A Szentendrei úton éjszaka pirosnál vár egy autó. Hátulról belerohan egy őrült tempóban száguldó kocsi, meghal az álló jármű utasa, egy tehetséges fiatal kajakversenyző. Esélye sem volt kivédeni a tragédiát, rosszkor volt rossz helyen. Pár héttel később kicsit odébb ütközött össze két BMW, az egyik belecsapódott az aquincumi vízvezeték-műemlékbe, kárt okozva. Évekkel ezelőtt az M1-M7 bevezetőn torkolt súlyos balesetbe két extrém sportkocsi versenye. Éjjelente néha beszűrődik az ablakunkon egy-egy nagy teljesítményű autó motorjának bömbölése, ahogy pillanatok alatt húz el a Dózsa György úton a Hősök terétől az Ajtósi Dürer sorig. Egyedi esetek, amelyek sorozattá, jelenséggé állnak össze.

Külföldön is van ilyen. A Getaway in Stockholm videósorozat illegális versenyzőket mutat, akik a rendőrséget kijátszva húzkodják a halál bajuszát. Vannak partizán-versenyek Amerikában, Japánban, Hongkongban, Mexikóban és másutt is. Párizsban divatba jött azon versengeni, hogy motorkerékpárral ki tud rövidebb idő alatt körbemenni a 35 kilométeres Périphérique belső autópálya-gyűrűn. Többen vesztették életüket, ártatlan autósokkal együtt, mikor a hosszú aluljáró beláthatatlan ívében, messze 200 fölötti sebességnél vette észre a kamikaze-motoros, hogy nem sokkal előrébb ott áll a dugó vége...

A sebesség megszállottjai három csoportba oszthatók. Vannak magányosok, akiket a puszta extrém gyorshajtás adrenalinlökete motivál, élvezik, hogy a forgalommentes időszakban kitombolják magukat. A másodikba azokat a nagy egójú és erős autójú alakokat sorolom, akik ha összetalálkoznak egy hasonszőrűvel, oda-vissza előzgetik egymást, míg annyira elborul az agyuk, hogy már semmi sem számít, csak a másik legyőzése. Aztán ott vannak a csoportok, amelyek illegális versenyeket szerveznek. Közösségi médiában, zárt Facebook-csoportokban szerveződnek, gyorsan megbeszélnek egy-egy helyszínt és már megy is az illegális futam. Az ilyesmi már több szabályt is felrúg, hiszen a szélsőséges sebességtúllépés, egymás mellett száguldás mellett fittyet hány a versenyrendezés előírásaira, például az engedélykérésre és a mentőautó biztosítására. Ugyanakkor elképzelhető, hogy egy efféle verseny még mindig kevésbé veszélyezteti az arra tévedő kívülállót, mint egy magányos megszállott vagy kakaskodó idióta-páros, ha a maguk módján tisztességgel szervezik meg, például rádión, mobiltelefonon állítják le a viadalt, amíg civil (vagy rendőr) van a pályán.

Akár így, akár úgy, mint a közelmúlt szomorú eseményei mutatják, a közúti száguldozás elfogadhatatlan. Akinek adrenalinra van szüksége a boldogsághoz, felcsaphat például bázisugrónak, szárnyruhás repülőnek, gumiköteles szakadékugrónak, Himalája-mászónak, és ha nem jól jön ki a lépés, csak a saját bőrét vitte vásárra. A közutat kéretik kihagyni a pályák közül – ami viszont jámbor óhaj marad, hiszen az izgalom forrása éppen a közterület, mint helyszín, akárcsak például a hídkorláton sétálás vagy a szatírkodás esetében. Meg aztán mennyivel egyszerűbb is egy városi főúton odalépni a gázra, mint távoli hegyfalakhoz utazni. 

A rendőrség nagyjából tehetetlen. Nem lehet minden éjjel minden alkalmas főutat megszállni, hogy elkapjanak egy-egy 200-zal (vagy a fölött) repesztő kocsit. Nem érdemes beépülni illegális csoportokba, mert amint észreveszik a „téglát”, leáll a rendezvény, vagy áttelepül máshová. Nem lehet drónnal hideg borogatást küldeni kakasviadalok résztvevőinek homlokára.

Máshonnan közelítem meg az egészet. Tisztelt autóipar, mi a manónak kell 400, 600 vagy akárhány lóerős, 250, 300 vagy akárhány km/órás csúcssebességű kocsikat kifejleszteni, gyártani és árusítani? „Mert képesek vagyunk rá, és van rá igény”, hangzik a sztereotip válasz. Igen, felelem erre, de egymást szüli és erősíti a felelőtlen kínálgatás, a felelőtlen vásárlás és a felelőtlen autózás. Anno megegyeztek a német autógyártók, hogy nem versengenek egymással, a csúcskategóriájú sportkocsikat kivéve 250-ben szabják meg járműveik csúcssebességét. Szép gondolat, de már ez a tempó is lehet nagyon veszélyes, ha nem a minduntalan hivatkozott német autópálya erre alkalmas – helyi sebességlimit nélküli, pillanatnyilag forgalmatlan és száraz – szakaszán próbálgatják. A mai autótípusok egy nem elhanyagolható hányada maga a guruló életveszély, ha nem eléggé felelősségtudatos, lelkiismeretes ember ül a volánnál. Amíg nagyban megy az idiótaverseny az autógyártók között, nem csoda, ha ugyanezt tapasztaljuk az autósok között is.

Folytatva az irreális álmodozást, van egyéb ötletem is. A Szentendrei út és a Záhony utca kereszteződésébe Véda radarcsapdát telepíteni lehet ugyan, jó is lesz valamire, de a most tárgyalt probléma szempontjából mit sem ér: előtte majd nyomnak egy satuféket, utána pedig padlógázt. Hatásos egy-egy ügyesen elhelyezett alkalmi radar lehetne – különösen akkor, ha hoznának olyan törvényt, hogy bizonyos sebesség túllépése már önmagában bűntett, és legalábbis a bírósági tárgyalás ítélethirdetéséig lefoglalható a bűnelkövetés eszköze, az autó. Ennek lehetne visszatartó hatása. És persze mindenki hozzágondolhatja a maga megoldási javaslatát.