A dolgok jelenlegi állása szerint az e-üzemanyagok literenként körülbelül kétszer annyiba kerülnek, mint a benzin vagy a dízel, és valószínűleg ez idővel csökkenni fog a műszaki fejlesztések és a méretgazdaságosság miatt.

Ha az üzemanyagok széles körben elterjednének, ami egyesek szerint megtörténhet a fosszilis tüzelőanyagok és az e-üzemanyagok keverésének politikája eredményeként, potenciálisan a már az utakon lévő belső égésű motoros járművekben való felhasználásra, akkor minden bizonnyal egyre többen fektetnének ezekbe az üzemanyagokba, ami idővel csökkentené a költségeket.

Ugyanez megy végbe az elektromos autók gyártási költségeinél, csak ott a folyamat már megindult, ami szépen lassan majd megfizethetőbbé teszi őket. Továbbra is bizonytalan az energiaárak alakulása és az elektromos járművek adóztatása, de ésszerű feltételezésnek tűnik, hogy a teljes tulajdonlási költség reálértéken a jelenlegi megemelkedett szintről lefelé fog csökkenni.

Ez azt jelenti, hogy az e-üzemanyagok továbbra is a prémium opciók lehetnek a teljes birtoklási költség tekintetében az elektromos autókkal szemben, de ez csak a jelenlegi állás. Az elektromos autók alacsonyabb költsége  nem segít azokon, akiknek a töltés nem megoldható – az EU jelentősen le van maradva a töltési infrastuktúra kiépítésével a legtöbb ország esetében.

Ráadásul fontos szempont, hogy környezetvédelmi szempontból érdemes lenne nem csak az új autókkal foglalkozni, hanem az utakon lévő benzines és dízel autókkal foglalkozni, ugyanis ezek teszik ki az Európai Unió autóparkjának 93 százalékát. Ha a politika is elindul ebbe az irányba, megeshet, hogy jelentős ösztönzést kapnak majd a gyártók, hogy a szintetikus üzemanyagok területén fejlesszenek. Ez legközelebb 2026-ban történhet meg, ugyanis akkor vizsgálják majd felül a jelenlegi 2035-re kiírt ütemterv alakulását. Az Európai Bizottságnak addig meg kell vizsgálnia a szintetikus üzemanyagok szerepét a jövő közlekedésében és előállhat az a helyzet, hogy jelentőségükben túlnőnek az elektromos autókon-

A gyártók így dilemmával állnak szemben: fenntartsák a belső égésű motorok fejlesztési és gyártási képességeit annak érdekében, hogy egy esetleges újratervezés esetében készen álljanak, vagy ha újratervezés nem is lesz, megragadják azokat a vásárlói szegmenseket, akik elutasítanak bármilyen típusú elektromos járművet, és készek fizetni az e-üzemanyagokért fizetendő prémiumot.

Minden bizonnyal ahány gyártó, annyi válasz lesz erre a kérdésre, érdekes lesz látni a következő években, hogy melyik márka mire teszi a pénzét.