Nem vagyok ideges, fő a nyugalom. Ismeritek ezt a mondókát? Valahonnan ismerős, lehet hogy egy dalocska volt valamikor régen. Nekem oly mindegy, arra megfelel, hogy mondogassam, dudorásszam, amikor beülök az autóba és megpróbálok eljutni valahová ebben a k@va városban. Akkor sem vagyok hajlandó idegeskedni, ha akkora tahó jön velem szembe, mint te, igen te, abban a f@s-zöld furgonban. Azért, mert van valami a két lábad között, azt hiszed, hogy a két kereked közé foghatod a szaggatott vonalat?

Nem vagyok ideges, fő a nyugalom. Hoppácska, testvér, mintha nekem lenne zöld, neked akkor akárhonnan is nézzük, piros! Nem lehet neked is meg nekem is egyszerre. Volt egy olasz haverom, az mindig azt mondogatta, ha zöld a lámpa, akkor megyek, ha sárga, akkor még gyorsabban megyek, ha piros, akkor előbb kicsit körülnézek. Hát te most nem nagyon néztél körül, haver.

Nem vagyok ideges, fő a nyugalom. Baj az, ha az ember öt perccel később ér oda valahova? Öt perccel kevesebbet aszalod a segged a kávézóban, na mi van akkor? Persze most kivételesen nekem is sietnem kellene, előbb oda kéne érnem, mint a Nagyfőnöknek. Valamiért kicsit duzzog, ha nem vagyok ott, és nem állok egyszemélyes sorfalat a bevonulásához. Ilyenkor kicsit nehezebben viselem, hogy ha a pofátlanja úgy tolja be az orrát elém, hogy nem is indexel.

- A tiedét!

Nem vagyok ideges, a jók@vaéletbe, akkor sem vagyok ideges, ha a falra mászol a lepratelep merciddel, kisöreg. Az indexről jut eszembe, az olasz haverom mesélte, hogy amikor vett egy kocsit, azt mondta a kereskedőnek, azt a villogó biszbaszt villámgyorsan szereltesse le, mert idegesíti. Na az volt az index. Lassan Pesten se kell indexet szerelni a kocsikra, mert senki sem használja. Csak az olasz úgy akar eljutni gyorsan valahová, hogy lesz@rja a KRESZ-t, de együttműködik a többivel. Mi is fütyülünk a KRESZ-re, de ráadásul még ott rakunk keresztbe egymásnak, ahol tudunk. Ha nekünk van igazunk – papírforma szerint –, akkor azért. Ha a másiknak lenne, akkor meg csakazértis. Csoda, hogy áll a város?

Nem vagyok ideges, fő a nyugalom. Záróvonal volt, öcsi! Nem láttad? Vagy ennyire sűrűn pislogsz? Welcome! Érezd jól magad nálunk, a Belső Sávban. Ugye mennyivel jobb itt? Remek a kilátás. Még a levegő is más. De ha már itt vagy, kicsit szedhetnéd a lábad. Persze te nem látod, amit én, mögöttünk az a páncélozott harckocsi kicsit türelmetlennek látszik. Lehet hogy csak vicsorog a fószer, de időnként mintha ráharapna a volánra. Harapásnyomok a kormánykeréken, karmolások a szélvédőn... Én a helyedben letenném azt a telefont, és kiegyenesíteném a kocsit, mert ha sokat szöszölsz, hát...

Nem, most már tényleg nem vagyok ideges. Tökmindegy. A Nagyfőnök szólt, hogy ha nem vagyok ott, akkor már ne is menjek. Nem kell. Nem kellek. Neki. Sem. Ó, azt a rézfán fütyülő rézangyalát! Hát nem mondtam, hogy imádni való ez a város?

Jámbor Gyula