Kétszáz éve emberek vezetik a gépjárműveket – ki-ki saját intelligenciaszintje, képzettsége, lelkiismeretessége, pillanatnyi testi-lelki állapota szerint. E jellemzők széles tartományban szóródnak, és egyénen belül is változók – rengeteg a baleseti halál, a személysérülés és az anyagi kár. Ezért intenzíven fejlesztik a primer (balesetmegelőző) és a szekunder (baleset következményeit enyhítő) biztonságot.

A legújabb találmány az emberi hibákat kiküszöbölő, mesterséges intelligenciával önmagát vezető gépkocsi – számítógépe nem fárad vagy álmosodik el, figyelmét nem osztja meg semmi, mindig programozása szerint működik, sohasem menne bele őrült tempójú közúti versenyzésbe, mint a Szentendrei és Soroksári úton álló járműveket lebombázó felelőtlen halálosztók. Ugyanakkor hallunk hírt autonóm autó okozta balesetekről is, amelyek vélhetően a még nem eléggé tökéletesített mesterséges agy hibás működésére vezethetők vissza.

Most nem annak fejlesztéséről írok, hanem a témához kapcsolódó gondolataimról, Olvasóimat is tűnődésre biztatva. Kérdéseimre Jánky Szabolcs, az aiMotive projektvezetője válaszolt.

Az intelligencia fogalmába például a következők tartoznak: logika, megértés, tudatosság, tanulás, érzelmi tudás, kreativitás, problémamegoldás, információ felfogása, tudásként elraktározása, hogy alkalmazható legyen adaptív magatartásformákban. Tehát egy önvezető gépjármű elemzi kameráinak és radarjainak információit, és kormányzással, sebességváltoztatással, megállással reagál emberek (gyalogos, kerékpáros), állatok, egyéb járművek megjelenésére, közeledésére, útburkolati jelekre, jelzőtáblákra.

Benne van a logika, a megértés, a tudatosság, a tanulás, de vajon felhozható olyan szintre, hogy érzelmi tudást, kreativitást tulajdoníthassunk neki – és egyáltalán kívánatos lenne-e ez? Tíz-harminc év múlva elképzelhető a mesterséges kreatív gondolkodás, de még nagyon távol vagyunk tőle, és félnének is tőle az emberek. Talán nem sántít a hasonlat, hogy addig úgy vezet autót a számítógép, mint egy minden részletet észrevevő és villámgyorsan feldolgozó, de emberi érzések iránt teljesen közömbös autista.

Etológusok megállapították, hogy okosabb kutyák szellemi színvonala nagyjából kétéves kisgyerekekének felel meg. Vajon milyen állattal hasonlítható össze egy mai, vagy a belátható jövőben megjelenő önvezető gépkocsi intelligenciájának foka: gilisztáéval, hangyáéval, kutyáéval, illetve emberi léptéken, kisbabáéval, óvodáséval? Nem vethető össze közvetlenül. Bizonyos dolgokban, mint a közlekedés megértésében, hamarosan jobb lehet az embernél, de amúgy talán a gilisztáét éri el, azt is csak speciális környezetben.

Elképzelhető-e olyan fejlesztés, amely "életösztönt" ad a járműnek? Ahogy szánhúzó kutyák parancsra sem rohannának bele erdőtűzbe, vagy hátasló visszahőkölne szakadék előtt, lehetne, hogy egy önvezető kocsi akkor is elkerülje, fékezéssel, manőverrel a balesetet, ha éppen ki van kapcsolva az autonóm funkció, és a sofőr vezet? Nem, az ember nem szereti, ha felülbírálják. A fejlesztők minél egyszerűbben igyekszenek megfogalmazni a feladatokat, így, szigorúan azokon belül, nagyobb a tere a gépi kreativitásnak. Egyébként a vezetőtámogató rendszerek mindig működnek, míg aktívan ki nem kapcsolják, míg az önvezetés csak akkor működik, ha aktívan bekapcsolják.

Emberek tudnak ötletesen értelmezni közlekedési szabályokat, például jól belátható úton, autóval kerékpárost utolérve, ha nem jön szembe semmi, jócskán átlépik a kisforgalmú mellékút betorkollása miatt felfestett záróvonalat, hogy nagyobb legyen a kikerülés oldaltávolsága. De jure súlyos szabálysértés ez, de facto viszont biztonságos, célszerű, tehát intelligens megoldás, tapasztalatból tudom, hogy ez az általános. Mit választana ilyenkor egy autonóm kocsi? A programozásán múlik! Amerikában már próbálkoznak „minimális szabálysértésre” tervezni, a gép mérlegeli, hogy bonyolult helyzetben melyik szabály milyen fontosságú, és a minél nagyobb biztonságot választja.

Eddig általánosságban volt szó „autonóm autóról”. De vajon egyformák-e? Mekkorák lehetnek viselkedésük különbségei, attól függően, hogy Amerikában, Kínában, vagy éppenséggel Magyarországon alkották meg mesterséges intelligenciájukat? Ha konfliktushelyzetbe kerül két különböző eredetű jármű, az „okosabb enged”’ elve érvényesül? Itt „alkuhelyzet” áll fenn, a körforgalomba bejutni igyekvő autonóm kocsi bedugja az orrát, figyeli a többiek reagálását, és ha lehet, besurran.

Ha egyszer hozzá tartozik az intelligenciához a tanulás és a tanultak érvényesítésének képessége, ugyebár különféleképpen változhat meg ugyanazon futószalagon készült kocsik „agytartalma”, attól függően, hogy milyen és mennyi tapasztalatot szereztek a forgalomban? Rövid időre okozhat ez különbségeket, de „tapasztalataikat” rendszeresen jelentik a szoftverjüket kifejlesztő cégnek az autók, és a központi tudástárból mindegyik megkapja a frissítéseket, tehát egymást okosítják, azonos színvonalra kerülnek.

Mit várhatunk az autonóm járművek nagyobb arányú elterjedésétől? Elsőként a sablonos emberi hibák kizárását, amelyek a legtöbb balesetet okozzák. Ez nagy előrelépés, de csökkenthetik pozitív hatását szellemi szegény sofőrök, akik könnyelmű, veszélyes vezetési stílusuk kockázatainak mérséklését várják el kocsijuktól. És vajon lesznek-e agresszív pilóták, akik, megfigyelve, hogy a szabályokat betartva, kissé „mulyán” közlekednek az önvezető gépkocsik, erőszakosan vágnak eléjük, tudva, hogy nem kell személyes konfliktustól, netán büntetőfékezéstől tartaniuk? Végső soron nyilván az emberi intelligencián múlik a mesterséges intelligencia pozitív és negatív hatása. Majd meglátjuk…

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!