Ove Andersson gyerekkora óta a sebesség bűvöletében élt. Szülei farmjáról kerékpárral járt az iskolába, és mintha már ekkor későbbi ralikarrierjére készült volna: a legélesebb kanyarban sem vette el a gázt, azaz hagyta abba a pedálozást. A határokat saját kárán tanulta meg: „Egyszer az árokban landoltam. Szakadt nadrággal, vérző lábbal bicegtem haza. Szüleim bekötözték a sebet, és visszaküldtek az iskolába.”  Érettségi után a közeli Uppsala városában megkezdte tanulmányait, ám hamarosan hazatért, hogy a helyi kovácsműhelyben dolgozzon segédként. Amikor a kovács látta, mire képes motorkerékpáron ülve, arra biztatta, hogy induljon versenyeken.

Miután az ENSZ kéksisakosainál letöltötte kötelező katonai szolgálatát, szerette volna hivatásos békefenntartóként folytatni pályáját, ám hogy addig se teljen tétlenül az idő, vett egy járóképes autóroncsot, helyreállította, és benevezett egy helyi raliversenyre. Versenyzőtársai hamar meglátták benne a tehetséget, ám pénz hiányában esélye sem volt komoly sportkarrierre. Szerencséjére egyik barátját időközben kinevezték a Saab gyári pilótájává, így rajta keresztül ingyen jutott azokhoz az alkatrészekhez, amelyekkel ütőképessé tudta építeni autóját. Amikor végül az ENSZ elfogadta jelentkezését Kongóba, már jobban érdekelte a rali, így visszautasította az ajánlatot, és a motorsportra koncentrált.

A következő évtizedben a Mini, a Ford, a Saab, a Lancia, majd ismét a Ford gyári csapatánál versenyzett, és számos futamgyőzelmet szerzett. Az olasz márkával olyan sikeres volt az együttműködése, hogy a Daytona 24 futamra és a Targa Florióra is benevezték. 1971-ben az Alpine márka színeiben nyerte egymás után a ralikat, amikor felfigyelt rá a motorsport felé akkoriban kacsingató Toyota. Annyira elégedettek voltak teljesítményével, hogy különleges ajánlatot tettek neki: alapítson saját csapatot.

A lehető legjobban döntöttek: az Andersson Motorsport hamarosan Uppsalából Brüsszelbe költözött, és felvette a Toyota Team Europe nevet. Az évtized végén már Kölnből irányították a csapat működését, céljuk pedig egyértelmű volt: a rali-világbajnoki cím.

A nyolcvanas években már rendszeresek voltak a TTE futamgyőzelmei, az évezred utolsó tíz évében pedig megvalósult a nagy cél: egyéniben 1990-ben és ’92-ben Carlos Sainz, 1993-ban Juha Kankkunen, 1994-ben Didier Auriol állhatott a dobogó legfelső fokára; 1993-ban és 1994-ben konstruktőri világbajnoki címet szerzett a márka. Időközben a Toyota Motor Company megvásárolta a csapatot, és Toyota Motorsport GmbH (TMG) névre keresztelte át.

1995-ben botrány szakította félbe a Toyota sikerszériáját. A versenybírák nem engedélyezett teljesítménynövelő elemet találtak a Toyota Celica Turbo 4WD versenyautón. Andersson igazi csapatfőnökként magára vállalta a teljes felelősséget, mondván: az ő feladata lett volna, hogy ellenőrizze mérnökei munkáját. A csapatot egy évre eltiltották a WRC-től, azonban a Toyota bizalma nem ingott meg Anderssonban: felkérték, hogy fejlessze ki a márka hosszú távú versenyautóját. Ez volt a legendás Toyota GT-One, amely 1998-ban és 1999-ben is második helyezést ért el a Le Mans-i 24 órás futamon.

Ekkor azonban a Toyota már más célokra koncentrált: a TMG első és legfontosabb feladatául a márka első Forma 1-es versenyautójának kifejlesztését tűzték ki. Ezt a munkát szintén Andersson irányította, majd őt kérték fel a bajnokságban induló Panasonic Toyota Racing Team vezetésére. Erről a posztjáról egy év után lemondott, ám tanácsadóként továbbra is a csapat rendelkezésére állt. Ekkor 65 éves volt.

A Pápa, ahogy versenyzőtársai becézték, öt évvel később, 2008. június 11-én hunyt el, stílusosan egy veterán autóversenyen elszenvedett balesetben. Tiszteletére a Toyota fekete sávot festett a Francia Nagydíjon induló versenyautóira, Jarno Trulli pedig Andersson emlékének ajánlotta ugyanitt elért dobogós helyezését. Andersson gyakorlatilag a semmiből, egy személyben építette fel a Toyota motorsport-szervezetét; hagyatéka ma a WEC hosszútávú világbajnokságban és a WRC rali-világbajnokságban induló Toyota-csapatokban él tovább.

Fotók: Toyota UK, Toyota GAZOO racing