A jobbkormányos, több mint 130 ezer mérföldet (209 ezer kilométert) futott kocsi úgy néz ki, mintha most gördült volna le a gyártósorról, mert 2014 és 2020 között egy fűtött garázsban várta, hogy valaki felébressze Csipkerózsika-álmából. 2021-ben pedig átesett egy szinte teljes körű felújításon is, amely során új, cseresznyepiros fényezést is kapott. Azóta csak 1000 mérföldet (1600 kilométert) mentek vele.

Első látásra mellbevágó lehet, hogy a közel 30 éves francia kisautóért 11 995 fontot (5,52 millió forintot) kért a tulajdonosa, de aki megvette, egy olyan klasszikus francia hot hatch-hez jutott hozzá, amilyenhez hasonlót azóta sem gyártottak, és amelynek az értéke – a típus jó híre miatt - várhatóan még erről a szintről is tovább fog nőni a közeljövőben. Nemrég egyébként egy másik első szériás, cseresznyepiros 106 Rallye is felbukkant a Pistonheads hirdetései között, de azért már 15 750 fontot (7,25 millió forintot) kérnek. A nagy árkülönbség oka, hogy az a példány nem felújított, hanem mindössze 15 900 mérföldet, azaz 25 580 kilométert futott, és végig garázsban tárolták, valamint karban is tartották.

A Peugeot 106-os kereskedelmi bevezetésére 1991. szeptember 12-én került sor, először háromajtós, majd 1992-től ötajtós formában is gyártották Franciaországban, egészen 2003 júliusáig. Közel 2,8 millió darab készült belőle (főleg Mulhouse-ban), ami ugyan csak a fele a 205-ös, és harmada a 206-osból gyártott mennyiségnek, de így is minden idők legnépszerűbb Peugeot típusai közé tartozik.

Hosszú életciklusa alatt a négyhengeres benzines (1,0-tól 1,6 literig) és dízel változatok (1,4-1,5 liter) mellett készült belőle tisztán elektromos is, ami a Peugeot második villanyautója volt az 1941-es VLV után. Kevesen tudják, de egészen 2010-ig a 106 Electrique számított a világ legnagyobb darabszámban eladott elektromos autójának a maga 3550 példányával.

Manapság a legértékesebbnek a sportváltozatok számítanak, főleg az 1993-ban bemutatott Rallye. Ezt egyetlen okból készítette el a Peugeot, hogy részt vehessen a francia nemzeti és a nemzetközi rali bajnokságok igen népszerű, sok eladással kecsegtető 1300 köbcentiméter alatti kategóriájában (A és N csoport), amely a belépő szintet jelentette sok kezdő és kispénzű raliversenyző számára a 90-es években.

Bár a 106-osnak kezdettől fogva létezett már egy „langyos” sportváltozata, a 95 lóerős XSi, ez nem volt alkalmas raliautó-alapnak az 1,4 literes motorja miatt. Egyszerű volt a megoldás: külön ehhez a verzióhoz elkészítették a TU-sorozatú négyhengeres motorgeneráció 1,3 literes változatát, a TU2J2-t. A nyolcszelepes, egyvezértengelyes, magas kompressziójú hengerfejjel, egyedi tervezésű szívócsonkkal és hegyes bütykös vezérműtengellyel ellátott motor kereken 100 lóerőt tudott leadni elképesztően nagy, 7200-as fordulatszámnál.

Ellentétben szellemi elődjével, a 205 Rallye-val, a 106 Rallye már nem karburátort, hanem üzemanyag-befecskendezést (Magnetti Marelli) használt, és a motorblokkját is alumíniumból, nem pedig vasból öntötték. Részben ennek is volt köszönhető, hogy a menetkész autó mindössze 825 kilót nyomott, 125 kilóval kevesebbet, mint az 1996-ban bevezetett, 1,6 literes, 16 szelepes motorral szerelt, 120 lóerős S16/GTi változat.

A 106 Rallye elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros, torziós rudas futóműve alapvetően megegyezett az XSi-ével, még a rugók és a lengéscsillapítók is közösek voltak, de a vastagabb kanyarstabilizátorok révén még direktebb lett az irányíthatósága, és még kevésbé billegett a kanyarokban.

A típusváltozat védjegyének számító, 5x14 colos, fehérre festett keréktárcsákat súly- és költségcsökkentési okokból acélból készítették el, és ugyanezen okok miatt döntöttek úgy, hogy a hátsó fékeken meghagyják a dobfékeket (az 1996-os modellfrissítés utáni, 1,6-os, 103 lóerős Rallye S2 már négy darab 254 mm átmérőjű tárcsafékkel készült).

Kizárólag fehér, piros vagy fekete fényezéssel volt választható a színes csíkos logókkal díszített 106 Rallye, a felszereltsége nélkülözte a kényelmi extrákat, még a szervokormányt is, de a piros belső szőnyeg és biztonsági öv, valamint a háromküllős sportkormány legalább biztosította a megfelelően sportos belső hangulatot.

A nagyközönség számára a 106 Rally túl spártai, nyers, kemény és hangos volt, csak egy szűk réteg értékelte könnyedségét, agilis mozgását, lelkesen pörgő motorját, közvetlen kormányzását és azt, hogy gázelvétellel meg lehetett indítani a farát a kanyarban, ami jól kontrollálható farolást eredményezett. Mivel csak pár ezer darabot adtak el belőle, és a közel három évtized alatt azokból is rengeteget összetörtek a közutakon és a ralipályákon, mára meredek emelkedésbe kezdett a 106 Rallye-k ára, a két fajta közül természetesen az 1993-tól 1996-ig gyártott, szögletesebb, kisebb motoros első verziók (S1) kerülnek többe.