A Tesla új modelljeiben minden esetben ugyanaz a hajtáslánc van, csak a nagyobb hatótávú modellek esetében nincs elektronikus fojtás, ami miatt az olcsóbb modellek hatótávja körülbelül 30-40 kilométerrel kisebb. Az akkumulátor nagyobb teljesítménye bármikor elérhető az olcsóbb modellek esetében is, 5000 dollár ellenében.

Muszáj megemlítenünk, milyen zseniális marketingforgás a Tesla részéről, hogy a hurrikánok elől menekülők számára az összes kisebb teljesítményű Tesláról levette a „fojtást”, elkerülendő, hogy a nagy dugókban szépen sorban kifogyjon az energia az autók akkumulátoraiból.

Már ma is minden digitális, mi jön ezután?                                                        Caranddriver

De ez a cikk most nem a Tesláról szól, attól függetlenül, hogy Elon Musk bejelentése ihlette azt. Célunk inkább az, hogy körbejárjuk, mennyire megvalósítható, hogy az autók sztenderdizálása úgy alakul majd a jövőben, mint jelenleg az okos telefonok testreszabhatósága. Tehát van egy vázunk, egy „alap” autónk, esetleg 2-3 felszereltségi szintből választhatunk, és annak függvényében tudjuk a különböző „extrákat” aktiváltatni. Az autóban van elektromos állításra alkalmas ülésünk, de az irányítópanel csakis kizárólag akkor működik, ha előfizettünk arra. Az összes asszisztens rendszer ott van, csak „töltsük” le és persze fizessük ki az árát. Pont, mint az App Store-ban, csak ez esetben adott márka online boltjában nézelődhetnénk.

Motorward

Mégis mennyire reális ez, milyen kérdéseket vet fel?

Egy előnye kétségtelenül van: a gyártástervezés elképesztően leegyszerűsödne, és nem állnának halomban a felhasználatlan alkatrészek a gyárak raktáraiban. A japán márkák nem véletlenül nem engedik, hogy a vásárló döntse el, mire van szüksége és mire nincs.

Ugyanakkor a kettő közel sem ugyanaz: Egy Hondában vagy van elektromos ülésállítás, vagy nincs. De olyan ülést gyártani, ami egyszerre alkalmas elektromos és mechanikus állításra? Persze, megoldható, de kizárólag a prémiumautók esetében találunk ügyfelet, aki megfizeti, hogy olyan extrák vannak az autójában, amit valójában nem használ.

Fontos kérdés: kizárólag a gyártó szolgáltatásai aktiválhatóak? Vagy harmadik fél által előállított szolgáltatások is rendelkezésre állhatnak? A gyár utóbbiakért nyilván nem vállalhat felelősséget, tehát akár működhetne úgy a rendszer, hogy az ilyen alkalmazások letöltése automatikus garanciavesztéssel jár. Márpedig ha egy autó olyan szinten kommunikál a gyárral, hogy az utólag bármilyen extrát aktiválni tud a távolból, akkor bármilyen nem engedélyezett „letöltés” látszani fog a gyárban. Így pedig ki akarna harmadik féltől érkező funkciókat?

És mi a helyzet a lízingeléssel? Jelenleg a vásárlás elején van egy díj, minden tiszta, tisztában vagyunk a havi díjjal. De mi történik, ha utólag kérünk olyan funkciókat, amiknek jelentős ára van? Ha ilyet akarunk, nekünk kell kifizetni egy összegben, vagy dinamikusan változik majd a lízingdíj?

Az elvet jól illusztrálja a kép                                                                           Metatrech

Ugyanígy számos kérdést vet fel a biztosítások alakulása. Jelenleg minden évforduló után megkötjük új biztosításunkat, amikor is kiválasztjuk a számunkra ideális csomagot és díjat. De mi történik, ha évközben aktiváltattuk az összes biztonsági funkciót? Ez esetben csökkenne az ár, míg a szórakoztató szolgáltatások esetében nőne?

Végső soron minden azon múlik, hogy a vásárlók mit akarnak. A gyárak követik a keresletet, ha valaamire szükség van, lesz is. Az alacsonyabb kategóriákban várhatóan még hosszú ideig nem jelennek meg a mindennel felszerelt járművek, ugyanakkor a prémiumkategóriában megeshet, hogy előbb-utóbb valóban minden extra elérhető lesz utólag is. Kérdés, hogy akarjuk-e.

A cikk forrása Ben Waller ICDP publikációja.