Hogy néz ki?

Már az ötajtós sem kicsi a maga 4897 milliméter hosszával, 1863 milliméter szélességével és 1455 milliméter magasságával, de a kombi egyenesen óriási: hossza 4986 milliméter, tengelytávja 2,83 méter. Csomagtartója alaphelyzetben 560 literes, az üléseket hajtogatva (40:20:40 arányban) 1665 liternyi üreggel gazdálkodhatunk. Az ötajtósnak nem kell szégyenkeznie, csomagtere 490 literes, az ötödik ajtó hatalmas, a hátsó ülések szintén 40:20:40 arányú osztásúak, lehajtott ülésekkel a maximális térfogata 1450 liter. A raktérből gombnyomásra is dönthetők az ülések.

Utastere az Astrából lehet ismerős, annak egy kissé feljavított, prémium és nagyobb változata. A középkonzol jól áttekinthető, a rengeteg gomb szerepe kis utánajárással megtanulható, az anatómusok megtervezett AGR-ülések kiválóan tartanak, fűthetők és egyes autókban hűthetők és masszíroznak is. Az innovációs skálán elfoglalt helyét jelzi, hogy a háromból három autóban színes vetített kijelző segíti a tájékozódást. Mutatja a beállított sebességet, a sebességkorlátozó táblákat, a navigációs adatokat és az aktuális rádióállomást, vagy zeneszámot a lejátszási listában.

Mindegyik változatban kényelmesen ülünk, a kombiban nagyobb a fejtér hátul, mint az ötajtósban, a puttonyos tesztautóban a hátsó két ülés ugyancsak fűthető. 

Az Insignia mindig élen járt az intelligens világításban, ezúttal oldalanként 16 diódával világító feláras IntelliLux LED-es fényszórókkal varázsolta fényessé az éjszakai utazást. Automata állásban vakításmentesen, távfénnyel világítják meg az utat, a szemből jövő, vagy előttünk haladó autókat zavaró fénynyalábokat az elektronika kitakarja. 

A modern technológiák is bekerültek a lemezek alá, van táblafelismerő, távolságtartó tempomat, sávtartó asszisztens, vészfékrendszer, 360 fokos kamera, automatikus parkolórendszer, fáradtságjelző, gyalogosfelismerő. Az OnStar rendszer a háttérben óv minket és utasainkat: 0-24 órás élő ügyfél- és segélyszolgálatot ad. Fedélzeti rendszere, analóg és digitális elemekből építkező műszerfala jóval áttekinthetőbb az elődje középkonzoli gombtengerénél, ám az, hogy a klímának nincs önálló vezérlő menüje, rontja az ergonómiát és zavarja például a külföldi tájékozódást, amikor erősen a navigációs képernyőre vagyunk szorulva, a hőmérséklet pedig csakis az érintőképernyőn állítható.

A parkolásban nagy segítséget jelentenek a radarok és a kamera, nagy az autó, nem könnyű vele szűk utcákban manőverezni.

Hogy megy?

A benzines 1,5 literes motor a szentgotthárdiak nagy reménysége. A 165 lóerős verzió forgatónyomatéka 250 Nm, ami már kétezres percenkénti fordulattól a rendelkezésünkre áll. Álló helyzetből 100 kilométer/órás sebességre ezzel a motorral 8,9 másodperc alatt gyorsul fel az Opel Insignia. A 110 lovas (81 kilowattos) dízel meglepően jól mozgatja az elődjéhez képest rendesen könnyített kocsit, az összehasonlítás fenegyereke természetesen a 170 lovas összkerekes kombi 400 newtonméteres csúcsnyomatékával. A szintén szentgotthárdi 1,6 literes dízelmotor legnagyobb nyomatéka 320 Nm, csendes, kulturált járású és igen csekély a fogyasztása. Mindhárom autóban pontos hatfokozatú kézi váltóval kapcsolhattuk a sebességet, hosszú úton jár, kinőtte gyerekbetegségeit, megbízhatóan működik, csak a stop-starttal akad néha össze.

Milyen vezetni?

Az Insignia kormányzása elfogadható, az összkerekes változatban (adaptív futóművel) egyenesen élvezetes az autózás, de az elöl kaparókkal sem szomorkodunk, a visszajelzés jó.

A felfüggesztések (elöl MacPherson, hátül összetett spirálrugós karrendszer) jó rugózási kényelemmel, csendesen dolgoznak, a nagy kerekekkel azonban rossz úton nem leányálom az utazás. A nem adaptív futóművel szerelt kisebb motorral rendelkező változatokat puhábbra hangolták. A keresztbordákon ezek hajlamosak elpattanni.

Közel ötezer kilométeren át faggattam az Insigniákat, a benzinessel több mint háromezret mentem, az olasz autópályán sem pironkodott, amennyivel a taljánok mentek, annyival mi is. Az átlagfogyasztás ennek ellenére kedvezően alakult, az ötajtós 7,1 liter benzinnel beérte 100 kilométerenként. Csak a nagyon meredek toszkán emelkedőkön éreztem kevésnek a motor erejét, a hazai domborzati viszonyok között jól teljesít. A kis dízel (AdBlue-adalékos) sem problémázik autópályán, simán tartja a tempót a sietős forgalommal, 130 kilométer/órás sebességnél 2250-en áll a fordulatszámmérő. Sportos vezethetőséget azonban ne várjunk tőle. Cserében alig fogyaszt, a teszten 5,5 liter gázolajat kért 100 kilométerenként. A kombival Észak- és Kelet-Magyarországot jártuk be, izgalmas volt minden kanyar, minden emelkedő és még erdei útra, sőt szőlőbe is bemerészkedtünk vele. Fogyasztására nem lehet panasz: a több mint ezer kilométeres teszt során 6,5 litert evett 100 kilométerenként.

Bár mindháromnak megvan a maga bája, értelme és helye, ha választanom kellene, az összkerekes kombira voksolnék, a trióból ezt a legjobb vezetni.

Mennyibe kerül?

Innovation felszereltséggel listaáron 8,7 millió forintba kerül az ötajtós Opel Insignia 1,5 Turbo. A tesztelt, jól felextrázott kombiért 13,5 millió forintot is elkérnek (alapára ezzel a hajtáslánccal 9,8 millió forint), de a szintén parádésan felszerelt gyengébb dízel is 11 millió forintért kelleti magát (alapfelszereltséggel 8,2 millió forintot kérnek érte).

Képek és szöveg: Biró Csongor