közlekdésbiztonság

Ha mai utad forgalmi vizsga lett volna, átmentél volna?

2022.09.16.

Mennyire vagyunk szabálykövetőek az utakon?

Egy készülő felmérés kapcsán játszottam el a gondolattal, hogy mi, mindennapi sofőrök vajon hány kisebb-nagyobb szabályt szegünk meg, akár naponta. A szabálytalan vezetésben nem csak az játszik szerepet, hogy a jogosítvány megszerzése után gyakorlatilag soha többet nem kell számot adnunk a tudásunkról, hanem az is, hogy a meglévő szabályokat mi magunk bíráljuk felül sofőrként.

Tegyük a szívünkre a kezünket!

Mindennapi autóvezetés közben a rutinunkban bízva, vagy megszokásból akarva-akaratlanul követünk egy szabálytalanságokat. Ez nem reprezentatív felmérés eredménye, pusztán a saját becslésem, hogy ha egy random sofőr egy napját visszanéznénk, biztosan találnánk benne olyan momentumot, amikor nem tartotta be a szabályokat, ergo, ha a napi vezetés egy forgalmi vizsga lenne, akkor megbukna.

Nem akarok álszent lenni. Gépjármű közlekedési szakértő ide, vagy oda, magamon is észreveszem, hogy „hoppá, annál a zebránál már állt egy gyalogos”, vagy „jaj, ez a lámpa sárgás-pirosas volt már…” és a példákat estig tudnám sorolni.

Ezek persze általában olyan események, amelyek egyáltalán nem szándékos szabályszegések, azokat tudatosan és nagy odafigyeléssel kerülöm, már csak azért is mert tisztában vagyok vele, hogy a legkisebb szabálytalanságból is keletkezhet nagyon nagy baj.

És tegyük a szívünkre a kezünket: ugye, hogy minden áldott napra jut valami, amit nem megfelelően csináltunk az utakon?

Van, amikor tudjuk, hogy nem leszünk szabályosak

A szabálysértéseknek van egy olyan csoportja, amikor helyesen mérjük fel a közlekedési szituációt, mégis úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk szabályt. Ennek tipikus esete például a kötelező haladási irány figyelmen kívül hagyása, vagy a behajtani tilos tábla ellenére valami áthajtás, mondván, csak 10 métert fogok menni, ne kerüljünk már egy háztömbnyit.

Ilyenkor – ahogy a jog mondja – bár tisztában vagyunk a lehetséges következményekkel, könnyelműen bízunk azok elmaradásában. Ez, kérem, a gondatlanság.

Biztosan kint felejtették a táblát…

Aztán ott vannak azok az önfelmentő technikák, amelyekkel megmagyarázzuk magunknak és ha kell másoknak is, hogy miért hágtuk át a szabályokat. Ebben az esetben is ismerjük a helyes teendőt, mégis gyorsabban megyünk a kelleténél, vagy leparkolunk ott, ahol nem szabad.

Minden ilyen tettre akad magyarázat, például biztosan csak kint felejtették a 30-as táblát az építkezés után, vagy miért tilos itt előzni, amikor az útszakasz tökéletesen belátható és így tovább.

De egy megállóban várakozó busz kikerülése sem tűnik égbekiáltó szabálysértésnek, csak az a fránya záróvonal ne lenne ott. Azt mondjuk: elhagytam a gyalogátkelőt, szemből nem jön senki, nem fogok itt ácsorogni a busz mögött, senkit sem zavarok ezzel a manőverrel hát hajrá.

Sajátosan mérlegeljük a szabályokat

Máshonnan közelítve az előző pontot, olyan nézőpont is létezik, amikor a sofőr közlekedésszervezői tehetségét csillogtatja és a meglévő szabályokkal nem ért egyet. Egyetlen indokot sem talál a sebességkorlátozásra, vagy az előzési tilalomra.

Azt is sokszor hallani: ezek a szabályok 50 évesek, a mai technika már meghaladta ezeket. Az én autómon szuper fékek és gumik vannak, az én reakcióidőm sokkal jobb, mint az átlag, ezért én megengedem magamnak, hogy gyorsabban menjek a megengedettnél.

Próbálj meg egy egész napig minden szabályt betartani!

Ha az egész napos vezetésünket egy vizsgabiztos, vagy – kimondani is szörnyű – egy rendőr végignézni, vajon átengedne a vizsgán? Vajon hány büntetőpontot és pénzbüntetést szednénk össze, ha minden manőverünket árgus szemekkel figyelné valaki?

De azért érdemes ezt kicsit átültetni a gyakorlatba és tudatosan megpróbálni a legkisebb szabályszegést is elkerülni. Persze ehhez az kell, hogy tudjunk nem törődni azzal, hogy 50 km/h sebesség mellett szentségelnek a mögöttünk jövők, képesnek kell lenni legyőzni a sietség kényszerét és a zebra előtt addig lassítani, amíg tökéletesen meg nem győződünk róla, hogy nem kell gyalogosra számítani. Ugyanez igaz a stop tábláknál. Nullára kell lassítani, meg kell állni. Nagyon időt nyerünk, mert a megállásig nem is kell néznünk, hogy jön-e valami, ráérünk majd utána. Ellenkező esetben ugyanis – ha nem jön semmi -elcsábulhatunk a megállás nélküli áthajtásra.

Ha az írásom nyomán, csak egy baleset elkerülhető, akkor már nem gépeltem hiába.

További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát!

 

Az oldal fő támogatója

 

2024.07.15
Háborús anyaghiány és kreatív közlekedési álmok megtestesítője, mégsem terjedt el. ..
2024.07.15
A Formula 1 Magyar Nagydíjat július 19-21. között rendezik, melyet idén is hatalmas érdeklődés övez....
2024.07.15
Francia-kínai koprodukcióban, a Renault és Geely partneréségének köszönhetően újra életre kelt....
2024.07.15
Az első fél évben 0,3 százalékkal kevesebb motorbenzin és 1,2 százalékkal kevesebb gázolaj fogyott....
2024.07.15
Egyikük André Citroën, a merészen új utakat járó márkaalapító, a másikuk egy új korszakot megnyitó....
2024.07.15
A Hosszútávú-világbajnokság idei ötödik futamán, Interlagosban akár a kettős győzelem is....
2024.07.15
Továbbra is piaci átlag felett dübörög az AutoWallis Kiskereskedelmi Üzletágának teljesítménye,....
2024.07.15
Vádat emelt az ügyészség egy férfi és három társa ellen, akik a vádhatóság szerint valótlan....
2024.07.15
Már takarékos, de még nem szénnéfolytott motorok, hot hatchek, és megfizethető, változatos....
2024.07.15
Tavalyi eredményéhez képest 12 helyet javítva, ismét a top 400-ban szerepel a győri Széchenyi....