gyalogost, aki ilyenkor lép a kocsija elé.

A mobilinternet rövid idő alatt megváltoztatja a vezetési szokásainkat, az autókat, az egész életünket. Örökké rajta lógunk a világhálón, mindenről azonnal értesülünk, és a többiek elvárják, hogy rögvest reagáljunk is. Egyszerre éljük a valódi, itt és most jelenidőt, meg egy másik, szabadabban szárnyaló, csapongó időt. Az ittas söfőr azért okoz balesetet, mert nem látja maga körül a világot elég jól. A kábszeres valami egész mást lát, mint ami van. Az internetező pedig időnként egyszerűen nincs jelen ott, ahol büntetőjogi felelőssége lenni rendeli. Pedig a hölgy – vagy úr - csak fecseg. A srác csak sms-esezik, vagy csetel. Sok bajunk lesz még ezekkel az átkozottul okos mobilokkal.

Ha dráma van, akkor dráma van. Az érzelmek veszik át az irányítást a fedélzeten.

Jámbor Gyula