Honda CB 650 FA teszt - A csapatás eszköze

Főmenü

Teszt

Honda CB 650 FA teszt - A csapatás eszköze

2017.11.24.

Hírszerkesztő

Emlékeztek a CB 750-re 1969-ből? Ez volt az első négyhengeres japán big bike. Ma a veterántalálkozók ünnepelt vendége. Mindenki csodálta a 67 lóerős sornégyest, a 200 km/ó sebességet, és azt a kialakítást, ami lényegében a mai napig jellemzi a sornégyes motorokat. Egy mai 650-es négyhengeres persze sokkal erősebb és gyorsabb, de ma ezeket nakedeknek hívjuk, mert ugyanúgy nincs szélvédelme, mint annak idején. És ráadásul ma ez már csak a középkategória.

De lássuk a motort. A dizájnerek megint alkottak valami szépet. Mert ez a gép szép. Nem véletlenül naked, azaz meztelen motor. Elénk tárja bájait, és lehet gyönyörködni. Azok a kipufogócsövek… Az egész gép mintha támadóállásban lenne. Meredek villaszög, brutális tankforma, magas fenék, a hátsó sárvédőre már nem futotta. Ja, így látszik jól hátulról a széles gumi. Az esőtől pedig némileg véd a rendszámtábla…

Ráülve a pozíció is aláhúzza az első benyomást. Akcióra kész már elindulás előtt is az ember. Enyhén előredőlve, a viszonylag széles kormányt markolva. Ránézek a digitális műszerfalra és a kormányra, mintha hiányozna valami. Igen, kevesebb a kapcsoló, és nyoma sincs az elektronikák állítási lehetőségeinek. Mert nincsenek! Na végre! Kapunk egy motorkerékpárt csak úgy, natúr, a maga természetességében. És a személyre szabás lehetőségei, amit megszoktunk más gépeken? Szerintem itt nincs rá szükség, egyedül a hátsó rugó előfeszítése állítható ízlés és terhelés szerint. A többi nagyjából úgy jó, ahogy van. Mármint ahhoz, amire ezt a motort kitalálták. Azaz a csapatáshoz.

Na menjünk. A motor azonnal indul, halk, visszafojtott basszus hallatszik alapjáraton, a négyhengeresektől megszokott bársonysima járással. Azonnal veszi a gázt, de hiszen ez megszokott a négyhengereseknél. Harap, mint egy harci kutya. Elindulva azonnal feltűnik, hogy alapjárattól simán viszi a gépet, lassú andalgásnál 30 km/ó-tól lehet hatodikban gurulni, innen finom gázadásra simán tolja feljebb a kilométerórát. De ennek a gépnek nem ez a természete. Szóval a csapatás. Ahogy a motor hangja úgy 5000 táján kezd átmenni tenorba, úgy jön meg az erő, és tart 11000-ig, ahol megvan a 91 lóerő. Tudom, kilowatt a szabvány, de az majd lejjebb, a műszaki adatoknál lesz. Ez a teljesítmény és a 210 kg-os tömeg jó dinamikát eredményez.

Ha elkap a lendület és a motor hangja, észreveszem, hogy ha meglátja a kanyart, már borul is rá. Nagy élvezet vele fordulni. Ez a vázgeometria erre való, kanyarból kanyarba borítani, és kigyorsulni a felső fordulatszám-tartományban, had énekeljen az a gép…

A közepes fordulatszám-tartományban jelentkező finom vibrációról az ember hamar megfeledkezik. De nem ezért nem alkalmas hosszabb túrára. 100 alatti tempónál (ami ugye az országúti, szabályos sebesség) a testtartás ráterhel a karokra, és ez egy idő után fárasztó. Nagyobb sebességnél, autópályán pedig a motoros erősen küzd a széllel.

Az ABS-es fék satu, könnyen, kis erővel működik. A hullámos féktárcsa szép, de a haszna kérdéses. Maradjunk a divatnál, és akkor rendben van.

Az előfeszítésben állítható hátsó rugó, a rövid kipufogó (hol vannak már a régi, hosszan hátranyúló krómozott csövek… Ja, más a divat) a magasra szerelt utaslábtartók (csak fiatal, légies, jól kapaszkodó, max. 50 kg-os hölgyutasnak).

A LED-es fényszórók aránylag jól világítanak és nagyon dizájnosak. A régihez szokott szemnek igazodni kell a más, magasabb színhőmérséklethez. Magyarul: sokkal fehérebb a fény.

Ami szép, az szép… Lehet gyönyörködni. Ezt régebben 4 az egybe kipufogónak hívták. Ma természetesen majd’ mind ilyen.

Ha ezt meglátta valaki a tükörben, nem sokat szívóskodott. Nem is lehetett…

Ha megvolt az 5000-es fordulat, jött a tüzijáték és a gyors előzés, megfelelő tenorhangok kíséretében.

Hogy kinek ajánlom? Annak, akinek a motorkerékpár egyet jelent a hétvégi kikapcsolódásként alkalmazott csapatással kanyargós hegyi utakon. Ott garantált a maximális élményfaktor. Az odavezető utat, adott esetben autópályát pedig meg kell szenvedni, mert a hiányzó szélvédelem miatt orkánban ül a motoros. Hát igen, minden jóhoz szenvedésen keresztül vezet az út…