Kevés típus van a márka történetében, amelyik annyira szerethető és sokoldalú lenne, mint a Peugeot 203. Az 1948 és 1960 között gyártott modell az újjáépülő Franciaország népautója volt: biztonságos, tágas, elegáns, és a maga korában kifejezetten modern. Közel 700 ezer példányt adtak el belőle, és a veterános körök szóbeszéde szerint a legtöbb még évtizedekkel később is vidáman robogott az utakon. A 203-as egyszerre volt a háború utáni újrakezdés jelképe és a Peugeot mérnöki színvonalának bizonyítéka.

A Maison Aguttes Franciaország egyik legnagyobb független aukciósháza lett. Specialitásuk az autóipari ritkaságok: olyan különleges járműveket bocsátanak árverésre, amelyek egyedi történelmük okán legendásak. Az Aguttes aukcióin mindig akad valami különleges csavar – egy ritka modell, egy elfeledett versenyautó vagy épp egy sztori, amitől minden gyűjtő szíve hevesebben dobog. A négy különleges Peugeot 203-as tehát éppen méltó volt a figyelemre.

A négy közül a legfeltűnőbb talán a kék Barquette, amely eredetileg 203 kabrióként jelent meg, majd Paul Barbier autóversenyző kérésére teljesen új formát kapott. A karosszériát a tehetséges Roger Tunesi tervezte, a stílusát pedig a Bugattik és a DB sportautók inspirálták. A karosszéria alumíniumból készült, és mindössze 45 kilogrammot nyomott – amennyivel könnyebb lett, annyival dinamikusabb is. A kis kék csoda nemcsak a francia hegyekben, hanem a legendás Mille Miglia futamon is bizonyított 1957-ben. A versenysportos múlt, a hiánytalan dokumentáció és a hibátlan állapot miatt az Aguttes szakértői 90 és 120 ezer euró közé becsülték az értékét.

A második tétel az 1954-es Peugeot 203 Calès, amelyet az avatatlan megfigyelők első pillantásra Ferrarinak vagy Maseratinak néznek. Jacques Calès pilóta és szerelő építette, Henri Rignault karosszériatervező pedig olasz ihletésű formát rajzolt neki. A vörös fényezést egykor fekete csík hangsúlyozta – ez mára eltűnt, de a szenvedélyes hangulat megmaradt. A könnyű autócska motorja 1460 köbcentiméteres, négyhengeres, dupla Solex karburátorral, Darl’Mat kipufogórendszerrel, amelynek hangzására a szakértők csak annyit mondtak: „zenei élmény”. Az árverés előtt 70 és 90 ezer euróra taksálták az értékét – nem is rossz, ha figyelembe vesszük, hogy ez a Peugeot a hatvanas évek olasz sportautóinak hangulatát idézi meg.

A harmadik különlegesség a Peugeot 203 Martin kupé, amely 1953-ban keletkezezett, és csupán egyetlen példány maradt belőle a világon. Alkotója, a pilóta és mérnök Eugène Martin saját műhelyében dolgozott rajta, sőt, a projektet később a híres Salmson 2300 S megalkotásának főpróbájaként tartják számon. Martin alaposan átdolgozta az alapokat: leültette a karosszériát, sportfutóművet szerelt alá, és a motort három karburátorral látta el – a harmadikat kissé eltolva építette be, hogy elférjen. Az elegáns fehér kupé egyszerre sugároz francia kifinomultságot és sportos szellemű mérnöki kreativitást.

A negyedik autó a legendás Émile Darl’Mat műhelyéből származik. A párizsi mester a háború után átdolgozta a széria 203-ast: hét centivel alacsonyabban húzta meg a tetővonalat, nem kevesebb, mint 14 centivel lejjebb ültette a karosszériát, és új, kecses vonalú csomagtartófedelet rajzolt. Mindezt megkoronázta egy amerikai stílusú hűtőráccsal és a részben burkolt hátsó kerekekkel. A motorháztető alatt Nardi ikerkarburátoros, 1.5 literes blokk dolgozik 90 lóerővel – azaz több mint kétszer annyival, mint az eredeti modellé. Belül vörös bőr, ritka „Taupin” műszerfal, valamint az az érzés, hogy ez nem is egy régi 203-as, hanem egy, a korát jócskán megelőző luxus sportlimuzin. Az árverési becslés 60 és 80 ezer euró közé tette az értékét.

Maga a klasszikusautó-árverés önmagában egyfajta színház. A főszereplők a kalapács alá kerülő autók, a mellékszereplők pedig a licitálók, akik közül sokan nemcsak gyűjtők, hanem szenvedélyes történetvadászok is. Egy Aguttes-aukción minden mozdulatnak jelentősége van: a pillantás, a fejbiccentés, a telefonnal tett apró kézmozdulat mind-mind üzenet a licitmesterek felé. A komoly vevők gyakran stratégiát építenek: néha szándékosan visszafogják a licitet, hogy elbizonytalanítsák a riválisokat, máskor váratlanul emelnek nagyot, hogy mindenki más feladja a reményt.

Az eladók oldalán pedig precíz előkészítés zajlik: a hitelesítés, a dokumentáció, a restaurálási jegyzőkönyv, az eredetiségigazolás – minden papírnak rendben kell lennie, hiszen egyetlen hitelesített aláírás akár euro-tízezreket is érhet.

Amikor a kalapács lecsap, a teremben néma csend támad. Majd jön a taps, a sóhaj vagy épp a halk megkönnyebbülés. A nézőknek mindez izgalmas dráma, a részvevőknek viszont gyakran évtizedek gyűjtőmunkájának katarzisa.

A Peugeot 203 nemcsak az autógyártás egyik legfontosabb mérföldköve, hanem inspiráció is volt azoknak a mesterembereknek, akik mertek nagyot álmodni. Darl’Mat, Martin, Calès és Barbier mind-mind a Peugeot szellemiségét vitték tovább: a megbízhatóság, a műszaki igényesség és egy csipetnyi bohém kreativitás képében. Az Aguttes árverése újra megmutatta, hogy a Peugeot múltja nem poros vitrinbe való, hanem mozgásban lévő, folyamatosan alakuló szenvedélyt jelent. Ezek az autók nem csupán múzeumi darabok, hanem négy különleges fejezete annak a történetnek, amelyet a Peugeot modern modelljei írnak tovább.

Nálunk is sok a veteránautó rajongó, valószínűleg szívesen részt vettek volna ezen az árverésen, talán hazánkba került volna egy példány.