Vannak bizonyos demográfiai trendek, amik mondhatni, mindenki számára egyértelműek és valóban abba az irányba mutatnak, hogy a fiatalok számára egyrészt nem cél, másrészt pedig nem is lehetőség a saját autó. A népesség egésze öregszik, a fiatalok várható élettartama magasabb. A vagyon az idősebb generációknál koncentrálódik, miközben a fiatalabbak egyre magasabb tandíjakkal szembesülnek, ami könnyen egy életen át cipelt adóssággá válhat, különösen, ha mellette lakbért, vagy éppen lakáshitelt is fizetni kell. Emellett a városok útjai egyre zsúfoltabbak és a kormányok is számos kezdeményezésen keresztül igyekeznek ritkítani a városi forgalmat, amiben jelentős szerepe van a fiatalok által oly kedvelt szolgáltatásoknak is.

Józan paraszti ésszel belegondolva mindez tényleg azt jelenti, hogy a fiatalok számára az autó egyszerűen nem lehet prioritás. Viszont a számok ennek ellentmondanak. Az ICDP kutatói elemezték négy nagy európai piac (francia, spanyol, német, angol), valamint az USA rendelkezésre álló adatait és arra az eredményre jutottak, hogy nem, hogy egyre kevesebben vezetnek a fiatal generációkból, hanem a jogosítvánnyal rendelkezők egyre nagyobb arányban képviseltetik magukat a huszonévesek között is.

Vegyük a spanyol példát: 1976-ban privilégium volt vezetni, az 30-39 évesek között is csak 40% rendelkezett jogosítvánnyal, a 20 évesek között pedig tíz százalék alatt volt a vezetni tudók aránya. Ezzel szemben ez az arány 2005-re már tartósan 30% felett volt. Fontos látni, hogy mindez dinamikus népességnövekedéssel párhuzamosan zajlott, tehát ha a konkrét számokat nézzük, sokszorosára duzzadt a sofőrök száma.

Angliában az 1976 és 2016 között eltelt negyven év során megduplázódott a jogosítvánnyal rendelkezők száma, Olaszországban pedig az utóbbi tíz évben több mint 6 millió sofőrrel több rója az utakat. Ezek alapján az autógyáraknak semmi okuk félni a kereslet csökkenésétől.

Az angol adatok részletesebb elemzése is növekedést mutat. 1976 és 2016 között 3%-al növekedett a 17 és 20 év közötti jogosítvánnyal rendelkezők száma, ami 68.000 embert jelent, ráadásul a 30 évesek között a növekedés még intenzívebb volt.

Az idősebb sofőrök száma is folyamatosan nő, ahogy a várható élettartam is, a vezetés iránti vágy pedig nem csökkent a lakosság körében, a sofőrök száma pedig a növekvő lakosságnak köszönhetően még akkor is növekedne, ha az arányok kissé eltolódnának a vezetés nélkül közlekedők felé. De, ahogy a fentiekből kiderül, nem tolódnak. Ami persze nem jelenti azt, hogy a korábban kifejtett trendek nem alakítják a városok közlekedését, de abban biztosak lehetünk, hogy a gyártók álla nem fog felkopni a következő évtizedek során sem.