A képre kattintva az auto-motor-und-sport.de oldalán megnézheti az errők készült videót.

A piros-fehér lámpásgyűrű közel kilenc évtizeden át jelölte azokat az utcai lámpákat, amelyek éjszaka nem világítanak állandó jelleggel. Így a tábla nemcsak a szűkös erőforrások időszakára emlékeztet, hanem ma is fontos közlekedéssel kapcsolatos funkciót tölt be.

Eredet: 1937

Az úgynevezett lámpásgyűrűt először 1937-ben vezették be az akkori Közlekedési Szabályzatban (StVO) – számos más közlekedési táblával együtt, amelyek a németországi közúti közlekedés szabványosítását célozták. Akkoriban a 35-ös és 36-os szám alatt ismerték. Ma a hivatalos közlekedési tábla-katalógusban 394-es közlekedési táblaként szerepel.

Az elv: a lakott területeken belüli, egész éjjel nem világító közvilágításokat piros-fehér gyűrűvel jelölik. Ez a gyűrű eredetileg éjszaka is látható volt a fényvisszaverő színei miatt. Gyakran a piros alapon fehér számok jelzik a lámpák lekapcsolásának pontos időpontját – például „este 11-től”.

Technikai részletek és jelentőség

A közvilágítási gyűrű általában fényvisszaverő műanyag fóliából vagy időjárásálló bevonatból készül. Kör alakú, a közvilágítás oszlopára van rögzítve, és körülbelül 5-10 centiméter széles. Jelzőhatása elsősorban azokat a sofőröket célozza meg, akik a közelben parkolnak: ha a közvilágítás már nem áll rendelkezésre, a német közúti közlekedési törvény (StVO) 17. szakasza előírja, hogy a járművet külön kell megvilágítani – például parkolólámpákkal.