Képzeljük el a következő helyzetet: hat- vagy nyolcüléses minibusz robog az autópályán. Történik egy tömegbaleset, sok jármű szalad egymásba, mindegyik megsérül többé-kevésbé. A mienk „felkenődik” a jobb oldalával a szalagkorlátra. Utasainak szerencsére nem történt komolyabb bajuk, mert mindannyian bekötötték magukat, viszont sürgősen szeretnének kijutni a szabadba, mert az előttük álló jármű már ég, és várható a lángok gyors tovaterjedése. Csak az a baj, hogy csapdába estek! Egyedül a vezető ajtaja nyitható, mert a járművön nincs baloldali tolóajtó. A sofőr egy pillanat alatt kiugrik, a jobb egyes ülésről sem kell olyan nagy bravúr, de a második és a harmadik sorból csak kígyóemberek mászhatnak előre, vagy maradna az ablaktörés – de nincs ablaktörő kalapács, és egyébként is kicsi a nyílás. A következményeket könnyű elképzelni...

Másféle bajos helyzetek is előfordulhatnak. Jobb oldalára borulva áll meg a minibuszunk. Jobbról jött belénk egy másik autó, összeroncsolva és nyithatatlanná téve az ajtókat. Mivel oldalütközés ellen nem, vagy minimálisan véd a biztonsági öv, sérültek lehetnek az utasok között, akiket a vezetőajtó vagy a hátfalajtó felé az üléstámlákon kéne átpasszírozni. Egyik esetben sem lesz őszinte az érintettek mosolya...

A veronai busztragédia és a Németországban nemrég sok halálos áldozattal járó autóbusztűz után senki sem tagadhatja, hogy valós problémáról van szó. Mégis azt tapasztaljuk, hogy míg épületek menekülőútjait részletes szabályok írják elő, gondoskodva a gyors kiürítésről, a minibuszok felett valahogy elsiklott a figyelem. Valamiért adottnak veszik, hogy az utasok őrangyala nem enged olyan balesetet történni, amelyben egérfogóvá válik a jármű.

Ha nem is gondolunk mindjárt a legrosszabbra, akkor is előnyösebb, ha mindkét oldalon van tolóajtó. Ezt megengedő parkolóhelyen gyorsabb, kényelmesebb a ki- és beszállás egyszerre kétfelől. Egyirányú utcában a baloldali járda mellett álló járművet a járda, és nem az úttest felől lehet elérni, ez szintén biztonsági tényező.

Ezek megfontolása után valószínűleg lesznek akik egyetértenek velem abban, hogy csak kétoldali tolóajtóval ellátott minibuszra adnék rendszámot. Mivel azonban nincs hatásköröm ilyesmire, marad a kérdés továbbgondolása, amire mindenkit buzdítok.

Járművásárlást fontolgatva, miután kialakult már, hogy melyik típusváltozatot szeretnénk megvenni, kezdjük a márka honlapján a konfigurátorral. Kiválasztjuk a tengelytávot, a motort, a színt és a többit, majd alaposan átböngésszük az alapfelszereltséget: szerepel-e benne vezetőoldali tolóajtó? Ritka kivétel a modellek százait felsorakoztató hazai kínálatban, amelyikhez hozzá tartozik. A többségből kispórolták. Régebben csak az európaiakra volt jellemző ez a szűkkeblűség, a távol-keleti márkák magától értetődően adták a kétoldali tolóajtót, mert nem szerettek sokféle verzióval szórakozni, az ilyen jármű bal- és jobboldali közlekedésű országba egyaránt megfelel. Mára ők is eljutottak a gyártásszervezés azon magas fokára, hogy eltérőt szállíthassanak a különböző piacokra, így náluk is megjelent az aszimmetrikus ajtóelrendezés.

Ilyen esetben rá kell menni az extralistára, és berakni a pipát a vezetőoldali vagy baloldali tolóajtó melletti kis négyzetbe. Mindjárt meg is figyelhetjük, mennyibe kerül óvintézkedésünk. Többnyire nem sokba, megússzuk néhány értéktelen dekorációs elem felárából: általában valamivel százezer forint fölötti összegről van szó, de találni egyharmad milliónyit is – ez azért már nem tűnik sem elegánsnak, sem fájdalommentesnek, különösen a biztonsági megfontolások fényében. Persze maga az illető jármű sem kimondottan olcsó, és akinek telik rá, nem biztos, hogy épp ettől a költségtől megy csődbe.

Tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, még kevésbé ér el szemléletváltást az autógyártóknál egy kis országban, fura nyelven megjelent cikk. A hazai járműimportőröket viszont szeretném rávenni, hogy hívják fel jobban a figyelmet erre a szempontra, ajánlják nyomatékosabban az ügyfeleiknek a kétoldali tolóajtós modellváltozatokat (amelyeken a felár miatt egyébként nagyobb nyereség is képződik), ne csak a küllemi extráknál szerepeltessék, hanem a biztonsági felszerelések között is, és ha próbaútra adnak járművet vevőjelöltnek, csakis ilyet adjanak, külön felhíva a figyelmet komfortelőnyeire is.

A költségeket mérlegelő autóvásárló pedig tűnődjön el egy percig, hogy csicsásabb felnire vagy az utasai biztonságára szánná azt a pénzt – hiszen adott esetben az sem mindegy, hogy anyagi kárral végződő balesetet okozott, vagy olyat, amelyben a gyors menekülés, illetve mentés lehetetlensége okozott tragédiát, úgyhogy már sokkal súlyosabb következményekért kell felelősséget vállalni. Amúgy pedig azt kívánom mindenkinek, hogy soha ne kelljen kipróbálni a különbséget karambol után, hanem merüljön ki a baloldali tolóajtó előnye a kényelmes be- és kiszállásban, illetve kánikula esetén a gyors átszellőzésben. Az sem utolsó szempont!