Nem lehet azzal vádolni a Fiatot manapság, hogy sorra hozza ki a sikeresebbnél sikeresebb modelleket. Az viszont vitathatatlan, hogy amiben ott van az ötszáz, abban máris van potenciál. Lehet ez az oka annak, hogy mindenféle méretkorlát nélkül kapható az SUV-től a családi autóig mindenféle ötszázas formavilágra emlékeztető jármű. De az ötszázasság megtartása mégis csak az 500 feladata, így immáron harmadszor is meg kellett kísérelni azt a konstruktőri bravúrt, hogy úgy legyen valami új, hogy régi marad. Nem csak a retro 500-hoz, hanem a 2007-ben megjelent első „új” változathoz képest is. Persze mint elektromos változat sem debütál a most nálunk járt modell teljesen újként, hiszen 2013-tól kapható volt az első generáció alapjaira épülő szintén tisztán elektromos változat. Érdekessége volt annak is, hogy jelentős külső formai eltérést mutatott az akkor futó benzines változatokhoz képest. Tehát már akkor odafigyeltek az olasz konstruktőrök arra, hogy meg legyen a modellcsaládon belül az egyedisége. Ez pedig odáig erősödött, fejlődött, hogy már nem is kapható kizárólag elektromos változat.

A 2020-ban bemutatott Fiat 500e -vel sikerült megalkotni az előbb említett bravúrt. Attól függetlenül, hogy szinte minden elemében megújult az autó, mégis hozza ugyanazokat a formai jegyeket, ami miatt imádni lehet. Sőt, ahol csak lehetett, és biztos vagyok benne, hogy centiről centire vizsgálták át a karosszéria minden elemét, bele lett csempészve valamiféle jel, utalás a karosszériába, kiegészítőkbe, amely a korábbi generációkra utal. Egyfajta formai tobzódás, játékosság vonul végig az egész autón. Tényleg imádtam, hogy minden nap felfedeztem rajta valami újdonságot. Szóval aki ezt a kocsit választja, biztos vagyok benne, hogy hónapok, évek múlva is kap tőle valami érdekes kis részletet, amit éppen akkor fedez fel. Valójában a Fiat 500e egy ékszerdoboz, megannyi apró pici szépséggel, cukisággal.

Ami engem igazán rabul ejtett, az a kocsi orra volt, ami ebben az esetben inkább nózi. Szende, szégyenlős pillantással figyeli az utat, olyan fajta naiv tekintettel, ami teljesen egyedi, más autóban még sosem láttam hasonló megoldást. A szempillák ugyan kimaradtak róla, de így is ki lett maxolva a látvány. Legszívesebben megsimogatná az ember, olyan szépre és barátságosra sikerült. Sőt, ezt kihangsúlyozandó, még a távirányítón is helyet kapott egy gomb, amellyel az első LED-es nappali fényt külön felkapcsolhatjuk. Az orrára nem is a Fiat logó került, hanem az 500-as felirat. Nem holmi Tipo vagy Panda, amiben más Fiat tulajdonosok ülnek. Ez egy másik klub, ez az 500!

Csak a mérettáblázat elemzése után vehető észre, hogy bizony megnőtt az 500e, az előzőhöz képest, de mindezt rendkívül ügyesen rejtették el a szemünk elől. A napi használat során csak azt tűnhet fel, hogy elől egészen kényelmesen elférünk benne. És a hátsó ülésen helyet foglaló gyerek is többet tud mocorogni, mint a korábbi változatnál. 3,6 méterével persze így is a városi használatra termett. Kiválóan és legfőképpen erre a terepre alkalmas. A csomagtartó picurka maradt, főleg a tesztelt kabrió változatnál, de ezzel kapcsolatban senkinek sem nem lehet komolyabb elvárása. Az átlagos napi vásárlásra, a gyerek iskolatáskájának a befogadására tökéletesen elegendő.

A méretéhez képest persze így is hatalmas 17” -os kerekeket kapott, amely a formai szépségen kívül inkább hátrány volt, hiszen a budapesti utak egyenetlenségei pont azért meglehetősen érezhetőek voltak miatta, és valószínűleg a futómű miatt is, aminél azért lehetett volna jobbat beletenni.

Ahogyan említettem, a kabrió változatot teszteltük, amely azonos módon, mint a korábbi változatnál, csupán fél-kabrió megoldású. A jobb- és baloldalon a gépkocsi fém kerete fennmarad és ezáltal a vászontető csukható le két állásban. Akinek a márkafelirat hiányzik a kiskocsi „nózijáról”, az többszörösen kaphatja vissza a tetőn, amelyet ugyanúgy, mint az üléseket, beborít a Fiat felirat. Sajnos a kabriózás érzést sokat nem tudtuk próbálni az időjárás végett, de amikor volt lehetőség és az égbolt nyomokban tartalmazta a napot, azért kihasználtuk. Igazán kellemes érzés és városi használat mellett igazolni tudom, hogy szinte semmiféle kompromisszummal nem jár. Nagyobb sebességnél némiképpen zajos, de 80km/h sebességig hibátlan.

Ha már a 80km/h óra szóba esett, akkor éppen ideje az elektromos hajtásról is ejteni néhány szót. A 42kW-os akkumulátor pakkot a padlószintbe rejtették el. Ez kizárólag úgy vehető észre, hogy ezáltal az ülések magasabbra kerültek, így nincsen a küszöb után mélyedés, tehát az ülések egy vonalban lettek elhelyezve az ajtóval. Ez biztosítja az energiát a 118 lóerős villanymotornak, amely nagyjából 260-270 kilométer megtételére képes egy feltöltéssel. Háromfajta üzemmód közül választhatunk, amely a visszatöltés mértékét határozza meg. Amennyiben a legtakarékosabb üzemmódot választjuk, a Sherpát, akkor azon kívül, hogy minden potenciális áramfelvevőt lekapcsol, mint például a fűtést, az autó végsebességét 80-ra korlátozza. Itt olyan erős már az úgynevezett rekuperáció, azaz a visszatöltés mértéke, hogy gyakorlatilag egy pedállal tudunk vezetni, hiszen a gázról lelépve azonnal magától fékezni kezd az autó. Ez a vezetési mód némi megszokást igényel, de nagyon jó szolgálatot tesz, ha többet akarunk kihozni a Fiatból.  Van még természetesen egy köztes Range üzemmód és egy Normál üzemmód is.

Ezzel a hatótávolsággal nagyon kényelmesen tudunk autózni a városban, ahová az 500e készült, talán kicsit távolabb is.

A belső tér kialakítása kevésbé „csajos”, a külsőhöz képest, viszont teljesen egyedi és ultramodern. Az ajtókat gombnyomással (is) tudjuk nyitni, hatalmas érintőképernyős kijelzőt találunk a középkonzolon és a kormány mögötti klasszikus kerek kijelző helyét is egy színes képernyő vette át. 

Az üzemmód kapcsolást már nem váltókarra kell beállítani, hanem gombok segítségével. Nagyon szép és ízléses a teljes kialakítás, ahol szintén megtalálhatóak apró utalások a múltbéli 500-ről.

Ami kevésbé tetszett a belső térben, az az anyagok minősége. Néhány ponton kifejezetten olcsónak ható kapcsolókkal, anyagokkal lehet találkozni. Ez utóbbi nem annyira kritikus, viszont a vezetéstámogató funkciók beállítása egészen rosszra sikerült. A vészfékasszisztens indokolatlanul sokszor jelzett be, előzéskor a holtérfigyelő már sok méterrel ezelőtt lehagyott járművek miatt figyelmeztet és az is előfordult, hogy menet közben a sebességtartó egyszerűen abbahagyta a működést, így azt újra be kellett kapcsolni. Ezeken a műszaki pontokon mindenképpen fejlesztésre szorul a technika.

A Fiat 500e kabrió valószínűleg nem fog tömegautóvá válni. Nem lesz a nagycsaládosok kedvence sem. De a jó hír, hogy nem is nekik készült. Egy tényleg gyönyörű, romantikus színfolt lesz. A nagyvárosi, kozmopolita élet nélkülözhetetlen tartozéka, a tehetős hölgyek, fiatalok imádott játékszere. Egy olyan retro gyökerekkel rendelkező tárgy, amely az európai kultúra minden jegyét magában hordozza. Ez egészült ki most elektromos hajtással és ez a cukiság, amit tényleg nagyon lehet szeretnie még annak is, akinek egyébként az autókért úgy általában nem dobban meg a szíve.

Forrás: Motorhang.hu