Talán kevesen hinnék el, hogy valaha közel 40 márka létezett Detroit térségében, és mindegyikük autógyártással foglalkozott. Az ősidők nagy legendái később végül fokozatosan eltűntek és átalakultak. Hiába, az idő vas foga és a különböző válságok erősen megtizedelték a piaci szereplőket, de az 1920-as évek körül New York, Philadelphia és Chicago után a negyedik legnépesebb város volt Detroit a keletibb régióban, hála a virágzó autóiparnak. A Nagy-tavak vidékének mai napig meghatározó települése Kanada közvetlen szomszédságában áll, közöttük alagút és híd húzódik.

A 2009-es gazdasági világválság negatív hatásait erősen őrzi Detroit városa a mai napig, noha sokkal jobb a helyzet, mint tíz évvel ezelőtt. Sok lepusztult épület, egykoron ragyogó iparnegyed, mára még több szabadtéri parkoló… Sokszor mondtam is, ennél a romhalmaznál még egy aszfaltozott parkoló is szebb. Hiába, autók mindig is voltak, legalább ebből lehetett pénzt keresni a nehéz időkben.

A megújulás néhány tehetős befektető segítségével természetesen a belvárosból indult, amely abszolút tetszetős és méretét tekintve sétálható. Mára elegáns terek, karácsonyi vásárok, drága lakónegyedek, neves éttermek és klubok fogadják a turistákat a Woodward Avenue mentén, amelyen északnyugatról érhető el egyenesen Detroit, és ahol minden év augusztusában megtartják az állam legnagyobb autós felvonulását: oldtimerektől kezdve mindenféle tuning csodák róják az utakat reggeltől estig, hat-nyolc sávon. Ha már utak, a Michigan Avenue szintén híres, Detroit belvárosától egészen Chicago belvárosáig tart.

Tehát parkolóhelyből akad bőven, teljesen kedvező áron. Hétvégén este viszont felmennek az árak, 15 dollárért tudjuk letenni egy vacsora idejére autónkat. Los Angelesben ennyiből szintén megúsztuk, New Yorkban ennyit fél óráért simán elkértek.

A General Motors toronyháza turistalátványosság, de akad Chrysler és Cadillac Building is, őrizve a nagyok neveit. A Fiat-Chrysler csoport főhadiszállása nagyjából fél órára van Detroittól, míg a Ford szintén ilyen távolságban székel a Ford-városként nevezett Dearbornban. És ha már elérkeztünk ide, kötelező megemlíteni a Henry Ford Múzeumot, amely nemcsak autós, de korabeli mezőgazdasági gépes, repülős, gyártós szempontból is egyedülállóan gazdag gyűjteménnyel büszkélkedik. Hab a tortán a korabeli bútorkollekciók, a kisvasút, a hírességek átköltöztetett házai és még sorolhatnám. Egyszóval Henry Ford hatalmas örökséget hagyott maga mögött, komolyan befektetve a kultúra ápolásába, amely messze túlmutat a kizárólagos autóiparon.

Az elővárosi régióban pedig csak úgy egymást tapossák a gyártóegységek, az összeszerelő üzemek, a legkülönfélébb fejlesztési központok, beszállítói bázisok, megmunkáló egységek, mérnök irodák, külsős garázsok, logisztikai központok és még sorolhatnám. Egy-egy Ford kereskedés olyan méretű itt, hogy több százas alapkészletről beszélhetünk, a szalonba és a szervizbe lépve pedig egyenesen hangyabolyban érezzük magunkat, annyi dolgos kezet látunk. Nagyon más lépték, és hihetetlen volt elsőre.

A légszennyezésért 6%-ban felelős autóipar nagyon erősen van jelen ebben a régióban, rengeteg embernek ad munkát húzóágazathoz méltón. Nekem maga volt a paradicsom már csak ilyen szempontból is, hát még az erős és méretes autókat elnézve, amelyek hiányát megéreztem az egyszerűbb, középső területen fekvő államokban vagy a takarékosabb nyugati országrészben.

Kellemes meglepetésként ért Detroit belvárosának vendégszeretete és összképe. Aki erre autózik, egy pár napot mindenképpen érdemes itt eltöltenie, mert nemcsak autós, de egyéb kulturális érdekességek és remek szórakozási lehetőségek is várják!