Ami kötelező

Még mindig nagyon sokan nem kötnek kgfb-t robogójukra. Itt zömében az 50 köbcentis, 40 km/h legnagyobb sebességgel közlekedő rendszám nélküli segédmotorkerékpárokra gondolok. Mint ahogy ezek a segédmotorok 90%-ban robogók, és a maradék néhány ötvenes kisendúró, így a szabályokat is jó lenne egy kicsit hozzáfésülni a mai kor járműveihez ugyanúgy, mint a sebességhatáron emelni, illetve nekiesni a rendszámozásuknak. Talán így biztosítást is többen kötnének rájuk, hiszen ha rendszám sem kell rá, akkor biztosítást mire kötnék? Szökken szárba a kérdés. Sokan nem is akarják ezt tovább gondolni és marad minden úgy, ahogy van. Az első balesetig, mert ott bizony károkozóként kgfb. híján saját zsebből kell rendezni a költségeket. De az sem szerencsésebb, ha vétlen félként történik bármi, hiszen a károkozó biztosítója úgyis beleköt az élő fába is, és nagyon könnyű fogást találni a kötelező hiánya miatt. Évi két teletank benzin ára megér ennyi vesződést? Szerintem nem. Ahogy a meglévő adásvételinek, az érvényes jogosítványnak, és élő kgfb. szerződésnek a járművezetőnél kell lennie, úgy a tudat is kísér, és motivál, hogy nálunk, velünk minden rendben van, és így, ebben az állapotban veszünk részt a forgalomban. Persze ettől még lehet probléma a műszaki állapottal, tényleg, azt mikor ellenőrizte utoljára, hogy rendben van e a gumiabroncs profilmélysége?

Jöhetnek a kínos műszaki kérdések

Nos, a segédmotoros kerékpár olyan, mint egy régi házipapucs. Mindig az ugrik bele, akinek éppen dolga van. Elmenni a sarki pékségbe? Leugrani a strandra? Bemenni a belvárosba? Feladni egy csekket a postán? Célok. Egy a közös bennük, a legjobb mindet olyan járművel intézni, ami ingyen parkol, és nem áll a dugóban. Mivel parkolóhelyből egyre kevesebb, dugóból egyre több, így ezek az apró járművek is egyre többet mozognak. De kötelező műszaki felülvizsgálat híján elég siralmas állapotba kerülhetnek. Így mi más adna okot arra, hogy átnézessük, ha nem a tavaszi szezonkezdet.

A gumiabroncsok a legfontosabb kellékei ennek a járműkategóriának, hiszen a tapadás itt létfontosságú, mivel csak két tenyérnyi felületen érintkezik a jármű az aszfalttal, nem árt, ha az nem bakelitkeményre kopott, ezer éves gumiabroncsra csak nyomokban emlékeztető valami. Nézzünk ré a guminyomásra, és ne legyünk restek legalább 1-2 tankolásonként ellenőrizni, hogy tarja-e a levegőt. Ha a profilmélység, vagy a futófelület szemre is rossz, akkor itt a csere ideje. Fékfolyadék? Hűtőfolyadék? Olyan dolgokat kérdezek, amik sokak szerint élettartam garanciások egy robogónál. Pedig nem. Na, jó, hajtásszíj, görgők, kuplung pofa? Ezekről már talán hallottak. Kopó alkatrészek, és csak azért szokták őket kicserélni, mert egy ideje már nem úgy gyorsul, vagy "végre nem megy annyit". A robogók legtöbbjében külön olajozó rendszer fut, ami azt jelenti, hogy egy olajpumpa adagolja a benzinbe a kétütemű motorolajat, általában gázállás, vagy fordulatszám függvényében. Ha ez elromlik, akkor túlhevül, vagyis besül a blokk. Na, ezt a meghajtószíjat is érdemes bizonyos időközönként cserélni, vagy ha ilyen nincs, akkor kérni a szerelőt, hogy az olajozó rendszert vizsgálja meg. Ezek a legáltalánosabb dolgok, amikre érdemes egy kis időt áldozni ahhoz, hogy idén is kiszolgáljon minket üzembiztosan a városi rakétánk. És mi legyen a lovassal?

Védőfelszerelés

Egész évben robogózom, főleg azóta, mióta eltűnt az egyik évszak, a hírhedt tél. Amikor mínusz pár fokban látom a bácsikákat nyitott sisakban, védőfelszerelés nélkül, szinte a susogós nejlon melegítőben repeszteni a Dión, akkor azt gondolom, én csinálok rosszul valamit a plexi mögött, zárt bukóban, technikai öltözékben. De az ördög nem alszik, télen nehezebb kimozogni a figyelmetlen autóst, és én félek az arcüreggyulladástól is. De ezek a bácsikák az én hőseim, akik vakmerőek minden évszakban. Jó, a nyitott sisak létjogosultságát még megértem, mert városban kényelmes. Igazából addig, amíg nem veszünk le állal egy járdaszegélyt. A kesztyű meg azért jó nyáron is, mert nem jó tenyérrel kimozogni az esést az aszfalton, állítólag nagyon nehezen gyógyul, és persze borzalmasan fáj. De ezt már egy szerencsétlen kerékpáros manőver után is megtapasztalhatjuk. Én ajánlanám a könyök, és térdvédőt is, de legalább egy hosszú nadrágot. És a strandpapucsot ne. Persze, tudom, ez csak robogó, és ötvenes, de piszok nagyot lehet zakózni ennyivel is, és nyáron összetörni magunkat mindennél kellemetlenebb. Soha, senki nem úgy indul el otthonról a közértbe kenyérét, hogy na, most előbb összetöröm magam. Ezek mindig alakulnak. A legfontosabb, hogy éberségünk a legmelegebb napokon is ott legyen. Mindig legyünk elővigyázatosak, és soha ne bízzunk meg az autósokban, kelleni fog az egészséges félsz ahhoz, hogy ne kerüljünk olyan közlekedési helyzetbe, amiből biztosan mi jövünk ki vesztesként. Ugye, hogy nem volt sok idő átolvasni ezt a pár apróságot, amire ha figyelünk, és betartjuk, akkor magunkat megnyugtatva kijelenthetjük, hogy idén is mindent megteszünk azért,

…hogy mindenki hazaérjen!

További autós tartalmakért kövessen minket Facebookon is.