Egy készülő felmérés kapcsán játszottam el a gondolattal, hogy mi, mindennapi sofőrök vajon hány kisebb-nagyobb szabályt szegünk meg, akár naponta. A szabálytalan vezetésben nem csak az játszik szerepet, hogy a jogosítvány megszerzése után gyakorlatilag soha többet nem kell számot adnunk a tudásunkról, hanem az is, hogy a meglévő szabályokat mi magunk bíráljuk felül sofőrként.

Tegyük a szívünkre a kezünket!

Mindennapi autóvezetés közben a rutinunkban bízva, vagy megszokásból akarva-akaratlanul követünk egy szabálytalanságokat. Ez nem reprezentatív felmérés eredménye, pusztán a saját becslésem, hogy ha egy random sofőr egy napját visszanéznénk, biztosan találnánk benne olyan momentumot, amikor nem tartotta be a szabályokat, ergo, ha a napi vezetés egy forgalmi vizsga lenne, akkor megbukna.

Nem akarok álszent lenni. Gépjármű közlekedési szakértő ide, vagy oda, magamon is észreveszem, hogy „hoppá, annál a zebránál már állt egy gyalogos”, vagy „jaj, ez a lámpa sárgás-pirosas volt már…” és a példákat estig tudnám sorolni.

Ezek persze általában olyan események, amelyek egyáltalán nem szándékos szabályszegések, azokat tudatosan és nagy odafigyeléssel kerülöm, már csak azért is mert tisztában vagyok vele, hogy a legkisebb szabálytalanságból is keletkezhet nagyon nagy baj.

És tegyük a szívünkre a kezünket: ugye, hogy minden áldott napra jut valami, amit nem megfelelően csináltunk az utakon?

Van, amikor tudjuk, hogy nem leszünk szabályosak

A szabálysértéseknek van egy olyan csoportja, amikor helyesen mérjük fel a közlekedési szituációt, mégis úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk szabályt. Ennek tipikus esete például a kötelező haladási irány figyelmen kívül hagyása, vagy a behajtani tilos tábla ellenére valami áthajtás, mondván, csak 10 métert fogok menni, ne kerüljünk már egy háztömbnyit.

Ilyenkor – ahogy a jog mondja – bár tisztában vagyunk a lehetséges következményekkel, könnyelműen bízunk azok elmaradásában. Ez, kérem, a gondatlanság.

Biztosan kint felejtették a táblát…

Aztán ott vannak azok az önfelmentő technikák, amelyekkel megmagyarázzuk magunknak és ha kell másoknak is, hogy miért hágtuk át a szabályokat. Ebben az esetben is ismerjük a helyes teendőt, mégis gyorsabban megyünk a kelleténél, vagy leparkolunk ott, ahol nem szabad.

Minden ilyen tettre akad magyarázat, például biztosan csak kint felejtették a 30-as táblát az építkezés után, vagy miért tilos itt előzni, amikor az útszakasz tökéletesen belátható és így tovább.

De egy megállóban várakozó busz kikerülése sem tűnik égbekiáltó szabálysértésnek, csak az a fránya záróvonal ne lenne ott. Azt mondjuk: elhagytam a gyalogátkelőt, szemből nem jön senki, nem fogok itt ácsorogni a busz mögött, senkit sem zavarok ezzel a manőverrel hát hajrá.

Sajátosan mérlegeljük a szabályokat

Máshonnan közelítve az előző pontot, olyan nézőpont is létezik, amikor a sofőr közlekedésszervezői tehetségét csillogtatja és a meglévő szabályokkal nem ért egyet. Egyetlen indokot sem talál a sebességkorlátozásra, vagy az előzési tilalomra.

Azt is sokszor hallani: ezek a szabályok 50 évesek, a mai technika már meghaladta ezeket. Az én autómon szuper fékek és gumik vannak, az én reakcióidőm sokkal jobb, mint az átlag, ezért én megengedem magamnak, hogy gyorsabban menjek a megengedettnél.

Próbálj meg egy egész napig minden szabályt betartani!

Ha az egész napos vezetésünket egy vizsgabiztos, vagy – kimondani is szörnyű – egy rendőr végignézni, vajon átengedne a vizsgán? Vajon hány büntetőpontot és pénzbüntetést szednénk össze, ha minden manőverünket árgus szemekkel figyelné valaki?

De azért érdemes ezt kicsit átültetni a gyakorlatba és tudatosan megpróbálni a legkisebb szabályszegést is elkerülni. Persze ehhez az kell, hogy tudjunk nem törődni azzal, hogy 50 km/h sebesség mellett szentségelnek a mögöttünk jövők, képesnek kell lenni legyőzni a sietség kényszerét és a zebra előtt addig lassítani, amíg tökéletesen meg nem győződünk róla, hogy nem kell gyalogosra számítani. Ugyanez igaz a stop tábláknál. Nullára kell lassítani, meg kell állni. Nagyon időt nyerünk, mert a megállásig nem is kell néznünk, hogy jön-e valami, ráérünk majd utána. Ellenkező esetben ugyanis – ha nem jön semmi -elcsábulhatunk a megállás nélküli áthajtásra.

Ha az írásom nyomán, csak egy baleset elkerülhető, akkor már nem gépeltem hiába.

További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát!