Szerző: Bánffi Tibor

Henry Ford 5 dolláros

Detroit volt az autógyártás központja az Egyesült Államokban. A sorozatgyártás bevezetésével a Ford gyáraiban folyamatosan romlott a munkamorál. A 1913-ban a fluktuáció elérte az évi 380%-ot, később már a dolgozók 50%-a hagyta el a gyárat havonta. A bérek nem tartottak lépést a kíméletlen termeléssel. Három percenként elkészült egy Ford T modell. A munkát a könyörtelen tempó és a monoton egyhangúság jellemezte. Az új belépők folytonos kiképzése komoly anyagiakkal és nehézséggel járt. Az 1914. január 14-én megvalósult tömeggyártás minden feltétele, de az emberi tényezőt kihagyták a számításból. A gyártás elemeire bontásával elsorvadt a szakmunka jelentősége, az ember a gépezet egyik eszközévé vált. A futószalag sebességének növelésével egyszerűen lehetett igazodni a kereslet egyre növekvő igényéhez. Henry Ford egyre ritkábban fordult meg az elégedetlen dolgozók között. A panaszáradat kezelését a kíméletlen vezetőkre bízta. A Ford üzemekben és a konkurenseknél is 2,5 $-os átlagos napibér volt jellemző.

Ford sorozatgyártás

Akkoriban szerveződtek a munkások érdekeit képviselő szervezetek (IWW) élükön a csalódott európai bevándorlók tömegével. Tiltakozásukat röplapokon terjesztették. Ford soha nem hagyta következmény nélkül a termelési módszereibe való külső beavatkozást. Attól sem riadt vissza, hogy az agitátorokat börtönbe zárassa. A „The Emancipator”-ban cikksorozat jelent meg „Henry Ford a munkáshajcsárok királya” címmel. Kezdett megingani a jóságos Fordról kialakult, újságírók által fényezett kép.

Henry Ford tanácstalanul és tehetetlenül sodródott az eseményekkel, a válságos helyzet már nem volt sokáig fenntartható. Mintegy 5 ezer munkást kellett volna felvenni a termelés szinten tartásához.

James J. Couzens (1972-1936) a tarthatatlan helyzetet felismerve kidolgozta az „ötdolláros napibér” bevezetésének feltételeit.

James Couzens mindenki másnál alkalmasabb volt Ford agyafúrt terveinek maradéktalan végrehajtására az agresszív, könyörtelen, távolságtartó mentalitásával, hihetetlen munkabírásával. Mivel részvényesként érdeke egybe esett nem szívlelt főnökével, kénytelen volt eltűrni a kialakult helyzetet. Egyszerű könyvelőcskéből hamarosan a Ford gyár második embere lett. Tanácsai hidegen hagyták a műszaki szempontokat, csak termelés növelését és a haszonszerzést tartotta szem előtt, mint ahogy főnöke is, így Ford hamarosan a szűk bizalmasai közé fogadta. Ő volt egyben a kereskedelmi igazgató, pénztáros, kereskedelmi képviselő, könyvelő, a Ford T modell legfőbb mecénása és a sajtóval is ő tartotta a kapcsolatot, amikor egy kellemetlen szituációt kellett megmagyarázni.

James J. Couzens

Ford és Couzens 1914. január 5-én világgá kürtölték tervüket, mely szerint a két műszakos 9 órás munkaidő helyett bevezetik a 8 órás munkarendet, és a napibért 5 $-ra emelik.

Ford kétoldalas nyilatkozatot tett közzé, mely szerint:

„...A Ford Motor Company” az automobil ipar legnagyobb és legtüneményesebben fejlődő vállalta, ez év január 12-ével megkezdi a legnagyobb forradalmat a munkások bérezése területén, amilyet az ipar eddig nem ismert...”

A bejelentés még azokat is meggyőzte akik úgy tartották, hogy Henry Fordot csak a profit hajhászása érdekli. Ford ennél nagyobb reklámról nem is álmodhatott. A világsajtó is az „ötdolláros napibér atyjáról” cikkezett, aki szem előtt tartja a munkások boldogulását, jólétét és a legnagyobb elismeréssel tálalta Ford „forradalmi” lépését.

5 dolláros cikk

A szociológusok, a szakszervezetek, politikusok, egyházfők szinte kivétel nélkül egyöntetű lelkesedéssel fogadták az öt dolláros napibér bevezetését. A kommentátorok egy ígéretes gazdasági korszak kezdetét vizionálták, ami képes harmonizálni a tömeggyártást a munkások jólétével. Ford szinte az egyik napról a másikra nemzeti hőssé vált. Az 5 dolláros „csali” hatására Ford gyáraiba egyre inkább visszaszivárogtak a korábban elment kiváló szakemberek, ami kedvező hatással volt a végtermék minőségére. (A megkeresett éves, 1200 Dolláros munkabérből két Ford T modellt lehetett vásárolni.)

Voltak azonban szkeptikus visszhangok is. New Yorki pénzügyi körök sztrájkok sorozatát vizionálták, A Wall Street Journal” gazdasági bűnténynek titulálta az öt dolláros napibért és a szocializmus térnyerésének látta, a „New York Times” utópiához hasonlította, ami előre sikertelenségre van ítélve.

Az öt dolláros napibér meghirdetését követő napokban tízezres tömeg ostromolta gyár kapuit. A Detroitba érkező tehervonatok ontották az ország minden részéről érkező munkások, hivatalnokok, favágók, tengerészek, munkanélküliek ezreit

6. Ábra. Jelentkezők tömege a gyár előtt