- Hogyan hagytad el végül a külkereskedelmi tárcát?

- 1986 január 1-jén távoztam ez az Interag Rt-hez, amely úgynevezett ügynöki vállalat volt. A szocializmus keretei között vállalta külföldi partner cégek magyarországi képviseletét. Az Interag emellett Shell benzinkutatkat, azon belül kiskereskedelmi boltokat üzemeltett, és export-import tevékenységet folytatott. Engem a vezérigazgató helyettesének és gazdasági igazgatónak hívtak. 1992-ig dolgoztam helyettesként, majd két évig, nyugdíjba vonulásomig elvállaltam a vezérigazgatóságot.

- Milyen cégekkel voltatok kapcsolatban?

- Mi képviseltük többek közt a BMW-t, nálunk lehetett az országban egyedül legálisan devizáért bajor gépkocsit vásárolni, és mondhatom, a világon a legolcsóbban nálunk lehetett hozzájutni. De mi képviseltük a Shell-t és a DuPont céget is. Döntő volt a vegyipar, ebben nagyon erős volt a csapat. Egyébként máig rendszeresen találkozunk, összetartó társaság.

- A BMW volt az első autómárka, amivel foglalkoztál?

- A bajor márkát hamarosan követte a Mitsubishi, aztán a Honda, a Daihatsu és végül az Alfa Romeo. 1989-ben a BMW felmondta a képviseletet. A Mitsubishi importjára megalapítottuk a Contrex Kft-t. Ezzel kapcsolatban volt egy tündéri esetem. Az első évben, 1987-ben 180 járművet adtunk el. A következő évben hazánkban járt a márka egyik amerikai vezetője, és a díszvacsorán megkérdezte, hány autót adtunk el. Száznyolcvanat – mondtam. Hetente? - kérdezte. Az egész évben – válaszoltam, de láthatóan nem értette. Európai kollégái aztán elmagyarázták neki, hogy a vasfüggöny mögött más világ van. 1992-ben már 1100 Daihatsut adtunk el, ami szép mennyiségnek számított.

- Hogy lettél a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének a vezetője?

- 1993-ban Haris György irányította az egyesületet és szervezte Budapesti Autószalont is. Akkor valaki felvetette, hogy ez összeférhetetlen, választania kell a kettő között. Gyuri az autószalont választotta, így az egyesület élére pályázatot írtak ki. Az ügyvezető elnöki posztra hárman kandidáltunk. Czollner Zsigmond, a Merkúr műszaki vezetőhelyettese és én számítottunk komoly pályázónak. Én magam Zsigát véltem esélyesnek, de mégis rám esett a választás. Talán azért, mert a tagvállalati vezetők szava döntött, és közülük többen korábban munkatársaim voltak a külkereskedelemben.

- Ennyi év távlatából elárulhatsz műhelytitkokat. Hogy került a magyar autókereskedelembe a „drága bakter úr”, azaz Neményi Béla?

- Említettem, hogy korábban a BMW képviseletét az Interag keretén belül mi vittük. A rendszerváltás idején a cég váratlanul megvonta a megbízást és – érthetetlen módon – a kereskedelemben teljesen tapasztalatlan Neményi Bélára bízta. „Drága bakter úr” rövid idő alatt tönkretette a piacot. Az Interag idejében ezer fölötti darabszámban értékesítettük a bajor márkát, a BMW Neményi alig kétszázat tudott eladni, ennek ellenére viszonylag sokáig megtarthatta a képviseleti jogot. De máskor is furcsa dolgaik voltak a bajoroknak. Már a szocializmus végnapjait értük, amikor sikerült kormányzati megrendelést szereznünk. Akkoriban az államigazgatás legfelső szintjein kizárólag Mercedesek szolgáltak. Örömmel újságoltam hát a német cég jelen lévő képviselőjének, a kormányzat hozzájárult hat BMW megvásárlásához. A gyári ember azonban lehűtötte az örömömet. Majd ha hatvanat rendelnek, akkor örüljünk! - mondta.

Korabeli lemezborító az 1967-es Táncdalfesztiválon szerepelt dallal

- 1993-tól 2010 áprilisáig voltál az MGE ügyvezető elnöke. Ez alatt az idő alatt megszámlálhatatlan interjút adtál, nekem is jónéhányat, az újságolvasók alighanem jól ismerik a neved. De mit csináltál, amit nem láthatott a nagyközönség?

- Olyasmiket, amikre már nem is gondolunk, hogy valaha meg kellett csinálni. Például az értékesítési statisztikákat. Kezdetben csak a személygépkocsik és kishaszonjárműverk eladási adatait gyűjtöttük, majd fokozatosan kiterjesztettük a nagyhaszonjárművekre és a motorokra. Akkoriban nagy port vert vel a Ford Transit-ügy. Az MDF-kormány úgy akarta támogatásban részesíteni a Székesfehérvárra gyártelepet hozó Fordot, hogy „személyre szabott” adókedvezményt adott azoknak a haszonjárműveknek, amelyek nagyon-nagyon hasonlítottak egy Ford Transitra. Tiltakozásunkra visszavonták az intézkedést. Azt is sikereink közé sorolom, ahogy kezeltülk a roncsderbit: a vasfüggöny leomlása utáni eufórióban boldog-boldogtalan tizenéves nyugat-európai autót hozott be. Közreműködésünkkel megváltoztatták a szabályozást, a rossz kibocsátási tulajdonságokkal rendelkező, öreg járműveket magas közteherrel, regisztrációs adóval sújtották. Sajnos azóta megváltoztatták ezt, és ismét elözönlötték az útjainkat a koros európai használt autók.

- Hitted-e hogy a rendszerváltás utáni, gyorsan felfutó újautó-kereskedelem ekkora törést szenved Magyarországon? Hogy lesz év, amikor kevesebb új autót veszünk, mint a rendszerváltás előtt?

- Önkritikusan meg kell mondanom, 2003-ban, 2004-ben örömmel konstatáltam, hogy kétszázezernél is több új autó kelt el hazánkban. Nem gondoltam, hogy ekkora böjtje lesz, hogy ötven-hatvanezerre zuhan vissza a darabszám. Valóban túllőttünk a célon a válság előtti években, nem versenyezhetünk Ausztriával, Svájccal, ha a magyar fizetőképes kereslet az ötöde-hatoda az ottani jövedelmeknek. De abban bízom, hogy majd csak visszalendül az inga. Idén talán már meghaladhatjuk a 70 ezres forgalmat, és néhány év múlva beállhat az optimálisnak mondható 120-150 ezer darabos eladás.

- Milyen autóval jár az MGE korábbi elnöke?

- Tízéves Suzukival. Ne csodálkozz, én a kicsi és fürge autókat szeretem, ugyanis meglehetősen gyorsan hajtok. Éppen ezért utasítottam vissza annak idején a járműimportőr cégek ajánlatát, hogy hónapról hónapra másik teszautót biztosítanak a számomra. Nem szeretem, ha vigyázni kell az autóra, márpedig a máséra vigyázni kell. A Suzuki pedig – ahogy a régi reklám mondta – tényleg a mi autónk.  

(Vége)

Jámbor Gyula