A bevezető csak egy példa arra, hogy mennyire megváltoztatták a CAD és CAE szoftverek, azaz a digitális prototípusok az autógyártást. Azonban minden más mai autóra elmondhatóak lennének a következő állítások. Annak előtte, az „ősidőkben” – vagy hívjuk inkább „hősidőknek?” – még a pőre rajzolás következett az ötlet után. Fehér papír, ceruza. Noha sokak szerint ez a lépés, mármint a megfelelő minőségben papírra vetés, ma is meglehetősen hasznos tud lenni, és a legjobb dizájnerek, mérnökök, pont attól tűnnek ki a tömegből, hogy még képesek megfelelő tervrajzokkal előállni.

Amíg régebben ezután megpróbálták fizikai valójában is megalkotni a megtervezett komponenseket. A prototípusok lehettek egészen apró alkatrészek, vagy akár hatalmas kaszni elemek is. Amint elkészültek a próbaelemek, komoly teszt procedúrának vetették alá őket. Gyakran addig kínozták az alkatrészt, amíg megsemmisült. Mindez persze azért, hogy az autó minél jobb legyen valamivel, illetve ez az elhivatottság a biztonságukat is szolgálta. Ugyanakkor hiába hívták össze a világ legjobb mérnökeit, a folyamat akkor is lassú és költséges volt. Rajzolás, legyártás, újrarajzolás, újragyártás. Ez rengeteg időt, alapanyagot, és munkaórát felemésztett.

Most mondhatnánk, hogy pont a személyes odafigyelés miatt volt lelke a régi autóknak, a mai felgyorsult világban viszont erre egyszerűen nincs idő, és szó sincs arról, hogy a digitális prototípusok rosszabbak lennének. Sőt. Nem véletlen, hogy ma már egy kisautó is ennyire hatékony tud lenni, tulajdonképpen minden szempontból: legyen az takarékos hajtáslánc, alacsony légellenállás vagy tágas utastér. Ezek a megnyerő tulajdonságok mind azért egyesülhetnek ma már egy modellben, mert egy hatalmas kapacitású számítógépen már azelőtt a határáig tesztelték minden alkatrészét, hogy fizikai síkon létezett volna az autó.

Persze ma is szükség van agyagból kifaragott prototípusokra, ahogy szélcsatornás és tesztpályás vallatásra is, mielőtt megkezdődik egy adott típus sorozatgyártása. Viszont ma már egyre közelebb kerülnek a végső, megfelelő változatokhoz a virtuális világban, mielőtt valóban legyártanák a komponenseket. És erre nagyszerű példa a korábban említett Porsche Macan következő generációja, amiből már lesz teljesen elektromos változat is. A német gyártó 20 digitális tervet készített, hogy azokon tesztelje a légellenállást, az energia gazdálkodást és az akusztikát.

Mivel egy villanyosról beszélünk, nyilván egy fokkal jobban odafigyeltek az aerodinamikára, de egy ilyen komputeres prototípus arra is nagyszerűen használható, hogy feltűnjenek az esetlegesen nem összeillő komponensek. Ma már olyan programok állnak rendelkezésre, amik a hőmérséklet változást is képesek lemodellezni, így a mérnökök megvizsgálhatják minden egyes elem teherbírását adott körülmények között. Márpedig a hőmérséklet szabályzás kulcsfontosságú egy villanyautónál.

Itt nem szükséges az üzemanyagtartályt hűteni, mint egy belsőégésű motoros autónál, viszont a magasfeszültségű akkumulátor komoly hőfok menedzsmentet igényel. Amíg egy modern motor 90-120 fok között dolgozik, addig egy elektromos autó komponensei inkább 20 és 70 fok között érkezik jól magukat, ekkor a leghatékonyabbak. Ezért mindennél fontosabb lett a precíz pontosság, amiben nélkülözhetetlen a CAD tervezés. Ma már olyan pontossággal képesek gyártani a gyártósoron lévő eszközök, amire a digitális prototípusok előtt nem volt lehetőség.

És hogy mennyire korán megkezdik egy modell tesztelését? Nos, 2023-ra ígérik a következő Macant, de már 2017-től dolgoznak rajta virtuálisan. Ugyanakkor a gyártók is jól tudják, hogy a rengeteg digitális számítás mellett nem szabad megfeledkezni az emberről sem. Ezért szoktak beiktatni egy anonim tesztet, valós személyekkel, akik így visszajelzést tudnak adni egy ülés kényelméről, egy műszerfal ergonómiájáról, a gombok kezelhetőségéről, csak, hogy néhány példát soroljak.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!