„A hazai közlekedéstörténet egy fontos darabját, talán a legnépszerűbb és legszebb magyar autóbusztípust mentettük meg, és fogjuk felújítani az új Közlekedési Múzeum számára.” – jellemezte a kevés megmaradt legendás faros múzeumi tulajdonba kerülését Vitézy Dávid, az intézmény főigazgatója.

A farmotoros busz – amely a jármű végén elhelyezett jellegzetes motorsátorról kapta Faros becenevét – itthon az Ikarus 200-as típuscsaládot megelőzően a legnagyobb darabszámban üzemeltetett autóbusztípus volt. A gyár az 1950-es évek elején kezdődött – részben titokban folyt – sikeres tervező munka eredményeként 1973-ig nem kevesebb, mint 9259 Ikarus 66-ost értékesített hazánkban és a világ számos országában. A típus így jól ismert volt többek között az NDK-ban, Lengyelországban, Kuvaitban is, de az egyiptomi és kínai utakon is jártak a farosok.

Magyarországon – döntően a vidéki közutakon, a helyközi forgalomban – több mint 2700 közlekedett, és az 1980-as évekig egyetlen más típus sem szárnyalta túl az Ikarus 66-osok darabszámát. Ezzel mintegy két évtizeden át a Faros volt a legjellemzőbb, egyben egyik legkorszerűbb, legkényelmesebb és leggyorsabb autóbusz a hazai utakon.

A Közlekedési Múzeum járműve az Ikarus 66.62 alváltozat, amelynek begyűjtött példánya az utolsó legyártott tíz Faros egyike. A gyárból kigördült utolsó Ikarus-66-osok egyikeként a kocsit 1973. április 3-án helyezték üzembe a székesfehérvári, 14. számú Volán vállalatnál. Az 1970-es évek végén a MEZŐGÉP Vállalat Egri gyáránál közlekedett, majd 1982-től a Kisegítő Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon autóbuszaként szolgált, egészen 1983. március 16-i forgalomból való kivonásáig. A jármű minden lényeges fődarabja, így motorja, illetve a teljes műszerfali egysége épségben maradt meg. A Faros autóbusz restaurálását követően a megújuló Közlekedési Múzeum új állandó kiállításába fog kerülni.