Audi A8: meddig mehet a mutató?

Kinek jó ez a visszásság? Nyilván az autóiparnak és az autókereskedelemnek, hiszen a száguldás lehetőségéhez nagyteljesítményű motor, hozzá illő fékrendszer, futómű és gumiabroncs szükségeltetik, ezek pedig mind drága dolgok, tehát nagyobb a vételár és a profit. A reklámban is jól mutat egy „Döntsd le a határokat” szerű ostobaság, amely felelőtlen emberekből előhozhatja, sőt elő is hozza a közúti huligánt. De miért nem szólalnak fel ellene az egyes országok kormányzatai, miközben – nagyon helyesen – veszélyesnek deklarálják, és eszerint szankcionálják is a gyorshajtást? Két okot tudok elképzelni: a tévesen értelmezett szabadságjogok tiszteletét és a bírságokból az államkasszába befolyó (egy-egy esetben 300 ezer forint körüli) összegeket.

Akárhogy is áll valójában a dolog, az egész ügy, úgy ahogy van, méltatlan, tisztességtelen és tűrhetetlen. Nem helyes kísértésnek kitenni embereket, és aránytalanul büntetni, ha engednek a csábításnak. Megoldási javaslatként felvetettem, hogy a teherautók mintájára (amelyekben régóta kötelező), személyautókba lehessen rendelni gyári, szoftveres sebességhatárolót, például 140-re belőve – az ilyen kocsinak lágyabb, komfortosabb lehetne a rugózása, és akár mérsékeltebb a biztosítási díja, miközben megmaradna az erős motor, élénk gyorsításokra és biztonságos előzésekre.  

Porsche: 300-at ostromolja

Most nagy örömmel üdvözlöm a hírt, miszerint az Európai Bizottság irányelve értelmében 2022-től minden új autóba kötelező lesz beépíteni egy olyan rendszert, amely az aktuális helyi sebességkorlátozás túllépésekor jelzőhanggal figyelmeztet, sőt akár nem engedi tovább növelni a tempót, hiába nyomja a gázt a pilóta. Ez sokkal jobb az én korábbi ötletemnél, mert mindenütt működik, amire az időközben elterjedt GPS-alapú helymeghatározás ad lehetőséget.

Igen, a jelenleg eladott kocsik nagyon nagy százalékában van beépített navigátor, amely a térképes képernyő sarkában megjelenő piktogrammal jelzi a limit túllépését, a sofőrre bízva, hogy figyelembe veszi-e, vagy sem. Akinek meg nincs fedélzeti készüléke, az okostelefonját használhatja ugyanerre. Mibe is kerülne gyárilag ellátni minden egyes új autót ezzel a funkcióval, mikor egy néhány tízezer forintos telefon is alkalmas rá? A jármű vételárához képest szinte semmibe. A műszaki és a szoftveres háttér rendelkezésre áll. Egyszerűbb járgányokba képernyő nélkül is alkalmazható, elegendő lenne egy kis felület a központi műszeregységben. Szóval közel nulla ráfordítással lehetne kiküszöbölni a gyorshajtást, a belőle adódó balesetekkel és bírságolásokkal együtt.

Mindjárt közre is adok egy továbbfejlesztési lehetőséget, ha netán nem gondoltak volna rá. Bizonyos navigációs eszközök figyelik a forgalom áramlását, hogy nagyobb lelassulások vagy dugók elkerülésére alternatív útvonalat dolgozhassanak ki. Ezáltal a központi rendszer, amellyel állandó online-kapcsolatban van az autó, „tudja”, ha például egy autópályán mindenki, folyamatosan 80-90-nel megy, 130 helyett. Vajon miért? Talán felhőszakadás vagy sűrű hóesés miatt. Egy igazán intelligens „közüzemi sebességkorlátozó” ilyenkor még lejjebb vehetné a beavatkozási küszöböt, hiszen nemcsak az abszolút gyorshajtás (a limit túllépése) veszélyes, hanem a relatív gyorshajtás, az útviszonyoknak nem megfelelő sebességválasztás is.

Nyilvánvalóan meg kell támogatni a berendezést kifinomult biztonsági funkciókkal. A régóta ismert elektronikus sebességhatárolók például úgy működnek, hogy nem engedik a beállított tempót túllépni, de ezt egy hirtelen padlógázzal időlegesen feloldhatja a vezető, ha ezáltal menekülhet egy adott forgalmi szituációból, mondjuk, egy hosszúra nyúló előzésből.

A hely-alapú sebességkorlátozás bevezetése alapvető változásokat hozhat autógyártók kínálatában, autóvásárlási szokásainkban és autóvezetési stílusunkban. Kevesebb lehet a bődületes teljesítményű és sebességpotenciálú, extrém pazarló és környezetkárosító kocsi, vagy ha mégis vesznek ilyeneket, kénytelenek lesznek moderáltan vezetni, csekélyebb fogyasztással.

Hadd említsem meg személyes tapasztalatomat az Egyesült Államok közlekedéséről. Azért éreztem ott mindig biztonságban magam, mert a gyakori radarozások és szigorú bírságolás miatt mindenki ugyanolyan sebességgel megy – személyautó, dupla pótkocsis óriási kamion és motorkerékpár. Kevés az előzés, nincs „levillogás” a belső sávból, mert ha hat sáv vezet egy irányban, akkor is mindegyikben ugyanolyan a járművek áramlása. Persze sokan éreznénk túlzásnak, ha mifelénk is csak kamiontempóban ballaghatnánk a kocsinkkal, de ha nem is esünk át a ló túlsó oldalára, akkor is jó lehetne úgy lemenni a Balatonra, hogy senki sem süvíthetne 190-nel a belső sávban, mert mellényzsebből kifizeti a bírságot, és magasról tesz az előéleti pontokra.

Aki rendszeresen olvassa a Gondolatjel rovatot, többször érzékelhette elégedetlenségemet a politika autóipari beavatkozásaival, például az elektromos autózásra átállás túlságosan gyors, forszírozott, tudományosan és műszakilag nem kellően megalapozott módja miatt. A minden autóba kötelezően beépített, manipulálhatatlan, helyspecifikus sebességkorlátozót viszont óriási elgondolásnak tartom, emberéleteket menthet meg, baleseti károkat és bírságokat kerülhetünk el vele, és jelentősen csökkentheti a belsőégésű motoros kocsik környezetszennyezését, illetve növelheti a villanyautók hatótávját.