– Ezer megabájt – olvassa le mindjárt 14 éves lányom a Škoda makett feliratát, amit elsőre egy túlméretezett csomagolású pendrive-nak nézett, s csak kicsit csodálkozott azon, hogy apa ilyen szerény kapacitású adathordozót kapott. Természetesen szó sem volt pendrive-ról, egy teljesen rendes Skoda 1000 MB modellje került a kezébe.

– Apád még ilyenen vizsgázott – mondtam neki, s most újra kipróbálhatta, az 1960-as évek néhány szépen restaurált modelljével együtt. Történt, hogy a csehországi gyárlátogatás egyik programjaként, a magyar autós újságírók közül elsőként sikerült megfuttatnunk a Škoda veterán flottáját a márka fővárosában, Mladá Boleslavban. És a nem is túl közvetlen környékén – egészen szép útvonalat jelöltek ki a szervezők, dombok-völgyek-erdők között, több takaros kisvárost, illetve falut érintve.

A múzeum elől indultunk, nem is akármilyen felvezetéssel: a két világháború közötti fekete Škodát ugyan nem vezethettük, utasként azonban bárki kipróbálhatta. Ez még abban az időben készült, amikor az asztalosok egészen komoly autóipari beszállítónak számítottak. Ennél is voltosabb volt természetesen a vezethető flotta, amelynek rangidős tagja egy 1957-ben gyártott Škoda 440 Spartak volt. A gyönyörű autónak kiemelkedően veretes műszerfalat készítettek, 1955-és ’59 között több mint 75 ezer Spartak hagyta el a gyártósort.

Az 1,1 literes négyhengeres benzinmotorból mindössze 40 lóerőt sikerült kipréselni, ezzel egészen 110 kilométeres sebességig gyorsult fel a szűk 1,3 tonnájával kifejezetten nehéznek számító autó. Szóval, ezek a modellek nem száguldásra termettek, lassan gyorsultak, s cserében lassan lassultak is. Mai szemmel a fék a gyenge pontja ennek a konstrukciónak, persze akkoriban nem volt akkora rohanás, mint most, s aki egy ilyen autóval büszkélkedhetett, annak ez a tempó is bőven elég volt.

A cikk folytatását a delmagyar.hu portálon olvashatja, ahol képgalériát is talál.